Címerhatározó/Esztergályoscéhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a különféle települések esztergályoscéheinek csutoráscéheinek címerével foglalkozik.
A faipar legjellegzetesebb céhes szakmái аz asztalosok, a kerékgyártók (bognárok) és a kádárok (pintérek) mesterségei voltak. Az esztergályosok finomabb faipari munkát végeztek. Az esztergályos mesterség speciális Veszprém megyei ága volt a híres csutorásipar. Az ácsok szakmája, akik helyenként a molnárokkal állottak közös céhszervezetben, már átnyúlik az építőipari szakmába, a kőműves, kőfaragó és tetőfedő szakmába. Az agyagipart a fazekasok képviselték. (207.)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
Győri üveges-, korsós- és esztergályos mesterek szerkesztés
A Győri üveges-, korsós- és esztergályos mesterek pecsétje, 1752, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A pecsétlő vaskos, hasáb alakú vasnyélre került. A sárgaréz nyomólap címerképei a levélkeret alatt futó német nyelvű körirattal határolt pecsétmező belső részén kaptak helyet. Az ívelt vonalú ornamentikával övezett ovális pajzsokra az üvegesek és esztergályosok jelvényei kerültek. A bal oldalin heraldikusan szerkesztett üveges eszközök — keresztbe fektetett domború élű bárdok, üvegfúvó és a két végén kampós szerszám — képe látható. Az üveges legények külön vezetett beíró könyvének belső címlapján szintén találkozunk a címerrel, melyben egy tölcsérszerű végződéssel ellátott csavart szárú szerszám is szerepel. (XJM céh. 53.14.10.) Sajnos megfelelő analógiák nélkül e szerszámok rendeltetésére nem adható elfogadható megfejtés. Feltételezhetően a szakma művelői — mint a későbbi árszabásokból kiderül — elsősorban ablaküvegezéssel foglalkoztak, így az ábrázolt szerszámok is ennek a tevékenységi körnek a kellékei lehetnek. A jobb oldali ovális pajzson — ugyancsak címertani igényességgel — az esztergályosok jelvénye szerepel. A címer hagyományosan a keresztbe tett esztergavasakat, az öblös mérőszerszámot és a fagolyót tartalmazza. A pecsétlőlap összetett címere felett Győr város koronás címere látható. Ennek két oldalán kapott helyet a pecsétlő évszáma: „1752”. Körirata: „EIN(es): EHRS(ame): HANDW(erk): D(er): B(ischoflichen): GLASER V(nd): DREXLER: M(eister): I(n): D(er): K(öniglichen): F(rei): S(tadt): RAAB”. A céhben szereplő korsósok valójában ónozott vaslemezből készítettek italtartó edényeket. Nevük a pecsétnyomón nem szerepel, csupán az 1676-ban Montecuccoli főkapitánytól kapott kiváltságlevélből tudjuk, hogy a ,,flaschner”-ek is a céhbe tartoztak. A társaság ládáján (lásd 128.) már az ő készítményeikből szerkesztett címerkép is szerepel.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Herendi egyesült kovács-, bognár-, pintér-, csutorás-, kapcás- és festőcéh szerkesztés
A herendi egyesült kovács-, bognár-, pintér-, csutorás-, kapcás- és festőcéh pecsétnyomója 1847-ből
A herendi mesteremberek 1847. évi céhpecsétje a kisebb falvakban értelemszerűen kialakult egyesített, úgynevezett vegyes céhekre jellemzően hat, teljesen különböző iparágat képvisel. A hét mezőre osztott címerpajzsban a kovács, bognár, pintér, csutorás (asztalos), kapcás (csizmadia?) és kelmefestő ipar jelvényei láthatók (253. kép). (209. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Nagyvázsonyi esztergályos-, asztalos-, kőműves- és ácscéh szerkesztés
A nagyvázsonyi esztergályos-, asztalos-, kőműves- és ácscéh pecsétnyomója 1802-ből
Hasonló ehhez a nagyvázsonyi fa- és építőipari céhek közös pecsétnyomója 1802-ből. Fent esztergályos körző fagolyóval, jobbra asztalos jelvény: gyalu, derékszög és körző, balra ácsjelvény: körző alatt keresztfejsze ácstisztító fejszével és ácsszekercével, lent pedig a kőművesek szerszámai: vakolókanál, kőműveskalapács és háromszög alakú mérőón foglalnak helyet (247. kép). (208. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi csutoráscéh szerkesztés
A veszprémi csutoráscéh pecsétnyomója 1750-ből
Az esztergályosiparral rokon speciális Veszprém megyei faipari szakma volt a csutorások mestersége. A híres veszprémi csutorások készítették azokat a fakulacsokat is, amelyek egyidőben a katonai felszerelés fontos tartozékai voltak. 1750-ből származó, magyar köriratú pecsétjükön zárt hercegi koronával díszített barokkos pajzsban a jellegzetes fakulacs, a fából esztergált lapos csutora látható (245. kép). (208. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi esztergályoscéh szerkesztés
A veszprémi esztergályoscéh pecsétnyomója 1825-ből
1825-ös évszámot mutat a veszprémi esztergályosok német köriratú pecsétnyomója. Futár-, ló- és bástya sakkfigurák között esztergályos marokkörző, szárai között fagolyóval; a golyó mögött esztergályos véső és kés egymással keresztbe fektetve (244. kép). (207-208. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: