Címerhatározó/Fegyverkovács céhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a fegyverkovács céhek és puskaműves céh ek címerével foglalkozik.
A vas- és fémipari céhek a hajdan egységes vasművességből (ferrifabri), azaz a kovácsiparból (fabri) fejlődtek ki. Legkorábban a lakatosok és a fegyvercsiszárok mestersége különült el. A kovácsipar egy része inkább a lópatkolásra és kocsivasalásra szorítkozik, más része a mező- és erdőgazdasági szerszámokat (ásó, kapa, kasza, sarló, fejsze) gyártotta (szerkovácsok). A lakatosipar is tagolódik pléhmívességre, tisztítottmívességre és ónas-, vagy fejérmívességre. A pléhmívesek, az igazi lakatgyártók a lakatokat és pleheket (zárakat) készítik, a tisztítottmívesek a szekercéket és csákányokat, s így az ő tevékenységük maradt legközelebb a kovácsokéhoz, az ónas- vagy fejérmívesek pedig a zablákat, kengyeleket, buzogányokat és sarkantyúkat gyártják, sőt a sarkantyúkészítés itt-ott még ezen belül is különválik. Gyártmányaik természeténél fogva gyakran vannak egy céhben a csiszárokkal, akik a kardokat és egyéb fegyverekeit készítették és hajdan a pajzs-, kopja- és íjgyártókkal, valamint a szíjgyártókkal és a nyergesekkel folytatták közösen mesterségüket és így a hadi felszerelési ipar sok helyen egységes céhszervezet keretében működött. Később az órások és puskaművesek szakmája is felbukkan, rendesen a lakatosokkal közös céhszervezetben. A fémipar köréből a rézművesek (üstkovácsok), az ónedénygyártók és az aranyművesek (ötvösök) szakmája emelkedik ki.
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 194-195.
Győri asztalos- és puskaágykészítő mesterek
szerkesztés
A győri asztalos- és puskaágykészítő mesterek pecsétje, 1651, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A mezőben olvasható évszám szerint a pecsét „1651”-ből származik. Csupán vastalpa és az erre szerelt ezüst nyomólapja maradt meg. A talpkorongban látható furatok a nyélre erősítés módjához adnak információt. Az ezüst nyomólap gazdag díszítéssel övezett ovális pajzsa a szakma jellemző szerszámait (körző, derékszög, gyalu), valamint a társult mesterek termékét (puska) örökítette meg. A címerpajzs tetején a körző szárai mellett jobb oldalon „INR”, bal oldalon „AAB” monogram olvasható. A címerképet a német nyelvű felirat gyűrűje övezi: „S(iegel) DES EHRSAMEN HANDWERKS DER TISCHLER VND PÜXENSCHIFFTER”.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győri német lakatos- és puskaművescéh
szerkesztés
A győri német lakatos- és puskaművesmesterek pecsétje, 17. sz., Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Hasasodó hengeres szárral készült, nyomólapja ezüst. Bemélyedő gyűrűbe szerkesztett körirata német nyelvű: „DER SCHLOSER VND BICHSENMACHER INSI(e)GEL”. A pecsét használatának helyszíne a mezőben kapott helyet: „IN RAB”. Az évszám nélküli lap lenyomata egy 1671-ben kelt levélen látható. (XJM céh. 56.57.30) A címerkép a magyar lakatosokéhoz (lásd 36.) hasonló pajzsban kapott helyet. Fölül, középen kerub rajza, alatta keresztbe rakott puskák, az általuk kialakított szögletekben kulcs, lakat és sarkantyú, valamint szekrényóra és lőporos palack képe vehető ki.
A győri német lakatos- és puskaművescéh pecsétje, 18. sz., Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Hasasodó, vágott élű hasáb szárral és erre forrasztott kisméretű réz nyomólappal készült. Német nyelvű körirata kettőzött vonalgyűrűben húzódik: „D(er) : DEVSCHEN : SLOSSER V(nd) PIXENMACHER’S(iegel)”. A kör alakú belső pecsétmezőn pajzs nélkül elhelyezett termékek jelzik a társulat szakmai körét. Függőlegesen álló fokoson keresztbe helyezett puska és (ezzel azonos méretű) háromkaréjos kulcs, a kereszt szögletébe balra sarkantyú, jobbra óra került. A pecsétlő feltehetően a céh 1744-es kiváltságlevelének időszakában készült és a társaság kis pecsétnyomójának szerepét tölthette be. Ezzel a dúccal nyomták Keller Ignác lakatosinas 1839-es szabaduló-levelének pecsétjét is. (XJM céh. 56.57.78.) A német lakatos és puskaműves céh 1842-ben egyesült a több társszakmát is magába foglaló magyar társulattal. Az egyesületi szerződés értelmében ,,győri városi lakatos céh” néven kívántak tovább szerepelni a „külön művészséget gyakorló, de még is ágazatokban művészségi esméretséggel biró, és már békebelezett Sarkantyus, — Órás — Puskacsinálló — Harangöntő — Fésüs — Reszellő Vágó és szerszám készittő — szeg ugy gyürü kovács remekes, vagy filiális…” mesterekkel. (XJM céh. 54.9.2. pag. 12.) Megegyeztek, hogy a „Magyar lakatos Czéhnek már két századot meghalladó pecsétje, ládája, szabályai, és zászlójai jövendőre is közös használatul fenn maradnak ugy: […] Német lakatos Czéhnek eddigi pecsétje, ládája, szabályai, és zászlója közös birtokra kerülvén, emlékezetül fenn tartani, ’s a’mennyire az előforduló esetekben a’ szükség megkivánja, a’ mostanság jobb karban lévő zászlója, ’s ládája szinte köz használatul szolgálni fognak.”. (XJM céh. 54.9.2. pag. 12–13.)
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Pécsi lakatos (kovács és fegyverkovács) céh
szerkesztés
A pécsi lakatoscéh pecsétje 1696
A lakatoscéh pecsétjének alakja kör, anyaga viasz, színe vörös, átmérője 2,6 cm. Köriratának szövege DAS. KLEINE SCHLOS SER. IN SIGIL 5 CH., vagyis a pécsi lakatosok pecsétje. Valószínű kispecsét. A pecsét 1696-ból származik, tehát igen korai. A pecsét egészét betölti két egymást keresztező díszített kulcs. A kulcsok által alul bezárt szögben egy lakat, a felül bezárt szögben egy lefelé álló sarkantyú látható. A pecsétkép két oldalán egy-egy befelé forduló pisztoly figyelhető meg. A kulcson és a lakaton kívül ábrázolt lakatostermékek jelzik, hogy a 17. század végén Pécsett a kovács, a fegyverkovács, és a lakatosmesterségek még nem váltak szét.
Dr. Erdődy Gyula: NÉHÁNY PÉCSI CÉHPECSÉT A 18. SZÁZADBAN. II. rész. In: Baranya História.
Sorozatszerkesztő Dr. Erdődy Gyula
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi német lakatos-, órás-, fegyverkovácscéh
szerkesztés
A veszprémi német lakatos-, órás-, fegyverkovácscéh pecsétnyomója 1776-ból
A veszprémi lakatosok első pecsétnyomója nem maradt fenn, de ismerjük egy papírfedésű lenyomatát 1692-ből, azon a latin és magyar nyelven kiállított okiraton, amellyel a veszprémi lakatosok artikulusaikat a fehérváriaknak átadták. A latin nyelvű céhpecsét köriratában csak a lakatosmesterséget említi („serariorum"), de a díszes barokk címerpajzs ábrái arról tanúskodnak, hogy a céh keretében fejérmívesek és puskaművesek is tevékenykedtek. A pajzs közepén buzogány áll, mint egy kettéhasítva azt; jobbra két keresztbe rakott pisztoly, balra két kulcs, alul háromszögalakú lakat, a szerszámok között 1676-os évszám. A pecsét majdnem szakasztott mása a szombathelyiek 1662-ből fennmaradt, ugyancsak latin köriratú pecsétnyomójának. Második pecsétjük 1776-ból már németnyelvű és körirata is pontosan jelzi az egy céhben egyesített mesterségek neveit: lakatos, órás, puskaműves és sarkantyús. Az ovális pecsét ábrái is a felsorolt mesterségeket képviselik: fent óra, lent sarkantyú, középen egymással keresztbe rakott kulcs és puska (211. kép). Veszprémen kívül Nagyvázsonyban is fejlett lakatosipar működött már a XVII. században. Pecsétnyomójuk azonban sajnos, nem maradt fenn. (196. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: