Címerhatározó/Kun címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Kun, Kuun családok címerével foglalkozik.
rozsályi Kun
szerkesztésA Gutkeled nemzetségből származó család.
rozsályi Kun Domokos pecsétje
++++++++++++++
A Rozsályi Kun család ismert északkelet-magyarországi református família volt, amelynek egykori jobbágya, Csaholczi Pap János kolozsvári református lelkész és a gyulafehérvári református kollégium igazgatója lett. Rozsályi Kun Anna apja, rozsályi Kun Gáspár, Szolnok-Doboka vármegyei alispán (†1608) is a reformáció híve volt, a salánki református templomba temették. Leányának, Annának férjei azonban katolikusok voltak, így az asszony gyermekei is a római vallásban nevelkedtek, sőt a halotti tábla szerint Kun Anna is a katolikus hitben hunyt el.[1]
- Irodalom:
GYULAI Éva: A pácini kastély Urak és szolgák a kora újkori északkelet-magyarországi kastélyokban c. állandó kiállításának tablószövegei. Történelem és Muzeológia – Miskolci Internetes Folyóirat 1. (2014)/1. 156-188. Herman Ottó Múzeum, Miskolc.[2]
- Külső hivatkozások:
Kun 1642
szerkesztés
Kun Balázs 1642. január 10., Bécs III. Ferdinánd nemesség és címer általa: fiai Ferenc, István, Mihály, Miklós, György, András, Gergely
P 752 Kun cs. Lad. RRR No. 62
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
osdolai Kun
szerkesztés
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Kun 1652
szerkesztés
Holló Ferenc, általa felesége Török (Theörek) Erzsébet, gyermekei Mihály, István, János, valamint Kun (Kún) Mihály és felesége Holló Erzsébet, gyermekeik János, István, Ilona, Katalin; Kun György (Mihály testvére) és gyermekei: János, István, Ilona, Katalin címereslevelét 1652. április 6-án Bécsben adományozta III. Ferdinánd. A nemesítést 1657. január 26-án Petneházán, Szabolcs vármegye közgyűlésén hirdették ki.* [* MUO 167. Régi jelzet: 1/1951. A mellékelt lap szerint a levéltárba kerüléskor még eredeti fémdobozában tárolták, aminek mai holléte ismeretlen.]
Az armálist* [* 618x680/135/149x122 mm.] III. Ferdinánd, Szelepcsényi György nyitrai püspök és Ruttkay András titkár írta alá.
Az oklevélen fennmaradt a vörös-sárga-kék-fehér zsinóron függő természetes színű viaszágyba foglalt, kopottas pecsétképű, de ép vörös függőpecsét is.
Arany keretben aranyszínű növényi ornamentikával díszített kék mező sarkaiban felül jobbra Magyarország, középen ovális pajzsban a császári kétfejű sas, balra Csehország címere látszik. A kék szőnyegen ovális zöld babérkoszorú által övezett kékeslila damaszkolt mezőben helyezkedik el a címer: „Álló katonai pajzs, vörös színű, alját zöldellő mező foglalja el, ezen egész[alakos] páncélos katona, teljes testével egyenesen áll, bal kezét derekára teszi, jobbjában pedig meztelen szablyáját – csúcsára török feje van tűzve – rázza és a pajzs jobb oldala felé fordulva látható. A pajzsra rostélyos vagy nyílt katonai sisak támaszkodik királyi koronával, másik páncélos katona derékból emelkedik ki, egyébként az alsóhoz mindenben hasonló, szépen díszíti. A sisak tetejéről vagy csúcsáról sisaktakarók vagy foszlányok, innen sárga és sötétkék, onnan pedig fehér és vörös, a pajzs széleit szelíden körülfolyják és a pajzsot illően díszítik.”* [* „Scutum videlicet militare erectum rubri coloris, fundum illius viridi campo occupante, in quo integer vir militaris cataphractis corporis sui mole erecte stare, manuum sinistra lumbis injecta, dextra vero nudum acijnacem caput Turcico cuspidi ejus injecto vibrare et ad dextram scuti partem conversus esse cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate alterum virum militarem cataphractum pubetenus eminentem alioquin inferiori per omnia similem proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae lacinijs seu lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc vero candidis et rubris, in scuti extremitates placide diffundentibus illudque decenter exornantibus…”]
A nagylétai Holló család a 18. század elsı felében többször is eredetiben bemutatta az armálist a nemesi deputáció előtt.* [* HBML IV. A. 1/j. 1. k. 213., 729., 949., 1487.][5]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 88-89. (PhD értekezés) [6]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: