Címerhatározó/Nyergescéhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a nyergescéhek címerével foglalkozik.
A bőripar két legősibb formája a varga és szűcs mesterség. Mindkettő egyesíti mind a bőrkikészítés, mind pedig a bőrfeldolgozás műveleteit, de míg a varga a lábbelikhez, való sima bőröket készítette ki és egyszerű lábbeliket varrt, addig a szűcs a felső ruházkodásra szolgáló szőrrel borított bőröket tartósította és ezekből varrt ruházati cikkeket. A varga tehát eredetileg timár és lábbelikészítő volt egy személyben. Később a varga mesterség kettéválik, a cserzovargákra, akik már csak a bőr kikészítésével foglalkoznak és a sarus vargákra, akik a lábbeliket varrják. Az előbbieket nevezik később timároknak, az utóbbiakból alakul ki a magyar vargák és német vargák iparága, más néven a csizmadiák és a cipészek szakmája. A tímárok szakmája is tagolódik. A marhabőrök cserzésével az u. n. vöröstimárok (Rothgerber) foglalkoznak, míg a bárány és kecskebőr kikészítésével a fehértimárok (Weissgerber) és ennek egyik speciális magyar változata az u. n. tobakipar. Egész külön iparágként jelentkezik a szíjgyártók és nyergesek szakmája, akik rendszerint közös céhszervezetben működnek a csiszárokkal és a hadi felszerelések előállítóival, az íj-, pajzs- és kopjagyártókkal, vagy a sarkantyút, zablát és kengyelt készítő lakatosokkal. (189. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219. [1] [2] A vas- és fémipari céhek a hajdan egységes vasművességből (ferrifabri), azaz a kovácsiparból (fabri) fejlődtek ki. Legkorábban a lakatosok és a fegyvercsiszárok mestersége különült el. A kovácsipar egy része inkább a lópatkolásra és kocsivasalásra szorítkozik, más része a mező- és erdőgazdasági szerszámokat (ásó, kapa, kasza, sarló, fejsze) gyártotta (szerkovácsok). A lakatosipar is tagolódik pléhmívességre, tisztítottmívességre és ónas-, vagy fejérmívességre. A pléhmívesek, az igazi lakatgyártók a lakatokat és pleheket (zárakat) készítik, a tisztítottmívesek a szekercéket és csákányokat, s így az ő tevékenységük maradt legközelebb a kovácsokéhoz, az ónas- vagy fejérmívesek pedig a zablákat, kengyeleket, buzogányokat és sarkantyúkat gyártják, sőt a sarkantyúkészítés itt-ott még ezen belül is különválik. Gyártmányaik természeténél fogva gyakran vannak egy céhben a csiszárokkal, akik a kardokat és egyéb fegyverekeit készítették és hajdan a pajzs-, kopja- és íjgyártókkal, valamint a szíjgyártókkal és a nyergesekkel folytatták közösen mesterségüket és így a hadi felszerelési ipar sok helyen egységes céhszervezet keretében működött. Később az órások és puskaművesek szakmája is felbukkan, rendesen a lakatosokkal közös céhszervezetben. A fémipar köréből a rézművesek (üstkovácsok), az ónedénygyártók és az aranyművesek (ötvösök) szakmája emelkedik ki.
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 194-195.
Győri szíjgyártó-, lakatos-, csiszár- és nyergescéh szerkesztés
A győri szíjgyártó-, lakatos-, csiszár- és nyergescéh pecsétje, 1613, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Ennek a nyélnek csak a golyós nyakrésze maradt meg, mely eredetileg kerekített szárú kovácsoltvas lehetett. A nyomólap ezüst, levélkoszorús kerete alatt latin nyelvű körirat sorolja fel a társult szíjgyártó, lakatos, csiszár és nyereggyártó szakmákat: „CZHÆ IAVRIEN(sis) CORIGIATOR(um) SERARI(orum) POLITOR(um) SELARI(orum)”. A sima, kör alakú pecsétmezőben pajzskeret nélkül az említett mesterségek jellemző termékei képezik a társulati címert. Álló kopja osztja két félre a mezőt, melytől balra hüvelyes szablya, íj, nyílvessző, bőrtarisznya, jobbra kötőfék és nyereg vésett képe látható. A körirat szerint a pecsét „1613”-ban készült.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Székelykeresztúri II. ipartársulat szerkesztés
A székelykeresztúri II. ipartársulat pecsétnyomói, 1860
A MESTEREK II. IPARTÁRSULATA. Pecsétjüket a helyi Molnár István Múzeum őrzi. Mindkettő 1860-ban készült, ugyanazon mintára. A mester gyenge munkáinak kurzívval írt közös felirata: Sz.Kereszturi Ipartársulat.1860. A településen 1860-ban két ipartársulat alakult: a „Sz. Keresztúri Iső ipartársulat” a szabó, csizmadia, suszter, tímár, szűcs, takács, mészáros és szappanos iparosokat egyesítette, a „Sz. Keresztúri IIik ipartársulat” az asztalos, kerekes, ács, kovács, lakatos, gépész, kőműves, fazekas, nyerges és könyvkötő mesterek szervezete volt. Utóbbinak az első, 37 mm átmérőjű sárgaréz pecsétnyomójára asztalos szerszámok vannak vésve, gyalu, vinkli (derékszögű vonalzó) és cirkalom (körző). A szerszámok felett a székely címerből ismert hold- és naparc látható. A második, hasonló pecsétnyomójukon keresztbe tett fogó és kalapács két oldalán nyolcküllős kerék és lópatkó van elhelyezve. A társaság szabályzatának 77. §-a ezt írja „A társaság egy pecsétet tart ezen felirattal: „Székely Keresztúri II ik ipartársulat 1860”. A pecsétnyomó felirata eltér a szabályzatban leírttól. A két pecsétet csak a rájuk vésett szerszámok különböztetik meg.
Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi szíjgyártó-, nyereggyártó- és csiszárcéh szerkesztés
A veszprémi szíjgyártó-, nyereggyártó- és csiszárcéh pecsétnyomója 1727-ből
A veszprémi csiszárok a szíjgyártókkal és nyergesekkel voltak közös céhben. 1722. évi nagypecsétjük gazdag indadíszítés között három ovális cartouche pajzsot ábrázol, az egyikben nyereg, a másikban szíjból készült kötőfék, a harmadikban két egymással keresztbe rakott kard (212. kép). (196. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: