Címerhatározó/Sennyei címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Sennyei, 'Sennyey (olv. Zsennyei) család címerével foglalkozik.
kissennyei Sennyei
szerkesztés_veszpr%C3%A9mi_p%C3%BCsp%C3%B6k_felaj%C3%A1nl%C3%A1s%C3%A1b%C3%B3l,_1682.png)
_veszpr%C3%A9mi_p%C3%BCsp%C3%B6k_c%C3%ADmere_a_s%C3%BCmegi_Szent_antal_kegyk%C3%A9pen,_1682.png)
.png)
Sennyei István 1623. május 31., Bécs II. Ferdinánd címer általa: felesége Giurethe Anna, gyermekei János, István, Anna
R 64
++++++++++++++
Gyulai:
Az Alaghyaknak magvuk szakadván, 1631-től a Bodrogközben fekvő nagytárkányi uradalom és más jószágok birtokosa, kissennyei SENNYEY SÁNDOR báró (†1641) kap királyi adományt Pácinra, aki királyi kamarás és követ volt Bethlen Gábor udvarában, majd az egyik legjelentősebb végvár, Szatmár (ma: Satu Mare, Románia) kapitánya lett. Testvére, SENNYEY ISTVÁN (1580–1635) váci (később veszprémi, majd győri) püspök, a kancellári méltóságot is elnyerte. Ő képviselte I. Ferdinánd királyt Bethlen Gábor fejedelem és Brandenburgi Katalin kassai esküvőjén, 1626. március 2-án. Ő telepítette vissza a ferenceseket Szombathelyre.
A birtokszerző Sennyey Sándor báró fia, SENNYEY FERENC kállói kapitány (1630–Nagytárkány, 1675) és családja a Bodrogközben épült egyéb kastélyaikat részesítették előnyben (Nagytárkány, Bély). Sennyey Sándor elsőszülött fia, SENNYEY ISTVÁN (1627–1687) veszprémi püspök, Sümeg birtokosa lett. A 17. század közepén a kastély lakója és birtokosa Sennyey Sándor másik fia, Albert (†Zsennye, Vas megye 1676), aki részt vett Zrínyi Miklós oldalán az 1664. évi dunántúli téli hadjáratban. SENNYEY ALBERT feleségével, özv. Réchey Györgyné várkonyi Amadé Éva bárónővel 1675-ben visszaköltözött a család eredeti Vas megyei birtokára, és Pácint sógornőjének, özv. SENNYEY FERENCNÉ SZÉCHY MÁRIA MARGITnak (†1695 k.) zálogosította el.
A Habsburg király hívei, Sennyey Albert és fivére, István jószágait Thököly Imre 1676-ban elkobozta, csak néhai Sennyey Ferenc birtoka maradt meg özvegye kezén. A pácini kastélyt és birtokot az 1680-as évek elején özv. Sennyeyné Ferencné Széchy Mária Margit zálogba adta Jármy Lászlónak, a Tiszavidék egyik birtokos nemesének. 1714-ben id. Sennyey Ferenc (†1676) és Széchy Mária Margit fiai, Ferenc és István megosztoztak apjuk és elhalt testvérük, Pongrác örökségén, a pácini kastély déli része Istváné, az északi Ferencé lett. SENNYEY ISTVÁN (†1725), Rákóczi generálisa majd kancellárja már korábban megvásárolta testvére, a szintén a dunántúli Zsennyére költözött Sándor és néhai nagybátyja, a Zsennyén elhunyt Sennyey Albert részét is.
A birtokok és a család fennmaradásának záloga a rendi társadalomban sokszor a nemesi és főúri házassági stratégiája volt. A korban, a fiatalkori halálozás miatt, általános volt a többszöri házasság, a többször házasítottak össze mostohatestvéreket. Már Sennyey István (†1725) első felesége, a Tárkányiak vagyonának örököse, villei Pribék Éva (†1684) szülei, nagytárkányi Tárkányi Borbála és Pribék Ádám is mostohatestvérek voltak. Sennyey István és második felesége, özv. }}Ch|Barkóczy címer|Barkóczy}} Lászlóné Andrássy Klára különböző házasságból származó gyermekei is összeházasodtak, Sennyey Imréhez (Sennyey Sándor és Pribék Éva fiához, †Pácin, 1776) Barkóczy Krisztinát, Sennyey Ferenchez Barkóczy Évát (Barkóczy László és Andrássy Klára leányait) adták hozzá.
Északkelet-Magyarország politikai és rendi küzdelmek, sőt fegyveres harcok színtere volt a 17. században. A rendi ellenségeskedéseknek esett áldozatul a család egyik tagja, SENNYEY FERENC nagykállói várkapitány, akit 1674-ben a bodrogközi nagytárkányi kastélyában (ma: Veľké Trakany, Szlovákia) ölték meg hetedmagával a kuruc felkelők felesége és kisfiai szeme láttára. Felesége, SZÉCHY MÁRIA MARGIT a közelben fekvő leleszi (ma: Leles, Szlovákia) premontrei rendház templomába temettette férjét. Az özvegyet egyébként a bodrogközi Sennyey-jószágok harmadát elfoglaló és kincstári birtokaihoz csatoló Thököly Imre felső-magyarországi fejedelem 1684 körül börtönbe záratta Munkácson, majd Széchy Mária Margit (†1695 k.) – kiszabadulván – Kőszegre menekült, birtokrésze volt ugyanis a kőszegi váruradalomban. Fiuk, SENNYEY ISTVÁN (†1725), Pácin újjáépítője azonban II. Rákóczi Ferenc fejedelem hadseregének generálisa, majd konföderációs államának kancellárja lett, még az 1711. április 29–30-ikán megkötött szatmári egyezség (béke) után két hónapig tartotta a császáriakkal szemben a munkácsi várat, de fivérei, Ferenc és Pongrác (†1711) is a Rákóczi-szabadságharc tisztjei voltak.
Mivel az utolsó Alaghyak gyermektelenül haltak el, a pácini kastély 1631-ben kezdődött és egészen 1945-ig tartott Sennyey-korszakának első úrnője a katolikus kissennyei SENNYEY SÁNDOR (†1641) báró felesége, nagytárkányi TÁRKÁNYI–PACZÓTH JUDIT volt. Első gyermekei születése után, 1627. szeptember 6-ikán elzarándokolt a híres, magyarok által is gyakran felkeresett Mária-kegyhelyre, Mariazellbe, ahová férje és annak testvére, SENNYEY ISTVÁN (1580–1635) váci (később veszprémi, majd győri) püspök, kancellár is elkísérte. A kegyhelyre elvitték a 8 hónapos ikerpárt, SENNYEY ISTVÁN (1627–1687) későbbi veszprémi püspököt és nővérét, Katalint. Az apa a mariazelli kegyoltárnak ezüst kegytárgyakat adományozott felesége szerencsés szüléséért, drága kisfiáért, és azért, hogy élettelenül született kislánya végül életben maradt.
A katolikus Sennyeyek egyházi pályát választottak, illetve egyéb bodrogközi uradalmaikban éltek, ezért Pácin a 17. század közepétől megszűnt valódi rezidencia lenni, de SENNYEY ISTVÁN (1650 k.–1725), Rákóczi későbbi kancellárja a 17. század végén újjáépítette az elhanyagolt kastélyt, így nemcsak anyja, Sennyey Ferencné SZÉCHY MÁRIA MARGIT (†1699 k.) – akit Thököly Imre Munkácson börtönbe záratott –, hanem két felesége bizonyosan Pácin úrnője volt. Rákóczi kancellárja kétszer nősült, s házassági stratégiája sokban hasonlított az Esterházyak gyakorlatához, mert ő is gazdag örökösnők, özvegyek feleségül kérésével gyarapította a bodrogközi birtokos család vagyonát és presztízsét.
Első felesége, özv. KECZER MIKLÓSNÉ villei PRIBÉK ÉVA örökségével hozzájutott a Tárkányi-jószágokhoz, második felesége, özv. báró BARKÓCZY LÁSZLÓNÉ szentkirályi ANDRÁSSY KLÁRA (†1728) bárónő lett, aki a katolikus vallás támogatásáról, kegyességéről volt ismert, nevelte mostohagyermekeit, 16 évig ápolta köszvénytől szenvedő, ágyban fekvő férjét, végrendeletében kéri férjét mint örökösét, hogy támogassa a radi (ma: Rad, Szlovákia) minoriták kolostorát, illetve mondasson misét érte a sebesi ferences, illetve a kassai, homonnai és sztropkói jezsuita kolostorok templomában. Andrássy Klára két – Barkóczy Lászlótól született – lányát férje, Sennyey István Pribék Évától született fiaihoz adta hozzá.
A Mágocsyak, Alaghyak éppen magszakadásuk, azaz az öröklési rend megszakadása miatt voltak kénytelenek elválni birtokaiktól, így került Pácin is a Sennyeyekhez, akik, bő gyermekáldásuknak köszönhetően, egészen a 20. század közepéig birtokolták.
A ’Sennyey bárói család mélyen vallásos katolikus família, amelynek tagjai a bécsi és az ingolstadti jezsuita gimnáziumban tanulnak. A család a 17. században püspököket – SENNYEY ISTVÁN (1580 k.–1635), veszprémi püspök (1628–1630), győri püspök (1630–1635); SENNYEY ISTVÁN (1627–1687) veszprémi püspök – és nagyszombati jezsuita rektort, illetve gráci és bécsi házfőnököt – SENNYEY LÁSZLÓ (Nagytárkány, 1631– Nagyszombat, 1703) – adott a katolikus egyháznak. A Sennyeyek a Bodrogköz katolikus plébániáit, kolostorait, egyházi alapítványait is bőkezűen támogatták. Bizonyosan volt a pácini kastélyban is kápolna a Sennyeyek birtoklásának első évszázadában, 1676-ba Lipcsy Dániel provizor írja a battyáni kastélyból urának, Sennyey Albertnek, hogy nemsokára küld egy harangocskát Pácinba.
- Irodalom:
GYULAI Éva: A pácini kastély Urak és szolgák a kora újkori északkelet-magyarországi kastélyokban c. állandó kiállításának tablószövegei. Történelem és Muzeológia – Miskolci Internetes Folyóirat 1. (2014)/1. 156-188. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. [1]
Külső hivatkozások:
Lásd még: