Címerhatározó/Subics címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Subics család címerével foglalkozik.
A család a dalmáciai Bribir megye birtokosa volt, ezért gyakran Bribiri grófoknak is nevezik őket. A Subics család a 12. századtól birtokolta Bribir várát, melyről felvette a bribiri előnevet. A család már a 11. században, a horvát nemzeti királyok idején is előfordult az adománylevelekben. A felemelkedésük a 13. századtól kezdődött. 1251-ben IV. Béla magyar király a bribiri grófi címet adományozta nekik. Hatalmuk csúcspontját a 13. század vége és a 14. század ele jelentette, amikor Subics I. Pál gróf (1245-1312) idejében uralmuk kiterjedt Split, Trogir, Šibenik, Omiš városokra, viselte a horvát báni címet és Bosznia területe felett is rendelkezett („banus Croatorum et tocius Bosnae dominus”). II. Mladen gróf idejében a család hatalma némileg meggyengült, de még ekkor is Bribir volt a család székhelye. A Bribiri grófok egyik vára volt Osztrovica is, amelyet 1347-ben I. Lajos magyar király a szlavóniai Zrin várával cserélt el. Ezzel vette kezdetét a Zrínyi család története és a bribiri grófok hatalmának hanyatlása. 1456-ban II. Jakab gróf halálával kihalt a bribiri grófok itteni, főága. A Subicsok bribiri uralmának a török vetett véget, amely 1523-ban elfoglalta és lerombolta a várat, amely többé már nem épült újjá.
A hajdani Közép-Dalmát partvidék (Primorje) horvát-dalmát őslakossága évszázadokon keresztül néha jószántából, gyakran azonban kényszerűségből kénytelen volt elviselni hol a magyar, hol a velencei fennhatóságot, miközben gyakran fegyverrel is óvta városállama privilégiumait, függetlenségét, egyben a maga által választott befolyásos hatalommal bíró főúri dinasztiák pártfogását is keresve. Ilyen nagy befolyásra szert tett család volt a brebiri Šubićok (Subics) klánja is, akik nevüket Brebir tartomány, illetve Bribir vára után eredeztették. Horvátország önálló állami léte alatt azon 12 nemzetség egyike voltak, akik közül a bánokat és királyokat választották. A család tagjai a 13-14. század során szinte korlátlan hatalomra és befolyásra tettek szert, gyakorta beavatkoztak a nagypolitikába is, hol Velence, hol a Magyar királyság szövetségeseként. Közismert, hogy a tatárok elől menekülő IV. Béla király és családja 1242-ben Klis várában talált menedékre II. Brebiri István és testvére Brebiri Jakab (Jakov) oltalmában. A Splitben elhunyt két gyermek királyleány kőkoporsóját ma is sokan fényképezik a székesegyház bejárata felett, a Trogir melletti Čiovo sziget melletti apró szigetecskét pedig a magyar királyra emlékezve Kraljevac-nak nevezik. I. Brebiri Pál az, aki a horvátországi Anjou párt nevében, III. Endre király ellenében, 1300 tavaszán meghívja Magyarország trónjára, majd 1301-ben Spalatoban fogadja, és fegyvereseivel Zágrábig kíséri a nápolyi Anjou Károly Róbertet, aki kiváltságokkal jutalmazza hűségét. A brebiri Šubić család tagjai az összes közép-dalmáciai város grófjaiként meghatározó szerepet játszottak a tengerparti városok, Sebenico (Sibenik), Scardona (Skradin), Traqurium (Togir), Spalato (Split), Almissa (Omis) életében, annak választott, teljhatalmú urai voltak.
A Brebiri Šubić II. György fiaként napvilágot látott III. Mladen apja, és annak testvéreihez hasonlóan meghatározó szerepet játszott a kiterjedt kereskedelmi tevékenységet folytató, s ez által meggazdagodott tengerparti városok hatalmi törekvéseiben. Klis és Scardona uraként jelentős szárazföldi és tengeri katonai bázissal is rendelkezett ehhez. Nemegyszer viszálykodott rokonaival is hatalmának, befolyásának megtartása és növelése érdekében. Tekintélyét azzal is igyekezett növelni, hogy lánytestvérét (Ilona) feleségül adta Bosznia alkirályához Vladislav Kotromanic-hoz. Ez a Subic Ilona adott életet Bosznia első királyának, I. Tvrtkonak. Lányát (Katalin †1358) pedig 1326-ban nőül adja a „Nagylelkűnek, vagy Bőkezűnek” is nevezett lengyel III. Boleslav-hoz, Legnica-Brzeg hercegéhez. Ő maga is uralkodói házból házasodik, Stefan Uros III. Dečanski szerb király lányát (Jelena Nemanja) veszi feleségül, azonban élete derekán bekövetkezett korai és váratlan halála -, meggátolták dinasztikus törekvéseinek megvalósulását. Halálát követően azonnal kiéleződtek a birtokai megszerzésére irányuló családi és hatalmi harcok. Különösen Klis várának birtoklásáért, ugyanis az rendkívül fontos stratégiai jelentőséggel bírt, mintegy uralta, ellenőrzése alatt tartotta a tengerparti városokat.
Az özvegy (Nemanja Ilona) férjének halála után megpróbálta fönntartani uralmát kiskorú fia nevében (IV. Mladen) a tengerparti városok fölött, Klis várát pedig rokona, a szerbiai Dusán védelme alá kívánta helyezni. Stefan Dusán király ennek érdekében csapatokat küldött Klis és Skradin helyőrségeinek megsegítésére. Törekvésük azonban mind Nagy Lajos magyar király, mind Velence hatalmi érdekeivel ellentétben állt. A hatalmi harcokat tovább bonyolította, hogy III. Mladen lánytestvére (Ilona, Vladislav Kotromanic felesége) viszont fiának, a boszniai király I. Tvrtkonak akarta megszerezni III. Mladen javait. A várra pályázó családtagok között évekig dúlt a diplomáciai és fegyveres harc mindaddig, amig annak véget nem vetett Magyarország királyának, I. Nagy Lajosnak váratlan támadása illetve hadjárata, melynek során Klis vára elesett. Ezután a Brebiri Subic család többé már nem játszott meghatározó szerepet a Dalmát partvidék városainak sorsában.
III. Mladen fia, IV. Mladen Šubić a család nevét tovább vivő utódok nélkül hunyt el, vele kihalt a Brebiri Šubić-ok ezen ága. III. Mladen neve azonban az emlékezetben, mint a „a horvátok védőpajzsa” fennmaradt. A későbbi, még fényesebb hírnévre szert tett Zrínyi nemzetséget nem az ő, hanem apja testvérének, II. Brebiri Šubić Pálnak leszármazottai viszik tovább. [1]
-
Subich leszármazási tábla -
I. Subics Pál a zárai Szt. Simeon ereklyetartón -
Brebiri II. Pál bán sasszárnyas pecsétje 1312. évi oklevelén -
A Brebiri Subich címer Trogirban az Óratorony falán
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: