Címerhatározó/Szűcscéhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a szűcscéhek címerével foglalkozik.
A bőripar két legősibb formája a varga és szűcs mesterség. Mindkettő egyesíti mind a bőrkikészítés, mind pedig a bőrfeldolgozás műveleteit, de míg a varga a lábbelikhez, való sima bőröket készítette ki és egyszerű lábbeliket varrt, addig a szűcs a felső ruházkodásra szolgáló szőrrel borított bőröket tartósította és ezekből varrt ruházati cikkeket. A varga tehát eredetileg timár és lábbelikészítő volt egy személyben. Később a varga mesterség kettéválik, a cserzovargákra, akik már csak a bőr kikészítésével foglalkoznak és a sarus vargákra, akik a lábbeliket varrják. Az előbbieket nevezik később timároknak, az utóbbiakból alakul ki a magyar vargák és német vargák iparága, más néven a csizmadiák és a cipészek szakmája. A tímárok szakmája is tagolódik. A marhabőrök cserzésével az u. n. vöröstimárok (Rothgerber) foglalkoznak, míg a bárány és kecskebőr kikészítésével a fehértimárok (Weissgerber) és ennek egyik speciális magyar változata az u. n. tobakipar. Egész külön iparágként jelentkezik a szíjgyártók és nyergesek szakmája, akik rendszerint közös céhszervezetben működnek a csiszárokkal és a hadi felszerelések előállítóival, az íj-, pajzs- és kopjagyártókkal, vagy a sarkantyút, zablát és kengyelt készítő lakatosokkal. (189. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219. [1] [2]
Győri magyar-német szűcscéh szerkesztés
A győri magyar-német szűcscéh zászlója, a 1802, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A szűcscéh 1802-ben készített céhzászlója meggypiros színű, a zászlóoldalak csaknem egész felületét beborító szentképek téglalap alakú, sarkain homorúan vágott, felül karéjosan zárt kerete alatt a német és magyar mestereket tömörítő szervezet kétnyelvű megnevezése olvasható. Az állami címerek a fecskefarok csúcsaiban kaptak helyet, egyik oldalon csak a magyar, másikon a birodalmi címersas pajzsra festve. A céh neve alatt a szűcscímer, oroszlánok által tartott „Gedeon gyapja” helyezkedik el, két oldalán a zászlószentelés évszámának számjegyei olvashatóak. A zászlóképek tartalmára a keret fölé félkörívben írt felirat és fohász utal. A oldalon a kép feletti felirat: „S(ancta): MARIA. ORA PRO NOBIS”; B oldalon a kép felett: „ÁDÁM. ET ÉVA.”. Mindkét oldalon olvasható a kép alatt a céh neve és a zászló készítésének évszáma: „BŐTSŰLETES MAGYAR ÉS NÉMET SZÜTSZ CZÉHNEK ZASZLOJA / Zunfth Fahn deren ehrsamen Ungarischen und Deusschen Kirschner / 18 02”. Az A oldali zászlókép Immaculata-ábrázolása magán viseli attribútumait, a liliomszálat és Mária 12 erényét jelképező csillagkoszorút. A képen a holdsarlón és földgolyón álló szent lába alatt tekerődző, a Gonoszt jelképező szárnyas sárkánykígyó is megjelenik, szájában almával. A B oldali zászlókép bibliai jelenete az általánosan elterjedt ikonográfiai megfogalmazásban a bűnbeesést ábrázolja. A viszonylag jól megfestett természeti háttér előterében a tudás fájára tekeredő kígyó állatfejű szörnyalakja érdekes megoldás. A főalakok, Ádám — kinek lábánál egy bárány pihen — és Éva figurája ügyetlenül megformált. A paradicsomi jelenet minden bizonnyal az ősszülők ágyékát fedő (bőrből készült?) ruhadarab miatt kapott szerepet a szűcsök jelképrendszerében. A zászló jobb oldalának csúcsába varrt erősítő szövetdarab feltehetően a használat korában végzett felújítás eredménye.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Győri szűcscéh szerkesztés
A győri szűcscéh ládakulcsa behívótáblával, 1657, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Vaskulcs sárgaréz láncon, melynek másik végén profilált sárgaréz behívótábla függ. A kulcs három karéjos, laposvasból készült füle csúcsban végződő, a szár irányában is elvékonyodó gombból indul, szára üreges, két irányban kiálló taraja egyszerűen hijazott. A lap egyik oldalán barokkos díszítésű ellipszis keretben szárnyas angyal, a másik oldalán 8 soros felirat található: „NAGI / GIEORI / BEOCHEV / LETES.S. / ZEOCZCE / H KULCZ / AI 1657 / G.S.M.”
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Nagyvázsonyi szűcscéh szerkesztés
A nagyvázsonyi szűcscéh pecsétnyomója
Hasonló ehhez [a veszprémi szűcs legénycéh pecsétjéhez] a nagyvázsonyi szűcscéh XIX. század elejéről származó pecsétje, azzal a különbséggel, hogy a kifeszített prém alatt a két oroszlán lábai között két szál virág is látható (208. kép). (194. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Pápai szűcscéh szerkesztés
A pápai szűcscéh pecsétnyomója, 17. század
Ugyanilyen motívumokat mutat a pápai szűcsök XVII. századból való ezüst pecsétnyomója is [mint a veszprémieké]
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Székelyudvarhelyi szűcs céh szerkesztés
A székelyudvarhelyi szűcs céh pecsétnyomója
SZŰCS CÉH. Évszám nélküli sárgaréz pecsétnyomója maradt fenn. Az egy darab fémből esztergált, kör alakú pecsétnyomó átmérője 33 mm, magassága 64 mm. Két koncentrikus kör alakú bemélyedés között helyezkedik el felirata: „SIG[ILLUM] :CHE[AE] PELLI[FICUM] .VDVARHELYIENSIVM”. A felirat kezdete és vége között egy hatágú csillag az elválasztó jel. A kör alakú pecsétmezőben egy jellegzetes szűcs szerszám, a kaszapad látható, fölötte egy lebegő bundasapka (kucsma) formával. A felirat, a jelképek formája és vésete ügyetlen, gyakorlatlan mester munkája. A díszes nyél végén erőteljes ütésnyomok figyelhetők meg, berepedezett, és egy darabkája letörött. Egy furat van a nyél középmagasságában.
Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi szűcs céh szerkesztés
A veszprémi szűcscéh pecsétnyomója 1652-ből
A szűcscéhek jelvényeinek főmotívuma, legfőbb munkatárgyuk képe az állatprém. Ez a legrégibb idők óta használt heraldikai ábrázolások egyike. A veszprémi szúcsök 1652. évi magyar köriratú pecsétjén kerekitalpú cartouche-pajzs látható, stilizált prémbevonattal, mögötte mint címertartó, kiterjesztett szárnyú angyal (204. kép). (194. lap)
A veszprémi szűcscéh pecsétnyomója 1652-ből
A veszprémiek kisebb pecsétnyomóján szintén angyal, látható, de nem pajzsot, hanem pajzsalakúan redőzött prémdarabot tart maga előtt. Ezen a pecséten is 1652-es évszám látható, de a nyomtatott betűk után következő évszám kurzív számjegyei és a pecsét metszése újabb keletkezésre mutat. Ennek a feltevésnek azonban ellentmond a kiterjesztett szárnyú meztelen angyal kifejezetten renaissance stílusa (206. kép). (194. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi szűcs legénycéh szerkesztés
A veszprémi(?) szűcs legénycéh pecsétnyomója
A veszprémi szűcsök harmadik pecsétje a legénycéhé volt. Az előző pecséthez hasonlóan prémdarab látható rajta, de ezt már nem angyal, hanem a kor stílusának megfelelően két egymással szembefordult ágaskodó oroszlán tartja (207. kép). (194. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: