Heraldikai lexikon/Dőlt pajzs
Névváltozatok:
dült pajzs (Tagányi 1880. 5.), tengely ellen rajzolt, vagyis hanyatt fekvő pajzsalak (Csergheő Turul 1887/1. 34.), dült paizs (Arany János: Daliás idők [1853-1855] 3. ének, 16.), megdőlt paizs (Nagy Iván III. 45.), jobbról balra dülő czímerpajzs (MyskovszKy ArchÉrt. 1888/2. 126.[1]), tengelyével ferdén álló czímerpajzs (Myskovszky Ernő ArchÉrt. 1908. 79.[2]), fel emeltett pais <álló pajzs> (Karácsony címer 1606), álló pajzs; egyenesen álló pajzs, álló vért (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123.; 124.)
de: gelehnt Schild
Rövidítések
A dőlt pajzs a címerpajzs egyik helyzete. Általában az élő heraldika korának régebbi címereinél fordul elő. Pecséteken, sírköveken, pénzérméken, lovaspecséteken fordul elő. Heraldikai ábrázolásuk is innen ered, hiszen a lovon ülő lovag dőlt helyzetben tartotta a pajzsát a mellénél, mely fölül csak a sisakdísszel ellátott sisakja látszott ki. A dőlt pajzsok ábrázolását ezért egyes heraldikusok helytállóbbnak tartják. A dőlt pajzsok ábrázolására a sisakpecsétek is hatással lehettek. A 14. században egy ideig a sisakdísz alkotta a címer legfontosabb részét. Ezen pecséteken pedig a sisakdísz áll egyenesen.
A pajzs helyzete lehet egyenes (fenálló: Nagy Iván VI. 382., IX. 159.) vagy dőlt. A pajzs leggyakrabban jobb felé dől. A balra dőlő pajzsok nagyon ritkák. A 14. században a pajzs egyenesen állt, ha sisak(dísz) nélkül ábrázolták. A sisakkal és sisakdísszel ellátott címerábrázolás pajzsa általában dőlt helyzetű volt. A címerleírásban nem kell megemlíteni a pajzs dőlését sem irányát, mert ennek nincs heraldikai funkciója, sem esztétikai hatása.
Ha a pajzs dőlt, a sisak és a sisakdísz általában a dőlés irányába néz, de a 13-14. századból ismertek szembenéző sisakok is a dőlt pajzsokon. A pajzs dőlésének irányát befolyásolják a címerképek is. Ha például az oroszlán balra néz, a pajzs is balfelé dől, mert a jobbra dőlő pajzs így nem lenne esztétikus. A címerképek jobb és bal iránya is a dőléshez igazodik.
A dőlt pajzsokon a címerábrák megrajzolásánál és a színek jelölésére használt vonalkázásnál a pajzs tengelyét kell követni, azaz a címerábrák nem kompenzálják a pajzs dőlését, hogy a szemlélő szempontjából kövessék a vízszintes-függőleges tengelytől való eltérést, azaz a címerábrák a dőlés miatt nem fordulnak el a vízszintes-függőleges irányba. Ilyen eset csak ritkán fordul elő, mint pl. a szerb heraldikában, ahol vannak teljesen vízszintes pajzsok is, vízszintes-függőleges tengelyű címerábrákkal. A színjelöléskor a vonalkázás sem a vízszintes-függőleges tengelyt követi, hanem a pajzs vízszintes-függőleges tengelyét.
Vízszintes a pajzsa Székely Frigyes címerének. Thurzó Miklós 1605-ös címerének pajzsa félig döntött. A Bárczay család 1421-es címerének pajzsa balra dől. A 18. századi német heraldikában az a helytelen nézet terjedt el, hogy a jobbra dőlt pajzs csak a tudósokat illeti meg. A házassági címerek egyespajzsai néha szintén (egymás felé) dőltek.
-
Vízszintesbe dőlt pajzs Bobo, Tiligesberg grófjának (1258) és Crafto von Hohenlohe (1278) címerében
