Gomba/Nem ehető gombák/Acélszürke bocskorosgomba
Gomba portál • Mikológia • Gombacsaládok • Gombalista (HU-La) • Gomba fajták • Gombanevek változásai • Ehető gombák • Gyógygombák • Nem ehető gombák • Mérgező gombák • Gombamérgezések • Védett gombák • Gombák eltevése • Gombás ételek • Gombavizsgálat • Gombanaptár • Gomba szótár • Mit-mihez használjunk
Acélszürke bocskorosgomba
- (Volvariella caesiotincta, Syn: -)
- Más neve(i): hamvas szemétgomba
Étkezési érték: Ez a gomba nem ehető!
- Az acélszürke bocskorosgomba a csengettyűgombafélék családjába tartozó, lombos erdők tuskóin, korhadt fatörzsein termő gombafaj.
- Európában és Észak-Afrikában (Marokkóban) honos. Széleskörűen elterjedt, de sehol sem gyakori. Magyarországon ritka. Üde, nyirkos erdőkben, lombos fák (bükk, tölgy, gyertyán) korhadó tuskóin, kidőlt törzsén él. Júliustól szeptemberig terem.
- Az acélszürke bocskorosgomba kalapjának átmérője 4–12 cm, alakja fiatalon tojásszerű, majd tompán púpos, végül ellaposodó. Felülete kezdetben nemezes, később a közepén aprón pikkelyes; a pereme felé sugarasan szálas. Színe kékesszürke, barnásszürke, néha olívás árnyalatú, a közepén sokszor szürke burokfolt látható.
- Húsa puha, vizenyős állagú; a színe a kalapbőr alatt szürkés, másutt fehéres. Íze fanyar, erős szaga a muskátliéra emlékeztet.
- Szabadon álló, széles lemezei a tönknél felkanyarodnak. Színük kezdetben fehér, majd húsrózsásra váltanak. Spórapora rózsaszín-vöröses. Spórái elliptikusak vagy oválisak, 6,7 x 4,2 mikrométeresek.
- Tönkje 4–10 cm magas és 0,5–1,5 cm vastag. Színe fehér, felülete hamvas, korpás. Tövében szürkés, szürkésbarnás, háromlebenyes, elálló bocskor található.
Hasonló fajok
- -
Figyelem! A saját gyűjtésű gombát felhasználás előtt feltétlenül vigyük el gombavizsgálatra, amit Magyarországon magánszemélyeknek – a kijelölt piacokon – ingyen elvégeznek! |
Lásd még
- Mikológia
- Gombákról bővebben
- Gombás ételek
- Magyar Wikipédia: Acélszürke bocskorosgomba
Forrás: Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék
Forrás: TERRA Alapítvány