Gomba/Nem ehető gombák/Lilás dücskőgomba
Gomba portál • Mikológia • Gombacsaládok • Gombalista (HU-La) • Gombanevek változásai • Gomba fajták • Ehető gombák • Gyógygombák • Nem ehető gombák • Mérgező gombák • Gombamérgezések • Védett gombák • Gombák eltevése • Gombás ételek • Gombavizsgálat • Gombanaptár • Gomba szótár • Mit-mihez használjunk
Lilás dücskőgomba
- (Panus conchatus, Syn: Lentinus conchatus, Panus torulosus)
- Más neve(i): nyírfa-dücskőgomba
Étkezési érték: Ez a gomba nem ehető!: Kemény húsa és idősen keserű íze, émelyítő szaga miatt.
Kalap
- 3-10 cm széles, félkör vagy vese alakú, kezdetben domború, majd szinte tölcséres. Fiatalon halványlila, később hús-, okker-barnás, sötétebb foltokkal, sávokkal. Lila árnyalata mindvégig észrevehető marad. Felülete száraz, később pikkelyszerűen felrepedezhet. Széle aláhajló, hullámos.
Lemezek
- piszkos fehérek, lilás árnyalattal, majd halvány húsokkeresek, sűrűn állók, mélyen lefutók, villásan elágazódhatnak. A lemezélek simák, nem fűrészesek.
Tönk
- nagyon rövid, zömök, oldalt álló vagy hiányzik, fiatalon erősebb, majd fakuló lilás árnyalattal. : Felülete pelyhes, sőt néha (különösen a tönk alján) durván borzas.
Hús: fehér, vékony, viszonylag szívós állagú, illata kellemesen fűszeres, a lila pereszkére emlékeztet (Rimóczi szerint szaga émelyítő), idősen néha kesernyés ízű.
Spóra
- spórapora fehér, spórája elliptikus, 5-7 x 3-3,5 mikron. A lemezt-ráma szabályos.
Előfordulás
- VI-IX; lombos fák tuskóin, főleg bükkön, nyíren és nyárfán, csoportosan nő. A Dunántúlon olyan erősen kötődik a nyírfához, hogy ott néhol a nyírfa gombájának tartják.
- Hazánkban ritka faj. Korhadékbontó (szaprobionta).
Hasonló fajok
- -
Figyelem! A saját gyűjtésű gombát felhasználás előtt feltétlenül vigyük el gombavizsgálatra, amit Magyarországon magánszemélyeknek – a kijelölt piacokon – ingyen elvégeznek! |
Lásd még
- Mikológia
- Gombákról bővebben
- Gombás ételek
- Magyar Wikipédia: Lilás dücskőgomba
Forrás: Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék
Forrás: TERRA Alapítvány