Kertészet/Lepkefélék/Gyökérrágó őslepkék

(Hepialidae szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 3555 bájt

Gyökérrágó őslepkék


Gyökérrágó őslepkék
Gyökérrágó őslepkék
(Hepialidae, Syn: -)
Más neve(i): -


A gyökérrágó lepkefélék a valódi lepkék alrendjébe tartozó alrendág Hepialoidea öregcsaládjának egyik családja. Nagy termetű lepkék (szárnyaik fesztávolsága több centiméter), ezért a régebbi rendszertanokban a nagylepkék (Macrolepidoptera) csoportjában szerepeltették, de később a molylepkék (Microlepidoptera) alrendjébe tették át őket őket.
A legtöbb (mintegy 300) fajuk a trópusokon él (Mészáros, 2005); Magyarországon mintegy négy nem összesen hét faja honos (Pastorális, 2011) – a nemek elkülönítése nem egyértelmű.
A két pár szárny megnyúlt, egymáshoz hasonló. Első és hátsó szárnyuk ugyanolyan erezetű – éppen ezért gyökérrágó őslepkéknek is nevezik őket, mivel ezt ősi bélyegnek tekintik.
Az imágók szájszerve rendszerint csökevényes, mivel a lepkék nem táplálkoznak. Csápjuk nagyon rövid.
Általában a kora esti órákban repülnek. A mesterséges fényforrások a hímeket jobban vonzzák, mint a nőstényeket.
Nevüket onnan kapták, hogy a gyakran polifág hernyók különféle növények gyökerébe rágják be magukat. A gyökérben élnek, és hosszú, csőszerű szövedékben bábozódnak be a földben. Bábjaik nagyon elevenek; képesek gyorsan előre-hátra mozogni.
A család több mint 300 fajt számlál, és ezek többsége a trópusokon él. Fajaikat mintegy hetven nembe sorolják. Magyarországon hét fajukat mutatták ki.


A Wikimédia Commons tartalmaz Gyökérrágó őslepkék témájú médiaállományokat.

Forrás: Gyökérrágó őslepkék

Homonnay Ferenc, Szentesi Árpád, Bürgés György:A növényvédelmi állattan kézikönyve Akadémiai Kiadó (Budapest), 1993. ISBN:963-05-5740-1 , A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma], Növényvédelem 2005 különszám, Budapest: Agroinform. ISSN 0133-0839., Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935