Heraldikai lexikon/Ág (genealógia)
Az ág leszármazási vonalat jelentő genealógiai fogalom. Azon személyek sora, akik közös őstől, törzsből származnak. Van apai, anyai, férfi, női, oldal, ifjabb ág stb. A kultúr- és szociálantropológiában a rokonokat egyenes és mellékági rokonságra osztják.
Névváltozatok:
linea (Czövek-Kelemen 291.), parentela (Katolikus lexikon, Rokonság címszó), családvonal (Nagy Iván IX. 642.), vérség (Nagy Iván IX. 642.), vonal (Nagy Iván IX. 826.), nemzetségi vonal (Nagy Iván IX. 826.), ágazat (Nagy Iván IX. 344.), család-ágazat (Nagy Iván IV. 64.), mellékág (Nagy Iván IX. 346.), fiók ágazat (Nagy Iván VII. 209.), ikerfél (Nagy Iván X. 808.), családtömb (Nagy Iván X. 807.), oldal, vérvonal (Gudenus I. 55.)
"Azon edgy ágból avagy nemzetségből valok" (Amos Comenius: Janua linguae Latinae reserata aurea, in hung. lingvam translata per Stephanum Beniamin Szilágyi. Kolozsvár, 1673. 119. [1. kiadás 1643.])
de: Linie, la: linea; genus, generatio, progenies, tribus (M. nyelvtört. I. 18.)
Rövidítések
A nemzetség kisebb részét képező vérségi alakulatok, melyek a természetes szaporulat, a nemzetségtagok számának megnövekedésével váltak szét külön családokra, majd később maguk a családok is külön ágakra oszlottak.
Egyenes ág
Egyeneságon (in linea recta) vannak nemzők és a nemzettek. A nemzettek a lemenők (descendentes), a nemzők a felmenők (ascendentes). Az egyenesági rokonság fokát a nemzések száma határozza meg (az apám elsőfokú, nagyapám és unokám másodfokú rokonon). Oldalág Az oldalági rokonok (collaterales) közös őstől (törzstől), de nem egymástól származnak (testvérek és leszármazóik, unokatestvérek stb.). A rokonsági fok megállapítása, az ízszámítás az oldalágon történhet a római jog szerint, ahol a nemzések száma határozza meg a rokonség fokát, míg a germán jogban és az egyházjogban, valamint a régi magyar jogban a számítás parentelák (ágak) szerint történt, azaz amelyik ág több ízt tartalmaz a közös őshöz viszonytva, az adja meg a rokonság fokát.
Az egyenes ág (linea directa, linea recta, gerade Linie) olyan személyekből áll, akik megszakítás nélkül származnak egymástól. Az itt található személyek tartozhatnak a lemenő (descendens, Deszendenz) ághoz, ha a nemző személytől a nemzettek, azaz az utódok (posteri, Nachkommen), leszármazók (descendentes) felé haladunk vagy tartozhatnak a felmenő (ascendens, Aszendenz) ághoz, ha a felmenők (ascendentes), elődök (Vohrfahren), ősök (maiores, Ahnen) irányába megyünk. Az egyes ágon tehát elődök és utódok (ascendentes és descendentes) vannak.
Az oldalág (oldalrokonság, linea collateralis, linea transversa, Seitenlinie) olyan vérrokonság, amikor két ember nem egymástól származik, de közös őssel rendelkeznek. Az oldalági rokonságot úgy állapáthatjuk meg, hogy megkeressük a törzsből lefelé menő ágakat (pl. apa-- 1. fiú, 2. fiú). Ha a különböző ágakon található utódok a törzstől egyforma távolságra vannak egyenló oldalágról (linea collateralis aequalis, gleiche Seitenlinie) van szó, ha pedig eltérő távolságra vannak, egyenlőtlen oldalágról (linea collateralis inaequalis, ungleiche Seitenlinie) beszélünk. Az oldalágon tehát oldalrokonok (collaterales) vannak.
Az ág az egymástól származó személyek sorozata. Ezen belűl az ágazat -- a vonal --
A törzsből vagy helyesebben a gyökből kiinduló oldalágak alkotják a családfát (családi táblát). A családfán megkülönboztethetünk idősebb és fiatalabb ágat, aszerint, hogy az az idősebb vagy a fiatalabb testvértől indul-e ki.
A rokonság egyenes ága (a legidősebb férfiág) a főág, mellékága az oldalág(ak) (a fiatalabb férfiak ága), tagjai az atyafiak. Ha egy kiterjedt rokonság kiinduló pontjának a család tetszőleges vagy meghatározott házaspárját vesszük, a felmenőkhöz a szülőkön, nagyszülőkön, dédszülőkön át jutunk el, tehát a rokoni kapcsolatok a családfán alulról felfelé határozhatók meg. Az oldalág a szülők testvéreivel, illetve azok házaspárjaival kezdődik és halad felfelé az ősök irányába. Az ágak a rokonsági közelséget jelentik. Az ágak akár többszáz éve is elválhattak egymástól, azaz a közös őstől. A nemzetségi tudat egészen az ősidőkig visszanyúlik, mint pl. az Apaffy és az iktári Bethlen család esetében.[1] Az ágak számon tartása a nemesi (és a paraszti) családokban fontos volt az öröklés, a kölcsönös segítségnyújtás, a közös ünneplés és nemzetségi gyűlések stb., de a házassági kapcsolatok kialakítása szempontjából is. A számontartott ágak tagjai leggyakrabban ugyanazon nemzedékhez tartoztak. A korosztályoknak a paraszti családoknál megvolt a maga szerepköre az idősebb és a fiatalabb ágtagokra vonatkozóan is.
Az ágak jelölhetők számokkal vagy külön névvel a családfán vagy a leszármazási jegyzékben. Az elnevezés általában az ág ősapjának keresztnevéből, a birtok nevéből, néha a címerábrából stb. származik. Például a híres nápolyi Carafa család ágait, mely már a 14. században két főágra oszlott, a címerábra szerint különítették el egymástól. Az egyik ág neve della Spina ('tövissel', ékkel), a másiké della Statera ('mérleggel'). A Bethlen családokat (melyek közös vérségi eredete nincs teljesen bizonyítva) a címerábra szerint néha nevezték kígyós Bethleneknek (bethleni Bethlen), illetve hattyús Bethleneknek (iktári Bethlen). A nemesi családok gyakran a címerük megváltoztatásával is elkülönítették egymástól a nemzetség vagy család különféle ágait.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 1667-ben Bethlen Ferenc három fia és I. Apafy Mihály fejedelem felesége, az akkor már mintegy 400 évre visszanyúló közös vérségi eredet számon tartása, és a vérségi tudat szilárdsága miatt egyezséget kötöttek, hogy a fejedelem birtokait annak magtalan halála után a Bethlenek öröklik, ami végül be is következett és az egyik testvér, Farkasnak Lajos nevű unokája annak hat évi bécsi tartózkodása alall az udvartól érvényt is szerzett. (Lásd Nagy Iván II. 80.)