Heraldikai lexikon/Armális
Névváltozatok:
armálislevél (Nagy Iván X: 700.)
1668: "Az ueres hordó kongás, és eszterhán termett gabona feo, pharisaeusi kérkedségnek jeles czimerei; nem-is lészen azok nélkeul ékes ármálisod." [Matkó,[1] 124: NySz.] (TESz. I. 178.); "Mely drága kéncs legyen [a szabadság], en-is ármálissát, s arannyajért jussát nem érkezem fejezni." [Benyiczki][2] (M. Nyelvtört. 119.)
la: litterae armorum, hu. la: litterae armales, armales <többes szám>
Rövidítések
Armálisnak nevezzük azokat az okleveleket, amelyek tartalmazzák a címer képét is, nemcsak a leírását. A kezdeti címeradományok még csak leírták a címert, de később már szinte kivétel nélkül csak címerrajzzal ellátott címeradományokra került sor.
Magyarországon az első armális 1405-ből való. Kezdetben az armálist nemesek kapták és a testületeknek kiállított címeres levelet is armálisnak nevezték. Csak fokozatosan, Mohács után alakult ki az a szokás, hogy a címeradomány nemesítéssel járt együtt. A Habsburg-korban lett általános. A nemesség- és címeradomány ekkoriban már birtokadomány és a vele járó nemesi kiváltságok nélkül történt, ezért az ilyen oklevéllel rendelkezőket armalistáknak is nevezték, gyakran erősen pejoratív felhanggal.