Névváltozatok:
armálislevél (Nagy Iván X: 700.)

1668: "Az ueres hordó kongás, és eszterhán termett gabona feo, pharisaeusi kérkedségnek jeles czimerei; nem-is lészen azok nélkeul ékes ármálisod." [Matkó,[1] 124: NySz.] (TESz. I. 178.); "Mely drága kéncs legyen [a szabadság], en-is ármálissát, s arannyajért jussát nem érkezem fejezni." [Benyiczki][2] (M. Nyelvtört. 119.)

la: litterae armorum, hu. la: litterae armales, armales <többes szám>
Rövidítések

Armálisnak nevezzük azokat az okleveleket, amelyek tartalmazzák a címer képét is, nemcsak a leírását. A kezdeti címeradományok még csak leírták a címert, de később már szinte kivétel nélkül csak címerrajzzal ellátott címeradományokra került sor.

Magyarországon az első armális 1405-ből való. Kezdetben az armálist nemesek kapták és a testületeknek kiállított címeres levelet is armálisnak nevezték. Csak fokozatosan, Mohács után alakult ki az a szokás, hogy a címeradomány nemesítéssel járt együtt. A Habsburg-korban lett általános. A nemesség- és címeradomány ekkoriban már birtokadomány és a vele járó nemesi kiváltságok nélkül történt, ezért az ilyen oklevéllel rendelkezőket armalistáknak is nevezték, gyakran erősen pejoratív felhanggal.

  1. Matkó István: X. ut Tök könyvnek eltépése, avagy Bányászcsákány. Sárospatak 1668. 124.
  2. Benyiczki Péter: Magyar Rithmusok. Kolozsvár 1670. (2. kiad. 1700) 104.; Thaly Kálmán: Vitézi énekek. II. 378.

Lásd még

szerkesztés

címeres levél