Az atyafiság régies kifejezés, ma elsősorban a szegről-végről való rokonságot jelenti. Genealógiai értelemben a rokonság egyenes ága a főág, mellékága az oldalág, tagjai az atyafiak, az egy őstől származók. Atyafiak alatt azonban nemcsak a vérrokonokat értjük, hanem gyakran a házasság útján létrejövő rokonságot, a sógorságot és a politikai vagy érzelmi családhoz tartozó személyeket is. Régebben a kifejezésnek volt 'kollégák, (nemesi) társak' értelme is. Ezzel kapcsolatos az uram-bátyám megszólításpár. Néha a családba idegen személyeket is befogadtak, elszegényedett (fő)nemesek pénzért esetenként erre is hajlandók voltak.

Névváltozatok:
atyafi-frater (NySz. I. 1450.), véré (TESz. III. 1118.), egy tövről valók [Madar 35.][1], nagy familiájú, igen atyafias (NySz. I. 761.), familiáris; atyafias: consangvineus, verwandt (NySz. I. 842.)

"A rokonságoc, atya fiasoc, az eo eoseiket sirattyác." [Molnár 442.][2] (NySz. I. 842.); "Vér szerint is atyafiasoc vóltac." [Prágai 336.][3] (NySz. I. 842.); "Egy nehany attyafias ember: plures personae fraternae" [Werbőczi: M. decretum 126.], "Cognatusok-is az az atyafiasok" [Werbőczi: M. decretum 192.], "Vér szerint valo atyafiasok: personae consangvinitate conjunctae" [Werbőczi: M. decretum 335.] (NySz. I. 842.), "Az attyafyakhoz hasonlathny: similis fieri" [Jordánszky Codex 802.] (NySz. I. 1342.); atyafi 1372 u./1448 k.: "De zent fferenc el hagÿan ew atyafiat Bernaldot", Attyam fÿa, Attyamfyam [Jókai kódex 13., 5., 149.] 'felebarát'; 1380 k.: "frater: atyafiu" [Kön. Szj. 5.] 'fiútestvér, testvér'; 1416 u./1450 k.: attafiayebol [Bécsi K.] 'vérrokon, rokon', 1784: vér-atyafim [SzO. 96.], 1650: atyati 'azonos felekezetbeliek' [Medgyesi P.: Dialogus 16. NSz.] (TESz. I. 198.)
Rövidítések

A kifejezés eredeti jelentése a közös apától származó fiútestvérek volt. A testvértől a vérrokonra változó jelentésfejlődés valószínűleg az ősiségben, a középkori magyar öröklési jogban kereshető, miként az a hazai latin fratres 'vérrokonok' szóból is kikövetkeztethető. A 'szerzetes' jelentésű atyafia a latin frater, illetve soror tükörfordítása. Egykor a feleség fedveskedő megszólítása is az atyámfia volt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Madar Ilona: Fejezetek Zoboralja társadalomnéprajzához. Folklór és etnográfia 51. szerk. Újváry Zoltán. Debrecen 1989.
  2. Molnár Albert: Jubiléus esztendei prédikáció. Irta Sculletus A. Oppenheim 1618.
  3. Prágai András: Fejedelmek serkentő órája. Irta Gvevara A. Bártfa 1628.

Lásd még szerkesztés

rokonság, sógorság, kognáció