Heraldikai lexikon/Család

Névváltozatok:
ház (Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, II. 1843. 21.[1]), família, fajta, nemzet (Hanvay 5.), törzs, nemzetség, nemzedék (Forgon 255.), törzsök (Nagy X. 507.), vér (Nagy II. 144.), cseléd (TESz. I. 493.)

„Cinna irja abban az keonyvben, mellyet irt a romai nemzetes cselédekreol” [Prágai András: Fejedelmek serkenlő órája. Irta Gvevara A. Bártfa 1628. K3] (NySz. I. 377.);

la: familia, pl: rodzina
Rövidítések

Család, tágabb értelemben az egész nemzetség, szűkebb értelemben a közös őstől leszármazó és közös nevet viselő emberek csoportja (mely ágakra oszlik), a legszűkebb értelemben pedig a szülőkből és (esetleges) gyermekeikből álló társadalmi alapegység. Egy utóbbit kiscsaládnak is nevezhetjük. A család szót a magyar genealógiai gyakorlatban gyakran a nemzetség kifejezés helyett használják. A nagycsalád a közös gazdaságban élő családtagok csoportja. Nem feltétlenül tartozik hozzá a szűkebb értelemben vett család összes tagja.

A kvantitatív genetikában a „család” az azonos leszármazású egyedek csoportját jelenti. Egyszerű esetben megegyezik a nemzedékkel.

A legfontosabb vérségi közösség, melynek fő feladata a gyermekek felnevelése. Két szülő az ő szabad (hajadon) gyermekeikkel az individuális vagy monogám család. Morgan, Bachofen, E. A. Schroeder (1796) szerint a fejlődés kezdetén a csoportos család állt fenn. Ennek három fajtája volt: a.) Elsődleges vagy hordacsalád, melyben minden férfitag közösülhet az összes nővel, ami poligámia a férfiak és poiandria a nők számára. Csak az anya ismert, az apa nem. b.) Csoportos vérségi család, ahol a nemi közösülés csak a rokonok között megengedett, az aszcendensek kizárásával. A kivételt tehát a nővérek társai (férjei) képezték. Nem volt megengedett a szülőkkel való érintkezés sem. c.) Punaula-család, ahol nem megengedett az ugyanazon nemzetség tagjai közti érintkezés, beleértve a távoli rokonokat is, de csak az anya oldaláról. Itt sem volt még formális házasság. A férfiak érintkezhettek a közösségen belüli nőkkel (endogámia), de a nemzetségen kívülről kellett őket választaniuk (exogámia). A punaula-családban nem volt ismert az apa, csak az apák.

A fejlődés következő foka a matriarchátus volt. Később alakult ki a patriarchális család, majd a fejlődés végső formája az egyéni vagy monogám család.

Mindezen kapcsolatok számontartása szükségessé tette a rokonsági kapcsolatok ismeretét, melyet mondákban és hősi énekekben adtak át a fiatalabbaknak. Leist szerint az árjáknál a család a gyermekek szüleikkek szembeni temetési kötelezettségén, az ún. obsequiumon vagy exsequiumon alapult (latin justa facere). Az aszcendensek és deszcendensek első három nemzedéke között szakrális egység állt fenn. Az elődökkel szembeni temetési kötelezettség elsősorban a gyermekek, a fiúk irányában állt fenn, majd az unokákkal és a dédunokákkal szemben is. Mindezen rokonok alkották a szűkebb családi kört, mely szakrálisan is elkülönült a többi rokontól. A görögöknél ennek neve az anepsziadoi, a rómaiaknál a sobrini, az indeknél a sapinda.

A római jogban a családfő (pater familiaris) halála után mindazok, akik a közvetlen hatalma alatt éltek (menye, fiai és lányai, unokái) önjogúak (siu iuris) lettek és saját családot alapíthattak. (Korábban ezt csak a családfő engedélyével tehették, mert atyai hatalommal [patria potestas] rendelkezett felettük, az ő háztartásában éltek, mely gazdasági, vagyoni, kulturális, társadalmi stb. közösség, valamint kultuszközösség is volt, saját házi szentéllyel és kultuszgyakorlattal.) Ennek ellenére ezen családok között továbbra is fennállt a családi kapcsolat és továbbra is familia-nak nevezték őket. A fiúk családjai nem szakadtak el teljesen az atyai famílíától. Viszonyuk (a pater familiaris haláláig) olyan volt, mint a kolóniáké a gyarmatosító városhoz. Az ilyen kiterjesztett családi szervezetet agnátusnak nevezték. A nő nem gyarapíthatta a famíliát és nem közvetíthette az agnációt. (Kivéve, ha jogilag fiúsították.) Az agnátusi szervezet további növelése a nemzetség (gens). Ezért a familia szót a (beszélt nyelvben a) gensre is használták. (Pl. familia Iulia.) A rómaiaknál a szülőkön és a gyermekeken kívül a família a szolgákat (famuli) is magában foglalta, akárcsak a régi magyaroknál. Erre utalnak az azonos eredetű cseléd-család szavak is.

A statisztikusok a népszámlálás adatfelvételének szempontjából egy családnak veszik azt az emberpárt, ahol a nő kora nem haladja meg a 19 évet és a férje kora több, mint 70 év. Hasonlóképp egy családnak számít az a pár is, ahol a férfi kora 19 év és partnerének a kora több mint 60 év. A teljes család az, ahol a házastársak vagy az élettársak együtt, egy háztartásban élnek.

A család a római jogban

HATALOMALATTI SZEMÉLY (persona alieni iuris)

• -    a családfőn kívül a család (familia) összes többi tagja:
• 1.  feleség (uxor)
• 2.  gyermekek (liberi)
• 3.  örökbefogadott gyermekek (arogati, adoptivi)
• 4.  fiúgyermek családja (meny: nurus, unoka: proneptes)
• 5.  örökbefogadott fiúgyermek családja
• -    korlátozott jogképességgel bírtak
• -    női családtagok esetén további szűkítések
• -    minden közjogi jogosultsággal rendelkeztek
• -    magánjogi jogosultságok közül csak a ius conubii és a ius commercii illette meg őket
• -    minden jogot a hatalomgyakorlónak szereztek, de: kötelezettségeik csak őket terhelték
• -    családfiú (filius familias) csak apja beleegyezésével köthet házasságot, felesége feletti manus éppúgy a pater familiast illette meg, mint a gyermekek feletti patria potestas

volt  

• a)    család: jogi értelemben  egyazon pater familias hatalma alatt álló személyek összessége (familia proprio iure)
• b)    rokonok (agnatio): civiljogi értelemben azok a személyek, akik  azonos pater familias hatalma alatt állnak vagy állnának, ha a közös pater familias még élne
• c)    vérrokonság (cognatio): a rokonság természetes fogalma, minimális jogi jelentősége van

---

A férfiági, apai ági rokonság (Agnatio, Familia communi iure)

• -    a civiljogi rokonság alapját egyfelől a leszármazás (apai ági rokonság) képezte
• -    másfelől az agnatio hatalmi köteléken alapuló rokonságot jelentett
• -    „agnát rokonok azok, akiket férfiak által közvetített rokonság fűz egybe, vagyis az azonos apától származó rokonok” – Gaius
• -    à a feleség (még ha manus alatt is áll) nem tartozott az agnatioba csak a familia proprio iure-ba, a pater familias általános potestasa révén összetartozó családba

  Az agnatio-ba tartoztak:  (3 csoport: rend (ordo))

• a)  a szűkebb család tagjai (familia proprio iure) a feleség (uxor in manu) kivételével
• b)  a közelebbi agnát rokonok (proximi agnati): azonos pater familias hatalma alatt állnának, ha a közös családfő még élne, de nem tartoznak ide az anyai és női felmenők
• c)  a legtávolabbi rokonság, a nemzetség tagjai (gentiles): akiknek ősei valamikor közös patria potestas alatt álltak

 

• -    az agnát rokonság mindaddig fennált, amíg a rokoni kapcsolat megállapítható volt
• -    a családfő halála az agnatiora semmilyen hatással nem volt, mivel az agnát rokonságot nemcsak az aktuálisan létező, hanem az egykor fennállott patria potestas is közvetítette
• -    az örökbeadás vagy manusos házasság folytán kikerült családtag nemcsak a familia proprio iure, de a familia communi iure (agnatio) kötelékéből (a gensből) is kivált
• -    a familia proprio iuret az különbözteti meg az agnatiotól, hogy a családot jogilag összetartó családfői hatalom alatt nemcsak a patria potestas, hanem a manus is értendő, és a patria potestas a családi köteléket csak a pater familias életében tartja fent

  4.  A vérrokonság (Cognatio)

• -    tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság
• -    az agnatio a civiljogi, a cognatio a ius naturale szerinti rokonság

A cognatio-ba tartoztak:

• a)  egyenes ági rokonok: az egyik a másiktól közvetlenül (szülő és gyermek) vagy közvetve (nagyszülő, unoka) egyenes ágon származott

     felmenők - ascendentes; lemenők – descendentes

• b)  oldalági rokonok: egy közös őstől származók (testvérek, unokatestvérek)

     (cognati colleterales)

• -közös apától és anyától származók, teljes testvérek (germani)
• -csak közös apától/anyától származók, féltestvérek (consanguinei, uterini)

 

• -    apaság vélelme: „az anya mindig biztos, még akkor is, ha házasságon kívül esett teherbe; az apa pedig az, akit a házasság annak mutat” – Paulus
• -    a rokonság fokát a nemzés határozta meg, pl. nagyapa és unoka egymás II. fokú egyenes ági rokonai („annyi fok, ahány nemzés”)
• -    a sógorság fokát a kognát rokonság határozza meg: amilyen fokban kognát rokona valaki az egyik házastársnak, ugyanolyan fokban sógora a másik házastársnak, pl. az anyós vejének I. fokú egyenes ági sógora
• -    a császárkor törvényes öröklési joga egyre jobban háttérbe szorította az agnatiot, a iustinianusi korban pedig a törvényes öröklés már teljesen a kognát rokonságon épült fel