Heraldikai lexikon/Csatakiáltás

Névváltozatok:
nemzetség-czímer kiáltás (proclamatio clenodii) (Ernyey: Ethnographia 1905. 25.), jelszó (Kristó Anjou háb. 143.), barbaricum: vitézeknek az ütközetkor, vagy oſtromkor való nagy kiáltások, barritus: vitézeknek tábori kiáltások (uo. 79.) (Pápai/Bod 79.)

fr: cri de guerre, en: battle-cry, de: Kriegschrei, cs: váleční pokřiky
Rövidítések

Csatakiáltás, a címerviselő által használt rövid szókapcsolat, melyet eredetileg a csatában az ostrom megindítására használtak vagy a harcmezőn az azonos csapattestek harcosait gyűjtötték össze és buzdították általa. A jelmondat egy fajtája, melyet a pajzs fölé illesztett szalagra helyeznek. A heraldikusok akkor nevezik csatakiáltásnak, ha a felirat nem a pajzs alatt vagy mellett van. Leggyakrabban csak egy-két szóból áll, de összefüggő mondat is lehet. Különösen Franciaországban terjedtek el. A legismertebb a francia király csatakiáltása (MONT-JOIE SAINT DENIS! A mi oltalmunk Szent Dénes). Rendkívüli módon el van terjedve a Brit-szigeteken is. Skóciában a nemzetségfők ezzel hívják egybe a klánokat. A középkorban a csapatokat vezénylő főúr nevéből is származhatott vagy az égi hatalmakat hívta segítségül. A velencei uralom alá került városok lakói hangos Marco! kiáltásokkal fogadták a hozzájuk érkező előkelőségeket. A legtöbb országban (pl. Anglia) a csatakiáltás nem része a címeradománynak, a címerviselő veszi fel és szabadon meg is változtathatja, ezért a címerleírásban sem kell megemlíteni. Mindig a sisakdísz fölött van. A csatakiáltás és a jelmondat soha sem kerülhet a pajzsra. Néha mindkettő együtt szerepel a címerben.

Kezdetben a csatakiáltás fogalma néha megegyezett a címerével. Herbord von Fritzlar (1210) és Wolfram von Eschenbach (1170 k.-1220 u.), a híres német minnesänger jelvény (Zeichen) alatt elsősorban még a csatakiáltást (Schlachtruf) értette és csak másodsorban a címerképeket (Wappenbilder). A jelvény (Zeichen) a németben a 13. század közepétől kezdett egyre inkább a címer (Wappen) szinonímája lenni. Az ófelnémet wapen vagy wafen szónak eredetileg volt 'kard' jelentése is, amelyet „wafen!”, azaz „Zu den Waffen!” (Fegyverbe!) vészkiáltásként is használtak, de a pajzsot csak ritkán értették alatta, noha a 12. század végétől a Wappen (fegyver) szót kezdték már használni pajzs (Schild) és pajzsjelvény (Schildzeichen) értelemben is.

Közép-Európában a csatakiáltások nem eresztettek mély gyökeret. A történeti forrásokból ismert magyar csatakiáltások sem jelentek meg az államcímerben. A merseburgi csata leírója Liudprand szerint a honfoglaló magyarok "hui, hui" [és "Huj, huj, hajrá!"] csatakiáltással rohantak az ellenségre (egyes források szerinti jelentése: „Gyorsabban, gyorsabban”). Anonymus szerint az ősmagyarok csatakiáltása az Isten Isten volt. Ez mindmáig megmaradt a koccintáskor. Peter Suchenwirt, osztrák címerköltő Zára 1337-es ostromáról megírta, hogy a magyarok ott Magyarország jelszó alatt índították a támadásaikat. Ő írta meg versben a hurrá csatakiáltást is: „Hurta, Hurta Ungerlant, / Dein chrey den pesten ist bechant”, azaz „Hurrá, hurrá Magyarország, nevedet a legjobbak ismerik”, ahol a hurta nem csatakiáltásként szerepel, hanem címerrel kapcsolatban. Itt szerepel elsőként a magyar „Hurrá” kiáltásunk.

Később a Jézus Jézus csatakiáltást használták. 1456-ban a nándorfehérvári harcokban a keresztények Kapisztrán Szent János javaslatára „Jézus” nevét kiáltották. A XV. században Péterfai Miklós egy éjszaka török elleni rajtaütéskor a katonáinak megparancsolta, hogy a csatában ezt kiáltsák: „Isten, Szent Mihály!”, nehogy egymást üssék (tehát egyfajta jelszóként is szolgált). 1479-ben a kenyérmezei ütközetben egy szász beszámoló szerint ez volt a magyarok csatakiáltása: „Isten és Szent László nevében!”. 1848/49-ben a gyalogosok és huszárok a "Hajrá!" kiáltással biztatták egymást.

Manapság a csatakiáltások nagyrészt a sporteseményekre szorulnak vissza. A kézilabdások, vízilabdázók stb. a mérkőzés kezdete előtti fogadalomtételük végén a "Magyarok!" csatakiáltással mennek a meccskezdéshez. Az egyes sportkluboknak is megvan a maguk csatakiáltása: veszprémi férfi kézilabdások - Veszprém!, győri női kézilabdások - ETO!

http://www.warfare.meximas.com/15/Graduale-149r.htm --- imádság csata előtt a Mátyás graduáléból