Heraldikai lexikon/Férfi
Névváltozatok:
férfialak (Tóth I. 1909. 217.), férfinemű (Mózes IV. 3: 15), férfiú, vir, mann (NySz. I. 843.), férfi módgyára termett asszony: virago [c] (NySz. I. 843.), mas: hím, férjfi (Pápai/Bod 385.), férfiú, ifjú (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123.), vir: férjfiú, férj, férjfi, virago: férjfi módra termett leány, menyetske (uo. 649.)
„Ferfiuua es aszszonyálattá alkotta őket: masculum et feminem fecit eos” [Heltai Gáspár: Uj testamentom. Kolozsvár, 1562 E7.] (NySz. I. 843.), „Minden férfiat születése után nyóltzad nappal környül kellett metélni a 'zidóknak” [Pázmány: Prédikációk. 158.] (NySz. I. 843.), andrago: férjfi ſzivǘ aſzſzony, androgynus: ferjfi-aſzſzony, kinek a' terméſzet két félét adott (Pápai/Bod 46.), semimas: félig-férjfi, herélt ember, félig-férjfi, félig-aſzſzony (uo. 558.), semivir: félig-férjfi, lágy, aſzſzony emberes (uo. 559.)
Rövidítések
Férfi, többféle értelemben használt fogalom. Biológiailag a szülőpár egyik fele, aki egy Y kromoszómával rendelkezik és utódainak genetikai öröksége felét adja át. Genealógiailag és jogilag a szülőpár azon fele, akitől az utódok a családi nevüket, társadalmi állásukat, rangjukat, esetleges címüket és címerüket stb. kapják. A közjog, kánonjog stb. pontosan meghatározza, hogy a férfi milyen életkorban vagy milyen körülmények között válik nagykorúvá, azaz képessé arra, hogy saját családot alapíthasson és utódokat nemzzen. A természeti népeknél a beavatás és a nagykorúvá emelés különféle próbatételekhez van kötve, aminek nyomai a mai társadalmakbanban is megvannak (érettségi, jogosítvány stb.). A családi leszármazás során a leggyakrabban a férfiágat tartják számon.