Heraldikai lexikon/Fejedelem
Névváltozatok:
princeps, tatrarcha, fürst (NySz. I. 962.), negyedes fejedelem (Lukács 3. 1.), fejedem (?) (Nagy I. 76.), despota, fejedelem, vezér (TESz. I. 621.), elő (NySz. I. 615.), kiskirály, tartományúr, fejedelemasszony (Apor 49.), imperatrix, fürstin (M. nyelvtört. 130.), 1372 u./1448 k.: „vgÿuala megſetetewltett ſƷetetſegeknec feyedelmetewl” [JókK.51., 154.], 1416 u./1450 k.: fèiedèlmit [BécsiK. 12.] (TESz. I. 846.), paratus principis: fejedelmi pompa, kéſzǘlet (Pápai/Bod 444.)
„A fejedelem kisebb, alacsonyb a vezérnél: princeps est minor atque dux; ein fürst ist weniger, denn ein herzog” [Comenius: Vest. 96.] (NySz. I. 961.), „Népnec elei avagy nagy urak: proceres primates” [Comenius: Jan. 142.], „A keossegnec elej: princeps plebis” [Heltai Gáspár: Uj testamentom. Kolozsvár, 1582. V8.] (NySz. I. 615.), „A nagy fejedelmek levelek kezdetire szokták írnyia leg-nagyobb és bötsűletesb titulussokat” [Pázmány: Préd. 37.], „Fejedelmi székkel, bottal, zászlóval megajándékoztatott” [Monumenta Historica: Okmánytár. IX. 431.] (NySz. I. 962.)
de: Fürst, la: princeps, fr: prince, en: duke, cs: kníže
„...Kazária fejedelme üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék el hozzá első vajdájukat, Levedit... A kagan azt mondta neki, hogy »azért hívattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök között az első, nemzeted fejévé emeljünk és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak.« Ő pedig válaszolva a kagannak azt mondta, hogy »nagyra értékelem irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illő köszönetemet nyilvánítom neked, minthogy azonban nincs elég erőm ehhez a tisztségedhez, nem fogadhatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád...« Megtetszett annak a kagannak ez a beszéd, és embereit vele adván a türkökhöz küldte őket, és ezek megbeszélték ezt a türkökkel, a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja, Álmos, minthogy tekintélyesebb volt, s egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, és rátermett volt erre a tisztségre, és így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia fejedelme.” (Árpád pajzsra emelése Bíborbanszületett Konstantin császár De administrando impero című művéből, 950 körül. Közli Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1988. 44-45.)
„...magának az fejedelemnek... vastag rövid nádpálcája volt... ” (Apor 25.)
„Mihelyt az fejedelem leült asztalhoz, az fegyverhordozó inas, aranyas-köves hüvelyű kard s fejedelmi buzogány lévén keresztültéve a karján, mind ott állott az fejedelem háta megett, míg asztaltól felköltek.” (Apor 30.)
"Arra a bégzádéra, aki elhozta a lenyesett fejet [Aba Sámuelét], fejedelmi palástot öltetett, rengeteg aranyat, ezüstöt és rubin-drágakövet adott neki, amikkel nagyon megörvendeztette, és hívévé tette. Aztán azt a fejet [Petrusz = Péter király] elküldte a császárnak." (Tarih-i Üngürüsz, Blaskovics József fordítása)
Rövidítések
http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/612
http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/233
http://www.webumenia.sk/dielo/SVK:GMB.C_2272
Fejedelem, tágabb értelemben minden monarchia uralkodója (császár, király, nagyfejedelem, fejedelem, nagyherceg, főherceg, herceg, szultán, sah, kán stb.). Szűkebb értelemben a királynál és a hercegnél egy fokkal alacsonyabb rang és cím. Ebben az összefüggésben különbséget kell tenni a fejedelem (de: Fürst), a herceg (de: Herzog) és a nem uralkodó hercegek (de: Prinz) fogalmai között, ami nem könnyű feladat, mert a három fogalom rangban és elnevezésben keveredik egymással, és hol az egyiket, hol a másikat sorolják előbbre.
A fogalom tágabb értelmében vannak örökös (haereditarius) és választott (electus), szuverén és hűbéres, világi és egyházi fejedelmek. Régebben számos egyházi fejedelem is volt (érsekek, püspökök), ma már csak a pápa is a dalai láma sorolható ide. A választott fejedelmek címe csak saját személyükre szól és halálukig tart (ilyen volt az erdélyi fejedelem és a velencei doge, ilyenek a pápák, német-római királyok és császárok és a 16. századtól a lengyel királyok), illetve volt választással korlátozott örökösödés is, amikor egy korábbi törvény alapján a fejedelmet csak egy adott családból lehet megválasztani. Magyarországon ez a rendszer érvényesült az Árpád-korban és a Habsburgok alatt, az 1547.évi V. tc. értelmében 1687-ig (II. tc.), majd az elsőszülőttségi öröklés jogát a család leányágára is kiterjesztették az 1723. évi I. és II. tc. értelmében. A Habsburg család és leányága az 1722.évi erdélyi törvénycikkel lettek Erdély örökös fejedelmei (Mária Terézia 1765-ben nagyfejedelmi rangra emelte). A német-római választófejedelmek címe hivatali cím, a német-római császárokat választják és saját világi vagy egyházi fejedelmi címmel rendelkeztek (pl. a cseh király, trieri érsek stb.). Egyes fejedelmek világi és egyházi hatalommal is rendelkeztek (pápa, dalai láma, Anglia királya, 1860-ig a montenegrói vladikák, püspök-fejedelmek, 1924-ig a török szultáni család feje, mint kalifa).
Az örökös fejedelmek utódai fejedelmi családot alkotnak és ez akkor is fennmarad, ha a család elveszíti a trónt (pl. az Esterházyak hercegi ága). A választott fejedelmek ivadékai viszont nem alkotnak fejedelmi családot (pl. a Kemény család), mert a fejedelem csak életében viselte a címet, mely utódait nem illeti meg. Félszuverén fejedelmek voltak pl. a havasalföldi (az Árpádá-kortól) és a moldvai fejedelmek (a 15. századtól). 1595-ben Báthory Zsigmond, erdélyi fejedelem vazallusi függésbe vonta mindkét országot. A szerződés értelmében a vajdákat a fejedelem nevezi ki és iktatja be zászlóval és bottal, fő és jószágvesztésben csak ő ítélkezhet, címzésében az „Isten kegyelméből” szavakat csak ő használhatja és az ország pecsétjével csak ő élhet.
A törzsszövetségben a magyar törzsövetség vezére fejedelmi címmel rendelkezett. A császári vagy királyi cím és az ezzel azonos rangú egyéb címek nagyrészt csak a tételes államvallással (kereszténség, iszlám stb.) rendelkező államok uralkodóját illeti meg, mert az uralom gyakorlásához általában vallási szertartásra, felkenésre, azaz a hatalom átruházására, isteni jóváhagyására van szükség, míg a fejedelem egyszerűen csak örökli a címét vagy választják a tisztségébe, és legfeljebb csak beiktatják a hivatalába, s nem koronázzák uralkodóvá, esetleg pajzsra emelik, mint a kazároknál, a régi magyaroknál és a törzsi államokban. (A pajzsra emelés szerepelt a római és a bizánci szertartások között és a kazárok is Bizáncból vehették át.) Az uraklodói hatalom átruházásának különféle módját Max Weber írta le.
A fejedelmi cím kialakulása
szerkesztésA princeps Rómában eredetileg arra vonatkozott, aki a zsákmányból először kapta meg a részét. A hadseregben rangok egyik névelemeként használták (Princeps ordinarius vexillationis: a vexillatio parancsnokságát ellátó centurion, Princeps peregrinorum: „az idegenek parancsnoka”, Princeps prior: a manipulus vagy a principes parancsnokságát ellátó centurion, Princeps posterior: a Princeps priorhoz küldött követ, Princeps praetorii: a katonai stábhoz delegált centurion). Később a szenátus legelőkelőbb tagját illették a princeps senatus névvel. A köztársaság idején a senatus névjegyzékét öt évenként a censorok készítették el. A lista élére élethossziglani időtartamra olyan szenátort helyeztek, aki (vezető) patríciusi családból származott, volt már consul, sőt általában censor is. Ő szólahatott fel elsőként a szenátusban és ő adhatta le először a szavazatát. A principatus idején (a császárság kezdetén) ebből vált a császár nem hivatalos címévé. A princeps senatus címet Kr. e. 23-ban először Octavianus császár sajátította ki magának (az imperator, pontifex maximus, néptribunus tisztségekkel együtt és időnként censorrá is kineveztette magát). Az Augustusz címet felvevő Octavianus utóda, Tiberius princepsi (császári) való beiktatása hónapokig tartott, mert egyenként kellett megszereznie Augustus címeit. Gyakran használták a princeps iuventutis (első az ifjak között) címet is a császári trón lehetséges várományosai számára.
A magyarban a fejedelem szó már korán kimutatható. Előfordul a Jókai kódexben, a herceg pedig személynévként szerepel egy 1201-es oklevélben, a majd latin megfelelőjével (dux) a Schlegeli szójegyzékben (1405 k.) és más középkori forrásokban is. A princeps eredetileg urat, egy előkelő család tagját jelentette, majd egy egész tartomány igazgatóját. A frank, majd a Német-Római Birodalomban a fejedelem a király, illetve a császár után következő tartományurak voltak, királyi tisztségviselők, akik részben örökletes világi, néha egyházi hatalommal rendelkeztek. A németben a fejedelem (de: Fürst, ófelnémet furisto 'legelső', la: princeps) a 11. század végétől azt a személyt jelentette, aki valamilyen birodalmi hűbért birtokolt vagy egyházi főhivatalt viselt. A világi fejedelmek közé tartozott a herceg, a márki, a gróf, a határgróf (Markgraf), a palotagróf (Pfalzgraf), a tartománygróf (Landgraf); az egyházi fejedelmek közé tartozott az éresek, a püspök, az apát, az apátnő (később csak azok, akik közvetlenül a császárnak voltak alárendelve). Ezek az ún. régi birodalmi fejedelmi rendhez (Reichfürstenstand) tartoztak. Nagyjából a 12. századtól kialakult az ún. fiatalabb fejedelmi rend. Ehhez csak azon nemesek tartoztak, akik hűbérüket közvetlenül a császártól kapták, azaz ún. másodkézi birodalmi zászlóhűbért (de: Fahnenlehne) viseltek, illetve egyházi főhivatal viselői voltak, akik ún. székhűbért (de: Zepterlehne) kaptak. Ezáltal a legtöbb gróf birodalmi fejedelmi állása megszűnt. A birodalmi fejedelmek rendelkeztek a birodalmi gyűlés fejedelmi ülésének összes helyével és szavazatával, de külön előjogokkal csak a három világi és három egyházi választó fejedelem bírt. Míg később a világi fejedelmek a hivatalt később születésük jogán viselték, az egyházi fejedelmeket választották. A császár címzetes fejedelmeket (de: Titularfüsrten) is kinevezett, akik rangban a hercegek és a grófok között álltak. Később az uralkodók a fejedelmi címet nemeseknek is adományozták, mely így nemesi címmé vált. A fejedelmi cím tehát nem járt együtt minden esetben tartományi uralommal. 1815-ig más tartományurakhoz hasonlóan egyes német fejedelmek is szuverének voltak (Lippe, Reuß idősebb és fiatalabb ág, Schamburg-Lippe, Schwarzburg-Rudolstadt, Schwarzburg-Sonderhausen, Waldeck-Pyrmont). 1815-ig minden tartományúr, különösen azok, akik magasabb rangú címmel rendelkeztek, maguk is fejedelmi rangra emelhettek egyes személyeket. (Erdélyben a fejedelem gyakran élt nemességadományozási jogával, de főnemesi címeket csak ritkán adományozott: bárói címet és primori rangra emelést.) Így lett pl. fejedelem Bismarck kancellár is. Ezen családok azonban Németországban nem a fő-, hanem a köznemességhez (niederen Adel) tartoztak. 1803-ban a fejedelmi címeket mediatizálták. Ma is fennálló fejedelemség Liechtenstein és Monaco.
A nagyfejedelem (de: Großfürst) a régi Oroszországban eredetileg uralkodói cím volt (pl. moszkvai, kijevi, novgorodi). Rurikok bejövetele után a fejedelmi (княэь) rang az uralkodócsalád tagjai illette meg, melynek feje, az uralkodó a nagyfejedelem címet használta. Jaroszláv nagyfejedelem halála után (1054) országát öt fia között osztották fel, a legidősebb, Izjaszláv lett a nagyfejedelem, a többiek pedig részfejedelmi címet viseltek, a nagyfejedelem alattvalói voltak, de lényegében önállóan uralkodtak. A 18. századtól a nagyfejedelmi cím a cári ház tagjainak címe volt. A litván uralkodó, és az 1385-ös lengyel-litván unió után a lengyel király is viselte. 1765-től nagyfejedelemség volt Erdély is.
Rangjelölő eszközök
szerkesztéshttp://www.magyarzenetortenet.hu/kt/ktbkem01.html
A szuverén és félszuverén fejedelmet, mit az állam szuverenitásának megtestesítőjét bizonyos tiszteletbeli jogok illetik meg (cím, sérthetetlenség, immunitás, udvartartás, külső megtisztetltetések, mint a megfelelő megszólítás, politikai jogok). Méltóságukat uralkodói jelvényekkel fejezték ki. Az erdélyi fejedelmek jelvénye a fejedelmi pálca és a fejedelmi zászló volt. Németországban a fejedelmi család fejét a főméltóságú (de: Durchlaucht, cs: Jasnost) megszólítás illeti meg.
A fejedelmi süveg (hermelin bélésű fejedelmi bíborföveg (Gudenus I. 548.), herczegi süveg (helyesen fejedelmi süveg; Reiszig-Borovszky[1]), de: Fürstenhut) eredetileg egyszerű bíborsapka volt (ún. chapeau; "hermelinprémzetű ezüstgombos, kerek vörös kalpag, alul hermelinszegéllyel" Reiszig-Borovszky). A chapeau megmaradt ebben az alakban. Később felül két egymást keresztező pánttal ívelték át (ebből három látható), melyet gyöngyökkel díszítettek és a tetejére (általában kék) országalmát helyeztek kereszttel. Csak a heraldikában létezik. A fejedelmi süveget címerükben viselték a szuverén fejedelmi (de: Fürst) és hercegi (de: Prinz) házból való személyek, valamint a mediatizált hercegek (de: Herzögen) és fejedelmek (Fürsten), továbbá a német, osztrák, francia és belga hercegek (de: Prinzen) is.Fejedelmi süveg van pl. Liechtenstein, Lippe, Schwarzburg-Sonderhausen és Waldeck-Pyrmont címerében.
Előfordul címerképként is. A német heraldikában a sisakdíszként előforduló tornasüveget (de: Turnierhut) néha tévesen fejedelmi süvegnek nevezik. A Csató család 1715-ös címerében a sisakon fejedelmi korona van, azon pedig fejedelmi bot.
A fejedelmi korona (de: Fürstenkrone) a fejedelmi rangban állók által viselt korona. Csak a heraldikában létezik. Az alja drágakövekkel díszített arany abroncsból áll, 5 levélalakú nyúlvánnyal. Ezen bíborsapka van, melyet keresztpánt ível át. Ebből 3 ág látható, a tetején (általában kék színű) országalma van. A 19. században egyes korábbi (mediatizált) fejedelmi családok a hercegeknek fenntartott ötabroncsos, egészen az abroncs tetejéig kibélelt koronát használtak, hogy megkülönböztessék magukat a nem szuverén fejedelmi családoktól. A fejedelmi koronát Németországban és Dániában minden fejedelmi család használta, Oroszországban csak a kegyelmes (de: Durchlaucht) megszólításra (de: Prädikat) feljogosított fejedelmek. Azon orosz fejedelmek koronája, akiket feljogosítottak a fenség (de: Erlaucht) megszólításra, hasonló koronát viseltek, de a fémabroncs szélesebb hermelinkarimára van helyezve. Az olasz és spanyol fejedelmek koronája nagyjából megfelel a belga és németalföldi hercegi koronának (de: Herzogskrone), de azabroncsot 5 levélalakú és 4 gyöngyág díszíti. Spanyolországban a principe rang viselői az abroncsot olykor magában is használták.
Noha a fejedelmi címert fejedelmi süveg vagy fejedelmi korona fedi, heraldikailag ennek nincs jelentősége, mert viselésük az egyes házak hagyományaihoz igazodik. Így pl. a Schwarzburg-Sonderhausen fejedelmek fejedelmi süveget tesznek a címerükre, de a kormánypecsétjeiken (de: Kabinettsiegeln) fejedelmi koronát használtak, míg a Schwarzburg-Rudolstadt fejedelmek kizárólag fejedelmi koronát használtak.
1765-ben Mária Terézia az erdélyi fejedelemséget nagyfejedelmi rangra emelte és külön erdélyi nagyfejedelmi koronát is készítettek. A heraldikai korona két pántból áll, melyeben arany hálóval borított bíborsapka van. A pánton liliomvégű kereszt látható.