A harántolt heraldikai pajzstagolási módszer, melynél a pajzs jobb felső sarkából a pajzs bal alsó sarka felé húzott harántos osztóvonal a mezőt két részre osztja. Tágabb értelemben harántolásnak (de: durchschnitten) nevezzük a jobbharánt vagy balharánt vonal által létrejövő pajzsosztásokat is. A (jobb)harántolás történhet egynél több átlós osztóvonallal is. Ilyenkor kétszer, háromszor stb. harántolt (illetve harmadolt, negyedelt stb.) pajzs jön létre. A harántolás nemcsak egyenes, hanem mindenféle görbe osztóvonal által is végbemehet. Gyakoribb, mint a balharántolás, mert azzal szemben pozitívabb nézetek kapcsolódnak hozzá, akárcsak a harántpólyához. A sisakdísz címerképei is lehetnek harántoltak. Harántolt pl. a Jeszenszky család bárói címere.

Harántolt (felezett) pajzs
Pajzstagolások Nagy Ivánnál, 1872-1875. 29-30.

Névváltozatok:
szelés (Nagy Iván 1872-1875. 27., Tagányi 1880. 5.), kettészelt (Tóth I. 1909. 275.), jobbról balra harántosan szelve, szelt, jobbról-balra szelt pajzs, szelés; szelvény (Thallóczy 1897. CCLIV., CCLVI., CCLVI. CCLVII. lap, Turul 1897/2. 84.; 84.), rézsút kettéválasztott pajzs, rézsút osztott; rézsút ketté osztott pajzs, félszögesen jobbra átvágott [vért] (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123.; 124.), jobbról harántolt (Gömbös 47.), haránt vágott (Forgon 25.), jobb haránt vágott (Forgon 49.), jobbharánt vágott (Gudenus I. 382.), jobbharánt osztott (Fejérpataky, Turul 1918-21. 2.), haránt osztott (Csergheő ArchÉrt. 1888/2. 134.[1]), harántosztott (Bertényi Új m. 27.), jobbról balra harántékosan kettéosztott vitézi vért (Gudenus I. 607.), harántékosan osztott (Gudenus I. 484.), két (alsó és felső háromszegletes) udvarra oszlik (Nagy Iván V. 140.); harántpólyázott: jobbról balra rézsut ezüst-vörössel hatszor fölváltva vonalzott szalag (Nagy Iván II. 119.), jobbról balra menő rézsútos vonal, jobbról rézsút osztott (Myskovszky ArchÉrt. 1889/1. 51.[2]), közepén vágott címerpajzs (Altmann Júlia ArchÉrt. 1973. 82. [[3]]), jobb haránt vágott (Altmann-Lővei BudpRég. 2004. 17.[4]), jobbról balra harántosan szelve (Thallóczy Lajos, Turul 1897/2. 84. [5]), szelés (uo. 85.), jobbharánt vágott paizs, jobbharántvonallal vágva (Kempelen I. 4., IX. 196.)

fr: tranché, en: per bend, bendy <többször harántolt>, de: schräg geteilt, durchschnitten, cs: (dělení) pokosem, la: sectio diagonalis
Rövidítések

"A 3. szakaszban a 28. és 29. ábrák mutatják a szelés módszerét, az az a paizsnak jobbról vagy balról rézsútos egyenközű [párhuzamos] vonalzás által létesült osztását. ...
Ha két egyenközű rézsútos vonal által osztatik fel a paizs, három osztály támad, tehát mint a hasításnál és vágásnál a vonalak számánál egygyel mindig több az osztály. A vonalak mindig egyenlő méretű közöket kell, hogy szeljenek.
Ha kétszeresen szeljük a paizsot, és az így támadt három osztályból két egymástól elválasztott szelvény egyforma, de a középsőtől különböző színnel bír akkor a középső szelvény szelemennek [harántpólyának] czímeltetik, példa reá a 48. ábra, és eszerint történik a czímlelés [leírás] mindig, midőn páros rézsútos vonalak szelik a paizsot, mint mutatja a 49. és 50. ábra." (Nagy Iván 1872-1875. 27-28.)

Páratlan számú osztóvonal és kettőnél többféle borítás harántolt pajzsot eredményez. Páros számú osztóvonal és kétféle borítás harántpólyát hoz létre. Az osztóvonal helyzete szerint lehet alsó vagy felső helyzetű harántolás. Mindezen változatok mesteralaknak, pontosabban pajzstagolásnak számítanak. Ha a mezők egyikében van valamilyen címerábra, pajzsosztás, tehát osztott pajzs jön létre.

Lásd még szerkesztés

balharántolt, alap, harántos