A kikiáltó a címerekkel foglalkozó tisztviselők legalsó rérege. Kb. 1180-tól szerepelnek a forrásokban. Főleg a trubadúrok költeményeiben szerepelnek. Szerepüket később a (címer)apródok vették át. A magyar királykoronázásokon kikiáltók szórtak pénzt a bámészkodó tömegbe, a menet előtt haladva és hangosan kikiáltva az uralkodó érkezését.

Clito Vilmos (1102-1128), Flandria grófjának pénzt szóró kikiáltója, egy 1840-ben szerkesztett francia kéziratból

Névváltozatok:
fr: crogierare , kroijiraere, grôjeraere,
de: Krogierer (Ausrufer)

pronunciator: ékesen ki-mondó, beſzéllö́ (Pápai/Bod 500.), adrumo: ki-kiáltom, ki-híresítem (uo. 22.), coqiuſitores militum: hadat kiáltók (uo. 150.)
Rövidítések

A német "Fahrenden" ('vándornépség') nevű mutatványosok (Spielleute) egyik rétege. Kikiáltók voltak, akik a lovagi tornákon bejelentették a küzdő feleket és jutalom fejében dicsőítették a vitézségüket. (Magyarul talán az igric kifejezés lenne a leghelytállóbb rájuk nézve.) Először a minnesängerek említik őket. Valamivel felettük álltak a velük egykorú küldöncök.

Lásd még

szerkesztés

heraldika, herold, címerkirály, perszevant, fullajtár