Heraldikai lexikon/Libéria
Névváltozatok: nemzeti dísz <nemzeti viselet> (Hampel József ArchÉrt. 1907. 1.[1]), famulares veſtes: szolgai ö́ltözetek (Pápai/Bod 265.)
fr: livrée, _livery,de: Livree, r.de: Liberey, it: livrea, es: librea, cs: livrej
"[Az 1792-es koronázási menetben] Elöll indúlt egy sereg lovas katonaság, ez után mentek - a' K. Lovászmesterek — az Udvari Fourir — a' Ministerek és Statusok Inafsai, Libériában, gyalog..." (Magyar Kurir, (49.) 1792. június 19. 766.[2])
A libéria szó jelentheti a címerköpeny heraldikai színeit, a trombiták címeres zászlócskáját, a rendjelvényt, emblémát, címert, illetve szolgák által viselt „libériát”. A francia livrée (kiosztott, átruházott) szóból származik.
A libéria a (fő)nemesi családoknál szolgáló személyzet, a szolgák, lakájok, őrök stb. egyenruhájának az elnevezése. Ennek színe általában az uruk címerének a színeire ment vissza. Ebben az értelemben a libéria az úr egyfajta személyes jelképe vagy címerjele, megkülönböztető színei. Libériát egyes nemesi családok személyzete egészen a 19. század végéig, a 20. század elejéig viselt. Az elegánsabb hotelek személyzete mindmáig viseli a libériát, és bizonyos értelemben a mai vállalati egyenruhák, és a tőzsdei alkuszok, valamint az iskolai diákok öltönyei is a libériára mennek vissza. A lóversenyeken a zsokék öltözékének színei is hasonlóképpen mennek vissza az istállótulajdonos címerének a színeire. A légitársaságok repülőgépeinek, a személyzet ruházatának a színei is libériának tekinthetők.
A libéria eredete egészen a lovagi kultúráig követhető vissza, amikor a a lovagok bandériumain, zászlóin általában a lovag teljes címerét megjelenítették. Ennek két legfontosabb máza: a címer alapjának borítása (vagy tagolt pajzs esetén a két tagolás borítása), valamint a fő címerábra borítása alkotta az ún. libériát, ami két színből, borításból álló színkombináció volt a zászlón, ami rákerült a lovag kíséretének, szolgáinak a ruházatára is és így egyfajta egyenruhát képezett.
A libéria hagyománya Magyarországon a huszárok viseletében élt tovább, az egyes huszárezredek ruházatának színét ugyanis az ezredtulajdonos, közelebbről az ő címerének a színei határozták meg.
A nürnbergi származású boroszlói jegyző, Peter Eschenloer német nyelvű naplójában leírja azt az impresát (jelképes embléma jelmondattal), amely Mátyásnak Beatrixel tartott esküvői szertartásán a király „kamarásainak” (Kämmerer), vagyis belső szolgáinak a viseletén jelenik meg. Eschenloher leírása szerint Mátyás udvari szolgái a ruhaujjukon Liberei-t viselnek a különös képecskével és mottóval. A jelvényt gyöngyökkel hímezték a rövid damaszt ruházat ujjára, ezen egy szomorú, sőt gyászos emberke figurája fölött mondatszalag hordozta a német (eredetileg bizonyára latin) nyelvű mottót, „Ich traur[e] und weiss nicht worum” (Gyászolok, és nem tudom, mit).Gyulai Éva 71.
A Jagelló-korban, 1494 tavaszán II. Ulászló Lőcsére látogatott, hogy ott fivéreivel, János Albert lengyel királlyal és Sándor litván nagyherceggel, valamint sógorával, Frigyes brandenburg-ansbachi őrgróffal találkozzon. Az udvari számadáskönyvek szerint ekkor a király kíséretébe tartozó kamarásoknak és udvari ifjaknak egységes öltözetet csináltattak, valamint a palotások kocsijaihoz új borítás készült. A II. Ulászló kori számadáskönyv szerint 1495 őszén a király csehországi utazásához („ad intrandam Bohemiam”) budai mesterekkel új kocsikat csináltattak. Ekkor egy pécsi festő, Miklós mester zászlók aranyozását és ezüstözését vállalta, amelyek a királyi trombitások hangszereit díszítették, és befestette különböző színekkel II. Ulászló elkészült kocsiját is.
II. Ulászló udvarában, a lőcsei összejövetel előtt, György mester készített vörös és barna posztóból öltözeteket a palotások, illetve az udvari ifjak számára, valamint tőle rendelték meg a király és más palotások kocsijainak az új borítását, továbbá II. Ulászló lovaglóöltözetét is. II. Ulászló bácsi tartózkodása idején (1495. november–december) a kincstartó szabójával, Pál mesterrel csináltattak egy új nyeregtakarót a királynak, valamint Pál más helyi mesterekkel együtt varrt különféle öltözeteket a kocsisoknak, a lovászoknak és az ajtónállóknak. 1494 elején, a lőcsei diplomáciai találkozóra készülve, az udvar megbízásokat adott többek között budai kovácsoknak, kocsigyártóknak, fazekasoknak, sarkantyúkészítőknek, nyergeseknek, kötélgyártóknak, zablakészítőknek és szíjgyártóknak. 1495 őszén, II. Ulászló csehországi útja kapcsán, szintén budai kocsigyártókat bíztak meg a király és kísérete új kocsijainak az elkészítésével, amelyeket azután a pécsi Miklós mester festett be. Ugyanekkor budai nyergeseket, szíjgyártókat és kovácsokat is bevontak az előkészületekbe.
A II. Lajos idején rendezett két úrnapi körmeneten (1525 és 1526) a palotások vitték körbe feldíszített állványokon a királyi kápolna ereklyéit, keresztjeit és szobrait, amelyet az uralkodó egy ideiglenes emelvényről tekintett meg. Az 1525-ös budai farsangra jelmezeket is beszereztek számukra. Továbbá ugyanebben az évben, májusban tartottak egy lóversenyt, amelyen a közéjük tartozó apródok ülték meg a király lovait, illetve bizonyos palotások ruháihoz posztónyírók szolgálatait vették igénybe. Az 1525. májusi lóverseny kapcsán is számos budai mestert bíztak meg: szíjgyártókat, nyergeseket, posztónyírókat és szabókat. Utóbbiak, Jakab udvari szabóval együtt, az apródok, lovászok és kocsisok ruháit készítették.
György mester lehetett az, aki a király öccse, Jagelló Zsigmond budai számadásai szerint 1500-ban egy vörös lótakarót készített Pyechno udvarnok bajvívására, amelyet a herceg udvarában farsang idején tartottak. Néhány évvel később, II. Lajos alatt pedig Jakab szabóval csináltatták meg azokat a színes mezeket és egyéb öltözeteket, amelyeket az apródok mint „zsokék”, illetve a lovászok a budai lóversenyen (1525 májusa) viseltek. Az udvari szabók az efemer ünnepi dekorációk kivitelezésében is részt vettek. Például 1525-ben, úrnapján András mester szerezte be az ünnepi körmenethez szükséges koszorúkat és virágokat. Ugyanekkor Korlátkövi Péter udvarmester különböző textíliákból készíttette el azoknak a faállványoknak a dekorációját, amelyeken a körmenetben a palotások a királyi kápolna kincseit vitték. Az egy évvel később lezajlott úrnapi körmeneten szintén András szabó díszítette az állványokat, illetve a királyi emelvényt, továbbá szórás céljára rózsákat, illetve a kápolna ereklyéihez füzéreket csináltattak.
1747-ben, Erzsébet Krisztina özvegy császárné udvartartásában egyetlen alkalommal előfordul egy bizonyos Hung. Liverey tisztség, amelyet Maria Kußmanin töltött be. Bizonyára a császárné kíséretének magyar ruhás tagjáról lehet szó. 91.