Heraldikai lexikon/Növekvő
Névváltozatok:
1649: leo dimidius: fél oroszlán (Szálkai 2010. 86.), 1668: inquinetenus eminentem: derékből kiemelkedve (Szálkai 2010. 98-99.), növekvő alakban (Kempelen II. 163.), emelkedik ki (Nagy X. 491.), kiemelkedő (Nagy V. 286., Thaly K. VasÚjs. 1867/18. 215., Halaváts Gyula ArchÉrt. 1907. 211. [1])), egy farkasnak felső teste emelkedik ki (Pór Antal Századok 1894. 22.), féltesttel (Nagy VI. 282.), félig kinyuló (növekvő) (Nagy IV. 28.), félalak, derékon alul el van metszve (Éber László ArchÉrt. 1902. 387., 388.[2]), növő (Nagy I. 101.), növő helyzetben (Nagy 471.), növekvőben van (Nagy X. 100.), kiemelkedőleg (Gudenus I. 217.), kinövő helyzetben (Thallóczy 1897. CCLIX. lap), a gerendák oroszlánt födnek (Thallóczy Turul 1897/2. 86.), kinövőleg (Gudenus I. 330), növekvő alakban (Kempelen, a Forgon családnál), növekvőleg (Gudenus I. 21.), kinőve (Gudenus I. 484.), emelkedik (Gudenus I. 387.), kinövő, nő ki; növő, növekedő (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123.; 124.), kinövő (Reiszig-Hont, 439. [3], SZABOLCS VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta dr. ifj. Reiszig Ede, revid. Csoma József. In: MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI. SZABOLCS VÁRMEGYE. 527.), derékből (Mo. címeres könyve 28.[4]), övig kiemelkedő (Kőszeghy-Borovszky 438.[5]), koronából kinövő 625., koronából kiugró 629. (Borovszky-Baranyai [6]), felemelkedő állásban; tünik fel, fél oroszlán, övén felűli magasságban emelkedik ki; ellentéte: egész nagyságban festett, életnagyságú, egész életnagyságu (Jakab-Szádeczky 1901. 319.; 324., 338., 389.; 340., 343., 384.), koronából fellépő (Alapi Gyula ArchÉrt. 1914. 132.[7]), kinövő helyzetben (Thallóczy Lajos, Turul 1897/2. 86. [8]), derékból növekvő (Szálkai 2010. 41.), felső lábaival emelkedő (Tóth I. 1909. 222.)
fr: naissant, de: wachsend, hervorwachsend, cs: vyrůstající, rostoucí, la: meditulliotenus
Előtörő: térden fölül érő (Gudenus I. 484.), kiemelkedik (Nagy VII. 242.), combjainak tövéig látható (Nagy IX. 263.), térdig kiemelkedő (Forgon 223.), térden fölül érő (Gudenus I. 484.), kitörő
de:aufwachsend, hervorwachsend, cs: vyskakující
Előbukkanó: kinől (Nagy VII. 241.), kinövő (Nagy VII. 329.), félig (Nagy VII. 232.), derékig látható (Nagy X. 54.), előtűnő
fr: issant, cs: vyrážející, zvedající se
Előtűnő: a [jobb] pajzsszélből kijövő [páncélos kar] (Gudenus I. 293.)
fr: issant, de: hervorgehend
Rövidítések
Növekvő, olyan póz, amikor a címerkép (általában állat vagy ember, a leggyakrabban oroszlán) teljes alakja csak a köldöktől felfelé látható, azaz testének csak a felét ábrázolják. A címerkép előtűnhet az osztóvonalból, mesteralakból, címerképből (a leggyakrabban koronából), sisakból. Ez a leggyakoribb póz a magyar és a közép-európai címerművészetben. Nagyon gyakran fordul elő a sisakdászen, koronából növekvőn. A régi német heraldikában a növekvő állatot hibásan „nyaknak” (Hals) is nevezték, valamint egyes heraldikusok a pajzs oldalából előtűnő címerképeket is növekvőnek hívták.
A (régi) magyar heraldikában a növekvő és változatainak nevezéktana rendkívül kusza. A növekvő másféle definíciója (Áldásy 17.) szerint növekvő, ha a test nagy része látható, és van olyan helytelen meghatározás is, mely szerint a csak a test harmada látható. Forgonnál – és más régi heraldikusoknál – pedig minden olyan címerkép növekvő, melynek nem látható a teljes teste, sőt Forgon növekvőnek írta le a Kossuth család címerének ágaskodó kosát is, noha az teljes alakjában látható. Nála ez valószínűleg az ágaskodó póz szinonímája is volt. Nagy Ivánnál néha (III. 333.) növekvő a „derékról kezdve felemelkedő”. Egyes címerállatok növekvő pózának leírására esetenként másféle kifejezéseket is használnak. Pl. (a br. Fejérváry család címerében) „a középvonalból kétfejű sas szárnyal ki” (Gudenus I. 387.); a Bakócz család esetében pedig: „A czímer egy vért, fél-kerékből növő szarvassal; mely bár ősinek mondatik, a tan szabályai szerint a romjaiból emelkedő családot jelvényezi” (Nagy I. 101.). A növekvő póz kialakulása a sisakdíszre mehet vissza, mert ez az élő heraldika korában így a címerképet könnyebb volt ráerősíteni a sisakra. Idővel ez a póz a pajzsban is megjelent.
A fél (de: halb), mint pl. a fél kerék, a fél sas stb. a növekvőtől abban különbözik, hogy a fél címerkép mindig a mező közepén helyezkedik el, a növekvő pedig máshonnan nől ki. A fél elsősorban egy vízszintes vágással létrejövő csonka címerkép, ezért vágottnak is nevezhető (vágott kerék, vágott sas), míg a függőleges osztóvonallal létrejövő címerábra a hasított (pl. hasított kerék, hasított sas), a harántos vágással létrejövő a szelt (kerék, sas), a balharántos vágással létrejövő a balharántosan szelt (kerék, sas) stb. Az efféle ábrázolásmódot azonban nem szabad összetéveszteni a felezett címerképekkel (de: halbierten Figuren), melyek megfelezése a címeregyesítés következménye.
A növekvő póznak különféle változatai lehetségesek.
Előtörő (térdkép: Hóman M. pénztört., 1916. 245.), olyan póz, amikor a címerkép testének a térdtől felfelé eső része, azaz kétharmada látható. (Más definíció szerint [Áldásy 27.] kinövő, ha az emberi alak fele vagy több látható, illetve koronából emelkedik ki [Uo.].) Ilyenkor a teljes felső- vagy elsőtest látható. Az embereknél ez általában lefelé a csípőig vagy a térdig, az állatoknál az altestig terjed. Az oroszlánoknál általában az elsőtest nagy részét ábrázolják, amikor a háton a farok töve is látható. Az előtörő póz főként a sisakdíszeken fordul elő.
Előbukkanó, olyan póz, amikor a címerkép (címerállat) felső- vagy elsőtestének csak a melltől felfelé terjedő része, azaz egyharmada látható. Más definíció szerint (Áldásy 27.) a testnek csak kevesebb mint a fele látszik. Egyik változatának tekinthető az előtűnő póz is.
Előtűnő, olyan címerkép, mely elülső testével a pajzs oldalából, esetleg alsó sarkából egy osztóvonalból vagy egy mesteralak oldalából tűnik elő (és félig látszik). Ha a címerképet (címerállatot) mozgásban ábrázolják, a címerleírásban az előugró (de: hervorrennend, hervorspringend) megnevezést lehet használni. Az efféle címerállat gyakran felhőből, bozótból, házból, falból stb. ugrik elő. Felhőből tűnhet elő pl. egy kar is, mint Tinódi Lantos Sebestyén címerében a lantot tartó kar. Ezt kinyúlónak lehet nevezni. Előtűnőnek lehet nevezni továbbá a pajzs valamelyik felső sarkából kibukkanó napot, szelet, és az ugyanonnan (felhőből) kibukkanó címerképet is.
Kibukkanó (de: hervorbrechend, hervorschauend), olyan címerkép (címerállat), mely a pajzs aljából vagy (alsó) sarkából vagy egy (alsó) osztóvonalból testének (teljes alakjának) csak egy kis részével mintegy kikémlelve bukkan elő. Ide sorolhatók az előtűnő póz egyes változatai is, amikor a címerkép a pajzs valamelyik sarkából tűnik elő.
Az eltűnő (de: in den Außenrand verschwindend), avagy a pajzsszéleken eltűnő olyan póz, amikor a fél címerábrák a pajzs vagy a mező mindkét szélén közvetlenül a pajzs külső peremén állnak.
Egyszerűbben és részletesebb módon az egyes növekvő pózokat úgy is kifejezhetjük, mint bokából, lábszárból, combból, tomporból, derékból, köldökből, mellből és nyakból növekvő.