Heraldikai lexikon/Szégyencímer
A szégyencímer olyan címerek, melyeket valamilyen súlyos vétekért kellett a címerviselőnek büntetésképpen viselnie. A legtöbb heraldikus tagadja létezésüket, mert a címer, mint kitüntetõ jel, semmiképpen sem lehet büntetésül adományozott szégyenjel. Egyes heraldikusok viszont, mint de la Colombiére, ismernek a címerekre helyezett szégyenjeleket, de valós példákat nem igen tudnak felhozni az alkalmazásukra. A régi angol heraldikában egyes színeket is szégyenjelnek tekintettek. A szégyencímer egyik változata a szégyencímer-törés, amikor fejedelmi határozat folytán nem az egész családnak, hanem csak a család egy konkrét tagjának kell szégyenjelet viselnie a címerében, de a gyakorlatban ez a címertörés aligha létezett.
Névváltozatok:
szégyenczímer (Bárczay 6.), szégyen czímer-törés (Bárczay 28.)
fr: armoiries diffamées, armoiries déchargées, armoiries abaissées, de: Schandwappen
Rövidítések
A diplomáciai, országos vagy személyes ellentétek miatt számos alkalommal előfordult, hogy az a fél, aki sértve érezte magát vagy ki akarta fejezni a szellemi, katonai stb. fölényét, ezt az ellensége címerével is demonstrálta. Ennek egyik példája a Bolyai címer esete.
A címer sorsára Bolyai János, a nagy matematikus így emlékezett vissza: „A Bolyai vártemplomban volt található, az 1845-ös év elején saját bolyai birtokán elhunyt, a Felsőfehér vármegyének több éven keresztüli főjegyzőjének és az alulírott nagybátyjának hitelesített állítása szerint, a templom falába befalazva, a Bolyai címer egy nagy kváderkőbe kifaragva, amely faragott követ viszont, az akkori tulajdonos Toldi gróf, kétségtelenül kellemetlen érzései miatt, a falból kivétetett és azt megfordítva és a címeres oldalával lefele fordítva Toldi gróf imaszékében a templompadlóra fektetve lábtartóként szolgált.”[1]
Lásd még szerkesztés
https://sk.pinterest.com/malcm2557/schandbilder-early-modern-images-of-infamy/