Heraldikai lexikon/Szfinx
Névváltozatok:
Sphinx: Egy iſzonyú állat vólt Tébásnál, mellynek keze, feje leányzó, ſzárnya madár, dereka mint az ebnek, oroſzlán körme, sárkány farka, ſzava ollyan vólt, mint az embernek, ki mindennek, kit az úton kapott, egy mesét adott eleibe, melylet ha meg-nem fejthetett, azt mindjárſt meg-ölte. (Pápai/Bod 576.), hu: sphinx (Deák Farkas, Turul 1883/3.[1], Varjú Elemér ArchÉrt. 1907. 23.[2]), kutyamadár (szenmurv) (László Gyula, Archaeologiai Értesító 1970. 178.)
A sfinx egyiptomi eredetű, oroszlántestű és emberfejű, gyakran szakállas és szárnyas képzeletbeli lény. Főleg a 18. századtól kezdve szerepel a heraldikában. Ritkán előforduló címerkép. A leggyakrabban fekve ábrázolják, de lehet négylábon álló is. Ha női arca és mellei vannak, nőszfinxnek (en: gyno-sphinx) is lehet nevezni. Az egyiptomi szfinx (en: egyptian sphinx, ando-sphinx) férfiarcú, a fáraó fejöltözékét viseli és két szárnya van. A nőarcú és -mellű szárnyas szfinxet thébai vagy görög szfinxnek is nevezik.
A hiedelem szerint rejtvényeket tett fel és megölte azokat, akik nem tudták ezeket megfejteni. Oedipus azonban megfejtette az egyiket, ezért a szfinx megölte magát.
A neve az egyiptomiak számára nem volt világos, de az oroszlán erejével és az emberi bölcsességgel lehetett kapcsolatban. Hésziodosz szerint (Kr. e. 800 k.) a szfinx Echidna leszármazója, számos görög bestia anyja.
Sphinx. Fekvő oroszlán, a melynek feje és előrésze helyén asszonyi fej és kebel van. bár. 152.
A krioszfinx (en: criosphinx) feje a kosé. A karnaki Ámon-templomban látható.
A heirakoszfinx (en: heiracosphinx) feje a sólyomé.
-
Thébai vagy görög szfinx -
Krioszfinx -
Heirakoszfinx -
Pénzérme a mysiai Cyzicus városából, Kr. e. 550-450 körül -
Szfinxek az 1618-as Izsó címer margójáról -
Kutyafejű, patás, rovarszárnyas az 1618-as Izsó címer margódíszén
Lásd még: