Wikikönyvek

Heraldikai lexikon/Címerkép

< Heraldikai lexikon

A címerképek a mesteralakok mellett a címereken előforduló címerábrák másik nagy csoportját képezik.

Névváltozatok:
czímerkép (Szendrei 1896. 95.), czímeralak (Uo. 148.), czímerjelvény (Borovszky-Baranyai 592.[1]), természeti írásjelek, természeti figúrák, <valamint> mesterségi írásjelek, mesterségi figúrák (Nyiri 1831. 319.), czímeralak (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123.), címeralak (szimbólum, embléma) (Püspöki Nagy, Rozsnyó 17-19. l.), figuratív alak (Püspöki, Zseliz 30.), pajzskép (Borovszky, Somogy, Zichy címer), pajzsbeli kép (Forgon, Gömbös 25. l.), alak (Nagy Iván III. 127.l., VII. 23. l.), képlet (uő. VI. 69. l.), figura: kép, ábrázat (Pápai/Bod 274.), forma: kép, forma, ábrázat (uo. 280.), természetes czímer-alak (Csergheő ArchÉrt. 1889/1. 23.[2]), armáliskép (Horváth Henrik 1937. 59.[3])

de: (gemeine) Figur, en: common charge, heraldic figure, fr: figure, la: figurae vulgares, cs: figura obecná, obecné znamení
Rövidítések

Ide tartozik minden a természetben és az ember környezetében, hiedelemvilágában előforduló, képileg megjeleníthető ábra. Az ember teljes vizuális és képzelt világát felölelik. Míg a mesteralakok nagyrészt a címerpajzsra korlátozódnak a címerképek a pajzson kívül megtalálhatók a sisakdíszeken is. Címerképek továbbá a sisaktakarók, a pajzstartók, a címersátrak, a trófeák, a jelmondatok szalagjai és más kiegészítő címerrészek is. Ezért a címerképek a pajzson kívül a címernek talán a legfontosabb alkotórészét képezik. Egyes szerkezeti szemléletű címertanokban (pl. az angolban) azonban a pajzson előforduló ábrák közül a mesteralakokat (ordinary) tekintik a fő alkotórésznek, melyek geometriájához a többi címerábra elrendezése is igazodik.

A címerképek jellege

szerkesztés

Címerkép lehet mindenféle természetes vagy mesterséges objektum. A konzervatív szemlélet szerint nem megengedettek a modern technika gyártmányai, sem semmi olyasmi, ami egy középkori címerben anakronisztikus lenne. Ezért egy bizonyos időnek el kell telnie addig, amíg egy címerkép pajzsra emelhető. Más országok heraldikája merészebben nyúl ezen címerképekhez is. Megfelelő stilizálással ezek is ízlésesen és a heraldika szabályinak megfelelően ábrázolhatók a címereken. Idővel minden "klasszicizálódik" és az olyan modern ábrák, mint az atommodell is megtalálják az utat a heraldikába.

A mesteralakoktól eltérően a címerkép nem geometrikus, hanem képzőművészeti ábrázolás. Bartolo de Sassoferrato szerint a címerkép nem érintkezhet a pajzs szélével (ez a követelmény Közép-Európában és a magyar heraldikában nem mindig teljesül -- más definíció szerint a címerképnek legalább három oldalával kell érintenie a pajzs szélét) és a mező minél nagyobb felületét kell kitöltenie (ez a címerviselő felismerhetőségét szolgálja nagy távolságból is) és a természetes jellegüknek megfelelően kell azokat ábrázolni (az oroszlánt például kitátott pofával és kinyújtott nyelvvel). Másrészt azonban a címerképeknek stilizáltnak kell lenniük, amely háttérbe szorítja természetes jellegüket és kiemeli a jellemző vonásaikat. Például a fa levelei és gyümölcsei, a sas karmai stb. szinte eltúlzottan nagyok, de heraldikailag ízlésesek. A mező és a címerábra színének ezenkívül kontrasztban kell állnia egymással, hogy biztosítsák a felismerhetőséget. Ezért kell fémre színt helyezni vagy fordítva. Ezek egyben a címerművészet fő szabályai is, melyeket Silvester Petra Sancta foglalt össze. (Ilyen szabály például, hogy természetes jellegük a lehető legjobban kitűnjön, a kis sasok csonkán ábrázolandók, a címerkép nem utalhat az azt viselő család nevére stb.) A címerképek általában jobbra fordulnak. Ellenkező esetben azt a címerleírásban külön meg kell említeni. Ezt Gatterer azzal magyarázta, hogy a pajzsot a lovag a bal kezében tartotta, ezért a címerkép feléje nézett.[1]

A címerképeknek gyakran tulajdonítanak valamilyen, a címerviselőt jellemző tulajdonságot. Az élő heraldika korában azonban ilyen jelentéssel még nem rendelkeztek. Petra Sancta és Sassoferrato egyaránt elvetette a beszélő címereket. Később, például az újkori angol heraldikában, a címerviselő család nevére gyakran utaltak szójátékkal.

A címerképeknek (pl. a kétfejű sasnak) nem kell minden részletükben szimmetrikusnak lenniük. Az apró pontatlanságok jobban kifejezik a stilizált jellegüket. Az régi heraldikában mindig valamilyen élethű ábrázolásmódtól eltérő módon ábrázolták a címerképet. A valósághű ábrázolások kivételesek voltak, ez egyéni jellegzetességnek számított. A kutatók a Mohács előtti időszak realista ábrázolásmódját a nyugat-európai heraldikához képest a magyar heraldika egyik sajátos vonásának tartják.

Az élő heraldikában a címerképeket nem ábrázolták teljesen természetes módon. Idővel az adott heraldikai típusra vagy stílusra jellemző jegyeket vették fel (pl. a rózsa ötszirmú, a sas kiterjesztett szárnyú). Ezt külön nem szabályozták, hanem koronként és országonként az uralkodó művészeti stílus és jelleg formálta. A címerképet ábrázolhatják egészben vagy csonkán, illetve egyes részeit, különféle pózokban, más címerábrákkal díszítve stb.

A címerképek rendszertana

szerkesztés

38. "Az Isten pedig tested ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét."
39. "Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké."
40. "És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké."
Pál apostol első levele a Korinthusbeliekhez, 15. rész, 38-40. vers

Címerkép lehet mindenféle tárgy, ember, állat stb. Az angol heraldikában a címerképeket természetesekre, képzelt és képzeletbeli alakokra osztják. Cassaneus a címerképeket állatokra, fákra és virágokra osztotta (Catalogus gloriae mundi, 79. l.). Spener (Insignium theoria) a címerképek között megkülönböztetett A. természeteseket (természetből vettek, Bárczay 123., la: icones naturales, fr: figures naturelles, de: natürliche Figuren) és B. mesterségeseket. A természetesek lehetnek: a) élők és b) élettelenek. Az élők: 1. emberek, 2. állatok, 3. növények. Az életelenek: 1. égitestek, 2. földiek (tűz, víz és föld). A mesterségesek: a) szerszámok, b) ruházat, c) fegyverek, d) épületek, e) betűk, nevek. (Ezenkívül a mesteralakok közt megkülönböztetett első és másod osztályúakat.) Lényegében ezt a rendszert alkalmazta Schmeitzel is. (A címerképeket két nagy csoportra osztja: 1. természetesek, 2. mesterségesek. A természetesek alcsoportjai: élők [emberek, állatok, növények] és élettelenek [égitestek, földiek: tűz, víz, föld]. Az állatok alcsoportjai: repülők, járók, úszók és csúszó-mászók. A mesterségesek alcsoportjai: szerszámok, ruházat, fegyverek, épületek, betűk és nevek.) Ezen felosztások részben bibliai eredetűek lehetnek.

A címerhatározás klasszifikációs rendszere a címerképeket hat csoportba osztja: 1. emberek, 2. tárgyak, 3. állatok, 4. természeti tárgyak és jelenségek, 5. növények, 6. egyéb címerképek.

A kereszteket a nyugat-európai heraldika a mesteralakok közé sorolja, ha a végük érintkezik a pajzs szélével és címerképnek tekinti, ha lebegnek a pajzsban. A magyar heraldika általában mind a két típust mesteralaknak tekinti.

A címerképek rendszerezési elvei

szerkesztés

A címerképek rendszerezéséhez olyan rendszerre van szükség, mellyel lényegében a teljes reális univerzum leképezhető. Ezért sokféle szempontot kell egy rendszeren belül egyesítenünk, azaz speciális objektumelméletre van szükségünk. Az efféle sokrétű rendszerezési módszer ugyanazon objektumkészlettel kapcsolatban nem teljesen szokatlan. Ha a címerhatározás objektumkészletét szeretnénk definiálni, a pajzson (és sisakdíszen) előforduló objektumokat a funkció és rokonság, közelség (együttesen a funkcionális affinitás) alapján kell csoportosítani, majd rendszerezni.

A heraldikai objektumok akkomodációja a növényrendszertanban speciális esetben alkalmazott fenetikus affinitás elvei szerint lehetséges, mely az érzékeléssel felfogható rokonságon, hasonlóságon, illetve habituális, tehát származástani kategóriákon kívüli kapcsolatokon alapul. A taxonómiai értelmezés szerint ennek lényege, hogy A faj közelebb áll B-hez, mint C-hez. A heraldikai objektumok öszetartozását (tehát csoportosíthatóságát) a funkcionális affinitás szerint lehet meghatározni. Ezen az alapon tekinthető koherensnek egy olyan rendszer is, mely többféle rendszerezési elvet ölel fel és eltérő rendszertani szinteket rendel egymáshoz. (Az állatok esetében ez a filetikai és fenológiai elv, a tárgyaknál a funkcionális, a növényeknél a fenológiai. Az emberek, valamint a természeti tárgyak és jelenségek csoportja nem annyira szerteágazó, hogy itt feltétlenül szükség lenne alcsoportokra. Ezért -- főleg ami az utóbbit illeti -- ezen csoportok heraldikai szinten in toto képezik a klasszifikációs rendszer elemét.)

Ezen sokrétűség azonos kategóriákon belül a biológiában sem ismeretlen. A lepkéket például filetikai (származástani) alapon rendszerezik, de a hernyókat csak mesterséges rendszerek keretén belül, fenológiailag lehet osztályozni. Ezenkívül például a heraldikai sas nem konkrét faj, hanem a sasok általános, stilizált képviselője. Az állatok filetikai rendszerén belül tehát újra a fenetikai és más efféle szempontok érvényesülnek.

Minden olyan rendszer tudományosnak tekinthető tehát, mely engedelmeskedik bizonyos szabályoknak, tehát megismételhető. Ez még akkor is igaz, ha pl. a paleontólógiában nem tudjuk, hogy egy lábnyomhoz milyen fajnév tartozik. Amikor Kr. e. a 4. század végén az arisztotelészi iskolához tartozó Theofrasztosz megalkotta a növények első mesterséges rendszerét (fák, cserjék, lágyszárúak), nem tudhatta, hogy ez lesz az alapja Humboldt ún. alapformáinak és a Raunkiaer-féle életforma-kategóriáknak, melyek nélkül nem jellemezhetők az olyan nagyobb növényzeti rendszerek, mint a növénytakaró, az ökológiai spektrum, a fiziognómia, a formációk, kompozíciók stb. Ha a címerek chorológiai szempontjait vizsgáljuk, egyfajta heraldikai társulást szemlélünk, s akkor ezen rendszertani elvek sem nélkülözhetők.

A mesterséges állatrendszerek közül az egyik megközelítésben ilyen életforma-típusokat állítottak fel a testalkat és a helyváltoztatás típusa szerint (csúszó, úszó, mászó, ugró, repülő), mely nagyon hasonlít a Spenernél megtalálható heraldikai rendszerhez. Cassaneus a címerképeket állatokra, fákra és virágokra osztotta.

A heraldikában a címerképek egységesítő elve tehát a funkcionális affinitás, de ehelyett bármilyen más átfogó elv is alkalmazható, mely koherens klasszifikációs rendszerként igazolja tudományos voltát. A funkcionális affinitás azonban csak egy keret, mellyel együtt a megfelelő rendszerezési eljárásokat kell alkalmazni, mely igen-nem ítéletpárokkal dolgozik és legfontosabb alkalmazási területe a címerhatározás.

Emberek

szerkesztés

Az ember (emberalakok, Bárczay 123., la: corpus humanum, fr: corps humain, de: Menschen) csoportba tartozik az ember és testrészei (fej, láb, kéz, péncélos kar, szív, vér, Isten szeme stb. -- de ezek a további határozói kulcsban az emberen belül a csonka csoportot alkotják, az egész alakos emberek a teljes csoportot), az egyházi méltóságok (pap, püspök, szentek stb.), az állatokkal együtt szereplő emberek (lovas, vadász), a képzeletbeli lények, ha ember formájú az ábrázolásuk (vadember, szfinx, szirén, kentaur), miközben az az általános elv érvényesül, hogy a lény rendszertani besorolását a fej határozza meg. Pl. a kentaur is ezért került az ember csoportba. A magyar címereken gyakran szerepel a páncélos kar és a láb. Ezek lehetnek levágottak, ha a vágóvonal egyenes és letépettek, ha a vágóvonal cafatos. A címerkép lehet növekvő, ha csak 1/3-a látható, előtűnő, ha félig és előtörő, ha a kétharmada látszik. Ha csak a körvonalai figyelhetők meg, árnyéknak nevezzük.

Címerkép lehet mindenféle jelkép, melyet a pajzsra helyeznek, ami nem geometrikus ábra, azaz nem mesteralak. A címerképek nagyon szerteágazók és országonként is változó az egyes típusok gyakorisága. Azonban a lenti hat csoportba mindegyik címerábra besorolható.

A határozói kulcs alapkategóriái a teljes és csonka alakú címerképek (pl. egész alakos ember, szív, török fej, sas, kar, láb stb.), melyekhez képest a megkülönböztető jegyekkel is rendelkező címerképek külön alkategóriákat képeznek. (A megkülönböztető jegyek nagy része már a címerhatározás következő (V.) lépését képezik.) A magyar címereken gyakran szerepel a páncélos kar és a láb. Ezek (és más címerképek) lehetnek levágottak, ha a vágóvonal egyenes és letépettek, ha a vágóvonal cafatos. A címerkép lehet növekvő, ha csak a fele látható, előtörő, ha a 2/3-a és előbukkanó, ha az 1/3-a látszik. Ha csak a körvonalai figyelhetők meg, árnyéknak nevezzük. (Ezen megkülönböztető jegyek nagy része is a következő (V.) lépés tárgyai.)

 

  •  
    Oroszlánok és más állatok pózai: álló (en: lion rampant)
  •  
    ágaskodó (l. rampant)
  •  
    szembenézó (rampant guardant)
  •  
    visszanéző (rampant regardant)
  •  
    kétfarkú (rampant double queued)
  •  
    villásan kétfarkú (rampant queue-fourché)
  •  
    csomózott farkú (rampant, tail nowed)
  •  
    előrenyújtott farkú (rampant, tail elevated and turned over its head)
  •  
    kétfejű (rampant, with two heads)
  •  
    háromtestű (tricorporate lion)
  •  
    félénk (coward)
  •  
    egymás felé forduló (two lions rampant combatant)
  •  
    járó (passant)
  •  
    járó szarvas (stag trippant)
  •  
    járó szembenéző (leopárd) (passant guardant)
  •  
    járó visszanéző (passant reguardant)
  •  
    járó szembenéző, hajótatból kinövő (passant guardant, dimidiated with the hulk of a ship)
  •  
    megálló, négylábon álló (statant)
  •  
    megálló, hátranyújtott farkú (statant, tail extended)
  •  
    megálló, szembenéző (statant guardant)
  •  
    ugró (salient)
  •  
    ugró farkas (wolf salient)
  •  
    futó farkas (wolf courant)
  •  
    futó ló (horse courant)
  •  
    futó agár (greyhound courant)
  •  
    futó szarvas (stag courant)
  •  
    szökellő szarvas (stag springing)
  •  
    ülő (sejant)
  •  
    ülő szembenéző (sejant guardant)
  •  
    ülő visszanéző (sejant regardant)
  •  
    felkelő (sejant erect)
  •  
    felkelő szembenéző (sejant guardant erect)
  •  
    felkelő visszanéző (sejant regardant erect)
  •  
    szemben ülő (sejant and erect affronté)
  •  
    fekvő (couchant)
  •  
    fekvő szarvas (stag lodged)
  •  
    alvó (dormant)
  •  
    szárnyas oroszlán (winged lion)
  •  
    tengeri oroszlán (sea lion)
  •  
    oroszlánember (man-lion)
  •  
    növekvő (demi-lion rampant)
  •  
    fél oroszlán (demi-lion passant)
  •  
    levágott oroszlánfej (lion's head couped)
  •  
    leopárdfej, oroszlánarc (lion's face)
  •  
    letépett leopárdfej (leopard's head erased)
  •  
    letépett leopárdarc (leopard's head erased and affronté)
  •  
    leopárdarc (leopard's face)
  •  
    liliommal átszúrt leopárdarc (leopard's face jessant-de-lis)
  •  
    letépett vadkanfej (boar's head erased)
  •  
    levágott vadkanfej (boar's head couped)
  •  
    Sasok és madarak: ülő (eagle close)
  •  
    felszálló (eagle rising, wings elevated and addorsed)
  •  
    felröppenő, felemelt szárnyú (eagle rising, wings addorsed and inverted)
  •  
    felröppenő kitárt szárnyú (eagle rising, wings displayed and inverted)
  •  
    felszálló kitárt szárnyú (eagle rising, wings elevated and displayed)
  •  
    kitárt szárnyú (eagle displayed)
  •  
    kitárt szárnyú felröppenő (eagle displayed, with wings inverted)
  •  
    Kitárt szárnyú kétfejű sas (double-headed eagle displayed)
  •  
    levágott sasfej (eagle's head couped)
  •  
    letépett sasláb (eagle's leg erased à la quise)
  •  
    repülő fecske (martlet voilant)
  •  
    Halak: úszó delfin (dolphin naiant)
  •  
    felbukó delfin (dolphin hauriant)

Emberek

Az ember csoportba tartozik az ember és testrészei (fej, láb, kéz, páncélos kar, szív, vér, Isten szeme stb., az egyházi méltóságok (pap, püspök, szentek stb.), az állatokkal együtt szereplő emberek (lovas, vadász), a képzeletbeli lények, ha ember formájú az ábrázolásuk (vadember, szfinx, szirén, kentaur), miközben az az általános elv érvényesül, hogy a lény rendszertani besorolását a fej határozza meg. Pl. a kentaur is ezért került az ember csoportba. (Ha állati fejük van, az állatokon belüli képzeletbeli lényekhez tartoznak.)

Tárgyak

A leginkább szétágazó csoportot talán a tárgyak képezik. Ezek külön alcsoportokra oszthatók: 1. fegyverek (pajzs, sisak, páncél, kard, gránát, ágyú, ágyúgolyó), 2. közlekedési eszközök és részeik (kocsi, kocsikerék), 3. munkaeszközök és műszerek (fejsze, fogók, szegek, malomkő, ásó, mérleg), 4. az öltözet és részei (kalap, szemüveg, cipő, szalag, bojt, ékszerek), 5. épületek és építmények és részeik (vár, bástya, erőd, templom, gyár, kerítés, oszlop, ajtó, sorompó, ablak, kulcs, létra, lépcső, sátor, harang, sorompó, kút, szökőkút), 6. berendezési tárgyak (szék, asztal, tükör, párna), 7. rangjelvények (korona, pásztorbot, mitra, jogar, zászló, koszorú), 8. hangszerek (dob, trombita, hárfa), 9. játékszerek (bástyafigura, labda, teniszütő), 10. edények és tárolóeszközök (kehely, doboz, tarisznya, dézsa, láda, koporsó), 11. használati tárgyak (fésű, borotva), 12. egyéni és csoportjelképek (betűk, mesterjegyek, jelvények, jelképek), 13. ételek és nyersanyagaik (perec, cukorsüveg, méz, liszt, kenyér), 14. műveltségi és művészeti eszközök (könyv, pergamen, írótoll), 15. állatokhoz kapcsolódó tárgyak (patkó, nyereg, kantár, ostor, kengyel, sarkantyú, állatbőr, zabla, méhkas), 16. egyéb tárgyak (felismerhetetlen tárgyak, rendszerezhetetlen tárgyak).

Állatok

Az állatok csoportja szintén több alcsoportra oszlik (ragadozók, madarak, patások, rágcsálók és rovarevők, egyéb emlősök, hüllők és kétéltűek, halak, gerinctelenek, egysejtűek, képzeletbeli állatok, egyéb állatok). Az állatok nagyobb csoportjait a címerállatok fenológiai jegyei szerint alakítjuk ki. A sor végén a képzeletbeli állatok vannak.

Az állatokra is érvényes, hogy azon lények besorolásánál, melyeknek nincs külön neve és két eltérő állat testrészeiből állnak (pl. medvefejű és oroszlántestű lény: medvefejű oroszlán), a fej (és annak máza) a releváns, az állatot a fej szerint soroljuk be a rendszerbe (a medvék közé).

A heraldikában rendkívül gyakori az oroszlán és a sas, melyek gyakran további megkülönböztető jegyekkel is rendelkeznek mint pl. lépő, ülő, ugró, ágaskodó, visszanéző stb. oroszlán és más négylábú állatok. Az állatok eltérően színezett csőrét, karmait, patáját, agyarait, fogait, esetleg uszonyait, sörényét, farokvégét stb. a címerleírásban fegyverzetnek nevezzük. Így pl. beszélhetünk arannyal fegyverzett vörös oroszlánról. (Mindezen megkülönböztető jegyek már a következő lépés tárgyát képezik.)

Természeti tárgyak és jelenségek

A természeti tárgyak és jelenségek csoportját viszonylag kevés, de viszonylag gyakori címerkép teszi ki. Főképp a természetes ábrázolásmódnál fordulnak elő: természetes halom, hegycsúcs, domb, szikla, barlang, folyó, patak, tenger, felhők, szivárvány, villám, eső, zivatar, szél, Nap, Hold, csillagok, atommodell stb.

Növények

A növények csoportja viszonylag jól behatárolható. Felosztásuk: 1. virágok (heraldikai és természetes liliom, heraldikai és természetes rózsa, tulipán), 2. mezőgazdasági növények (búzakalász, kéve, szőlőfürt), 3. fák és cserjék (csonkolt faág, tönk, ), 3. termések és levelek (falevél, makk, fenyőtoboz, alma), 4. indák és vízinövények (káka, sás, sulyom), 5. növényzeti takaró (rét, erdő, ültetvény), 6. egyéb növények (páfrány; kaktusz, gombák – bár ezek filetikailag nem növények).

Egyéb címerképek

Az egyéb címerképek közé azokat az objektumokat soroljuk, amelyek meghatározhatatlanok ugyan, mert a címerábrázolás, a pecsétlenyomat stb. sérült, kopott, de a címerképekhez való tartozásuk mégis felismerhető. Ide tartoznak azon címerképek is, melyek a fenti csoportokba nem sorolhatók be.


Tárgyak

szerkesztés

A leginkább szétágazó csoportot talán a tárgyak képezik. Ezek külön alcsoportokra oszthatók: 1. fegyverek (pajzs, sisak, páncél, kard, gránát, ágyú, ágyúgolyó), 2. közlekedési eszközök és részeik (kocsi, kocsikerék), 3. munkaeszközök és műszerek (fejsze, fogók, szegek, malomkő, ásó, mérleg, kötél), 4. az öltözet és részei (kalap, szemüveg, cipő, szalag, bojt, ékszerek), 5. épületek és építmények és részeik (vár, bástya, erőd, templom, gyár, kerítés, oszlop, ajtó, sorompó, ablak, kulcs, oltár, létra, lépcső, csengő, sátor, harang, sorompó, kút, szökőkút), 6. berendezési tárgyak (szék, asztal, tükör, párna), 7. hatalmi és méltóságjelvények (korona, pásztorbot, mitra, jogar, zászló, koszorú), 8. hangszerek (dob, trombita, hárfa), 9. edények és tárolóeszközök (kehely, doboz, tarisznya, dézsa, láda, koporsó), 10. használati tárgyak (fésű, borotva), 11. egyéni és csoportjelképek (betűk, mesterjegyek, jelvények, jelképek), 12. ételek és nyersanyagaik (perec, cukorsüveg, méz, liszt, kenyér), 13. a műveltség eszközei (könyv, pergamen, írótoll), 14. állatokhoz kapcsolódó tárgyak (patkó, nyereg, kantár, ostor, kengyel, sarkantyú, állatbőr, zabla, méhkas), 15. egyéb tárgyak (felismerhetetlen tárgyak, rendszerezhetetlen tárgyak).

Állatok

szerkesztés

Az állatok (állati alakok Bárczay 123., animalia, animaux, Thiere) csoportja szintén több alcsoportra oszlik (ragadozók, madarak, patások, rágcsálók, egyéb emlősök, hüllők és kétéltűek, halak, gerinctelenek, egysejtűek, képzeletbeli állatok, egyéb állatok). Az állatok nagyobb csoportjait a címerállatok fenológiai jegyei szerint alakítjuk ki. A sor végén a képzeletbeli állatok vannak.

Az állatokra is érvényes, hogy azon lények besorolásánál, melyeknek nincs külön neve és két eltérő állat testrészeiből állnak (pl. medvefejű és oroszlántestű lény), a fej (és annak máza) a releváns, az állatot a fej szerint soroljuk be a rendszerbe (a medvék közé).

A heraldikában rendkívül gyakori az oroszlán és a sas, melyek gyakran további megkülönböztető jegyekkel is rendelkeznek mint pl. lépő, ülő, ugró, ágaskodó, visszanéző stb. oroszlán és más négylábú állatok. Az állatok eltérően színezett csőrét, karmait, patáját, agyarait, fogait, esetleg uszonyait, sörényét, farokvégét stb. a címerleírásban fegyverzetnek nevezzük. Így pl. beszélhetünk arannyal fegyverzett vörös oroszlánról.

Természeti tárgyak és jelenségek

szerkesztés

A természeti tárgyak és jelenségek (ásványok és elemek, azaz a természetből vett, de élettelen dolgok Bárczay 123., la: sublunaria et elementa, fr: figures naturelles inanimées, de: Erdkörper)) csoportját viszonylag kevés címerkép teszi ki. Főképp a természetes ábrázolásmódnál fordulnak elő: természetes halom, hegycsúcs, domb, szikla, barlang, folyó, patak, tenger, felhők, szivárvány, villám, eső, zivatar, szél, Nap, Hold, csillagok, atommodell stb.

Növények

szerkesztés

A növények (la: plantae, fr: plantes, de: Pflanzen) csoportja viszonylag jól behatárolható. Felosztásuk: 1. virágok (heraldikai és természetes liliom, heraldikai és természetes rózsa, tulipán), 2. mezőgazdasági növények (búzakalász, kéve, szőlőfürt), 3. fák és cserjék (csonkolt faág, tönk, ), 3. termések és levelek (falevél, makk, fenyőtoboz, alma), 4. indák és vízinövények (tengeri hínár), 5. növényzeti takaró (rét, erdő), 6. egyéb növények (páfrány; gombák – bár ezek filetikailag nem növények).

Egyéb címerképek

szerkesztés

Az egyéb címerképek közé azokat az objektumokat soroljuk, amelyek meghatározhatatlanok ugyan, mert a címerábrázolás, a pecsétlenyomat stb. sérült, kopott, de a címerképekhez való tartozásuk mégis felismerhető. Ide tartoznak azon címerképek is, melyek a fenti csoportokba nem sorolhatók be.

==.==

Emberek

szerkesztés

Ennél a kategóriánál néhány alcsoport bevezetése is elégséges.

Testrészek

szerkesztés

Emberek státusz és foglalkozás szerint

szerkesztés

Nők

szerkesztés
  •  
    lány
  •  
    királynő
  •  
    nő (szűz)

Egyházi személyek és szentek

szerkesztés

Képzeletbeli lények

szerkesztés

Azon képzeletbeli lényeket soroljuk az emberek közé, melyek feje (esetleg más testrésze) emberi, a testük pedig valamilyen állaté (esetleg az egész testük emberi). Ide soroljuk a többféle emberből összeállított heraldikai címerképeket is. Az állatfejű képzeletbeli lények az 'állat' csoportban találhatók.

Egyéb emberek

szerkesztés

Ide tartozik minden olyan ember, mely nem határozhtó meg pontosabban vagy nem sorolható be a fenti kategóriákba.


==.==

Tárgyak

szerkesztés

A tárgyak csoportja rendkívül szerteágazó, de néhány kategória által felölelhető. Az egyes alcsoportok a magyar heraldikában leggyakrabban előforduló tárgyak szerint követik egymást.


Fegyverek:

szerkesztés

Közlekedési eszközök és részeik:

szerkesztés

Munkaeszközök és műszerek:

szerkesztés

Az öltözet és részei:

szerkesztés
  •  
    csomó
  •  
    csomó
  •  
    hajkötő
  •  
    harisnya
  •  
    ingujj
  •  
    masni
  •  
    öv
  •  
    (öv)csat
  •  
    (süvegek) doktori süveg
  •  
    (süvegek) huszárcsákó
  •  
    (süvegek) kalap
  •  
    (süvegek) kapucni
  •  
    (süvegek) frígiai süveg
  •  
    (süvegek) gazdasüveg
  •  
    (süvegek) papi kalap
  •  
    (süvegek) pogány süvegek (kun s.)
  •  
    (süvegek) tetős süveg
  •  
    (süvegek) vaskalap
  •  
    (süvegek) vend kalap
  •  
    (süvegek) zarándokkalap
  •  
    (süvegek) zsidó süvegek

Épületek, építmények és részeik:

szerkesztés

Berendezési tárgyak:

szerkesztés
  •  
    asztal
  •  
    oltár
  •  
    szék
  •  
    terítő

Rangjelvények:

szerkesztés

Hangszerek:

szerkesztés

Játékszerek:

szerkesztés

Edények és tárolóeszközök:

szerkesztés

Használati tárgyak:

szerkesztés
  •  
    borotva
  •  
    edényszakasztók
  •  
    edényláb
  •  
    fáklya
  •  
    fésű
  •  
    füstölő
  •  
    gyertya
  •  
    gyertyaoltó bot
  •  
    gyertyatartó
  •  
    kereplő
  •  
    kloffoló
  •  
    lámpás
  •  
    legyezők
  •  
    mankó
  •  
    mozsár
  •  
    palacsintasütő
  •  
    párologtató
  •  
    rost
  •  
    sótartó
  •  
    tükör

Egyéni és csoportjelképek:

szerkesztés

Ételek és nyersanyagaik:

szerkesztés
  •  
    cukorsüvegek
  •  
    kenyerek
  •  
    perec

Műveltségi és művészeti eszközök:

szerkesztés

Állatokhoz kapcsolódó tárgyak:

szerkesztés

Egyéb tárgyak:

szerkesztés
  •  
    rőzseköteg
  •  
    út


==.==

Állatok

szerkesztés

Az állatok nagyobb csoportjait a címerállatok gyakorisága szerint rendszerezzük, majd fenológiai alapon (hasonlóságuk és összetartozásuk szerint), de tekintettel voltunk a nagyobb filetikai (származástani) összefüggésekre is. A sor végén a képzeletbeli állatok vannak, melyek besorolásánál a fej a meghatározó. (Az emberfejű, állattestű képzeletbeli lények az állat csoportban találhatók.) Ide tartoznak azon állatok is, melyek több állat testrészeiből tevődnek össze (pl. halfarkú kutya).

Ragadozók

szerkesztés

A ragadozókat heraldikai gyakoriságuk szerint, majd filetikai alapon csoportosítjuk.

Madarak

szerkesztés

Patások

szerkesztés

Ide tartoznak a páros- és páratlanujjú patások.

Rágcsálók és rovarevők

szerkesztés

Egyéb emlősök

szerkesztés

Ide tartozik minden olyan emlős, mely ritkán szerepel a címerekben és nem sorolható be az előbbi csoportokba, mint a majom és a félmajmok, a denevér, az elefánt, a lamantin stb.

Hüllők és kétéltűek

szerkesztés

Ide tartozik mindenféle hüllő (kígyó, gyík, teknős, krokodil) és kétéltű (béka, szalamandra, gőte), valamint a ritkán előforduló kihalt (azaz nem képzeletbeli) hüllők (dinoszauruszok).

Halak

szerkesztés

A középkori heraldika a halak közé sorolta az olyan emlősöket is, mint a delfin (a halak királya), a cet, valamint a kígyó, és a vallásos szemlélet egyes más vízi állatokat is halnak tekintett, mint a teknős és a rák, melyeket böjti időben is lehetett fogyasztani. Ezeket azonban mi a hüllők, illetve a gerinctelenek közé soroljuk. Újabban, főleg az angol heraldikában az akvarisztikában divatos tengeri halak is megjelentek, mint a papagájhal.

Gerinctelenek

szerkesztés

Ide tartozik minden alacsonyabb rendű gerinctelen állat, mint a polip, a pióca, a rovarok és más ízeltlábúak (skorpiók, pókok), a rák, kagyló, csiga, szivacs, tengeri csillag, korall stb.

Egysejtűek

szerkesztés

Ide tartoznak a modern heraldika egysejtű címerállatai, mint az amőba, a baktériumok és a vírusok.

Képzeletbeli állatok

szerkesztés

Egyéb állatok

szerkesztés
  •  
    csont
  •  
    trilobita


==.==

Természeti tárgyak és jelenségek

szerkesztés

Ezen címerképeket a gyakoriságuk szerint rendszerezzük.


==.==

Növények

szerkesztés

A növényeket a fenológiai szempontok szerint csoportosítjuk. A sor végén a nagy növényzeti társulások állnak, mint a rét, az erdő stb. Fenológiai alapon a növények közé soroljuk a gombákat is, noha ezek filetikailag önálló csoportot alkotnak.

Virágok

szerkesztés

Mezőgazdasági növények

szerkesztés

Fák és cserjék

szerkesztés

Termések és levelek

szerkesztés

Indák és vízinövények

szerkesztés
  •  
    borostyán ág és -levelek
  •  
    indák (életfák)
  •  
    (cseresznye-)inda
  •  
    (hárs-)inda
  •  
    (mák-)inda
  •  
    (tölgy-)inda
  •  
    kákák
  •  
    sás
  •  
    sulyom
  •  
    tavirózsa-levelek
  •  
    tavirózsa-szálak
  •  
    tavirózsa (természetes)
  •  
    viráginda

Növényzeti takaró

szerkesztés
  •  
    erdő
  •  
    erdő és ültetvény
  •  
    rét

Egyéb növények

szerkesztés

Ide tartoznak a gombák, páfrányok stb. és a meghatározhatatlan növények.


==.==

Egyéb címerképek

szerkesztés

Ide tartoznak azon címerképek, melyek nehezen rendszerezhetők, de az alakjuk egyértelműen a címerképek és nem a mesteralakok közé sorolja őket. Ide tartoznak a máshova be nem sorolható és a meghatározhatatlan címerképek is (pl. egy kopott pecséten, armálison vagy pénzérmén).


Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Gatterer, Johann Christoph: Abriss der Heraldik. Göttingen, 1774. 40. l.

Lásd még

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Heraldikai_lexikon/Címerkép&oldid=382564”