Heraldikai lexikon/Kar
A kar az egyik vagy talán a leggyakoribb címerkép a magyar heraldikában. Használata sajátosan magyar címertani jellegnek tekinthető, mely a markában a leggyakrabban szablyát, valamivel ritkábban kardot tart. Lehet páncélos és szövetruhás kar. Már régtől fogva megtalálható a magyar címerekben, de szélesebb körben a török korban kezdett elterjedni. A nemesség iránt folyamodók nagyon gyakran kértek kardot tartó kart a címerükbe, annak ellenére is, hogy ilyen címerrel már akkoriban is nagyon sok nemesi család rendelkezett. A felfogásukban a kardot tartó levágott kar bizonyára a hadi vitézséget jelenítette meg, amit a nemesség elnyerésének a legelőkelőbb indokaként tarthattak számon.
Névváltozatok:
emberkar (Halaváts Gyula ArchÉrt. 1902. 75.[1]), emberkéz (Tardy 482.), karjel (Nyiri 1831. 319.), Kar (brachium, bras, Arm) (Bárczai 124.), panczelban eöltőzöt fel kéz (Krarácsony 1606/1620), férfikar <levágott kar> (Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, II. 1843. 21.[2]), vállánál levágott emberi kar (Jakab-Szádeczky 1901. 373.), könyöklő kar (Reiszig, Nógrád 605.[3]), kardot tartó kéz (Magyar Kálmán ArchÉrt. 1975. 130.[4]), hajlott pánczélos kar (Szendrei 1896. 112.), fél ember kéz (Szálkai 2010. 172.), könyökben hajlított kar (Lővei 2019. 132.)
Néha a levágott kar az Isten keze jelképrendszerrel kapcsolódott össze, mint Szalabéri Horváth Ferenc 1732-es zalabári temetésén, ahol Padányi Bíró Márton, a püspök küldötte, a templomi szentbeszédében az „Isten erős karja" gondolattal utalt a Horváthok címerére.48.
A Dessewffy család címerének levágott kara arra a mondai hagyományra megy vissza, mely szerint a család őse, Cserneki Deziszló a tatárok elleni harcban elvesztette a jobb karját, amely később a családi címer része lett. 115. A család 1525-ös nemességújító és címerbővítő oklevele szerint a család ősapja a vad tatárok elleni ütközetben kapott sebei dacára visszahozta a királyi zászlót, ezért páncélos kart viseltek a címerükben, mely fölé bővítésként a lengyel királyi sast adományozta az uralkodó. 78.