Állatok/Férgek/Gyökérgubacsképző fonálférgek

A lap mérete: 7740 bájt

Állatok

Gyökérgubacsképző fonálférgek

---

Gyökérgubacsképző fonálférgek

Kártétele burgonyán

Görögdinnyén

Kártétele kukoricán

Kártétele paradicsomon

Gyökérgubacsképző fonálférgek

(Meloidogyne exigua, | Meloidogyne incognita } fajok

Más neve(i): -

Világszerte elterjedt fonálféreg genus a Meloidogyne, amelybe gyökérgubacsképző (root-knot nematode), obligát endoparazita életmódot folytató fajok tartoznak. 1877-ben Brazíliában Jobert figyelt meg először kávécserje gyökerein borsószem méretű vastagodásokat, melyek tojásokat és „fonálféreg-szerű” élőlényeket tartalmaztak. Tíz évvel később Goldi készített egy tanulmányt a kávécserje-betegségről, amelyben először leírta a Meloidogyne exigua fonálféreg által okozott növényi kórképet. Európában elsőként a 19. században észlelték, de sokáig nem tudták megkülönböztetni a cisztát képző Heterodera fajoktól.

Magyarországi Nematoda kutatások vonatkozásban Dr. Örley László és Prof. Andrássy István nevét kell megemlíteni. Örley László használta elsőként a fonálféreg kifejezést, Andrássy István átfogó taxonómiai munkássága világszinten elismert. Nevéhez fűződik a kertészeti és szántóföldi növényi kártevő fonálférgek morfológiai vizsgálata és hazánkban előforduló fajok azonosítása.

Életciklusa során az adult (vagyis ivarérett) nőstény körülbelül 1000 tojást helyez kocsonyás tömegben a gyökér felszínére. Két vedlés után a második stádiumú lárvák a tojást elhagyva a gyökér belsejébe hatolnak kitines szájszuronyuk, azaz styletjeik és sejtfalkárosító enzimeik (celluláz, pektináz) segítségével. A lárvák a gyökéren belül először a gyökércsúcs felé haladnak, majd a merisztematikus régióban megfordulnak és a növény szállítószövetei felé mozognak.

Az állandó táplálkozási hely kiválasztása után fejüket a szállítónyalábba helyezve rögzülnek. A lárvákkal érintkező növényi sejtek számos sejtosztódás nélküli magosztódáson mennek keresztül, melynek hatására megduzzadnak és úgynevezett "gyökérgubacsot" képeznek. A fertőzés szövettani megnyilvánulása a denz citoplazma, a fejletlen sejtfal, a kis méretű vakuolák és mitokondriumok magas száma. Az adult alak három vedlést követően alakul ki. A 3. és 4. lárvastádiumban nincs táplálkozás, és nem fejlődik szurony. A Meloidogyne genusban jellemző az ivari dimorfizmus. Az érett nőstények megduzzadnak, körte alakúak, átlátszók vagy legfeljebb halványsárgák, és a gyökéren belül táplálkoznak. A hímek teste hosszúkás, kifejlődés után elhagyják a gyökeret. Gyakori a parthenogenesis (vagyis szűznemzés), a hímek többnyire csak kedvezőtlen környezeti feltételek mellett alakulnak ki.

A gyökérgubacsképző fonálféreg fajok kártétele gyökéren

A gyökérgubacsképző fonálférgek, ahogy magyar elnevezésük sejteti, a növények gyökerén képeznek fürtszerűen elhelyezkedő megvastagodásokat, avagy gubacsokat. A fiatal gubacsok csupán borsószem méretűek, míg az idősebb vastagodások elérhetik nemegyszer az ököl nagyságot is. A paradicsom, dinnye, uborka, dohány, tápnövényeken akár csicsókára emlékeztető képződményeket hoznak létre, míg a paprikán és több dísznövényen (pl. gerberán) alig észrevehető.

A fertőzött növény a növekedésben visszamarad, levelei sárgulnak, virága/virágzata elszárad, de akár súlyosabb esetben el is pusztulhat. Gyakran a fonálféreg fertőzés elősegíti más kórokozó fertőzését.

A kártétel mértéke szabad földön általában nem haladja meg a 20%-ot, ám üvegházban a hőigényes növények (mint a paprika, paradicsom, uborka) esetén elérheti a 100%-ot is. Ebből adódóan számos kutatás irányul napjainkban ezen növényi kártevő fonálféreg fajokra

Védekezés

Napjainkban a gyökérgubacsot képző fonálféreg jelenti az egyik legnagyobb mezőgazdasági kártételt, így egyre több vizsgálat irányul a vele szembeni védekezés fejlesztésére.

A növényi patogén fonálféreg fertőzések ellen a leghatékonyabb módszer a megelőzés. Fontos a növénytermesztés során fertőzésmentes vetőanyag használata. A fitopatogén nematodák ellen való védekezésre fizikai, kémiai és biológiai megoldások alkalmazhatók.

Fizikai védekezés a vetésforgó, a talajgőzölés, a melegvizes csávázás, az elektromos sugárkezelés és az árasztás. Ezek használata időigényes, és hatásuk nem specifikus.

A kémiai kezelések alkalmazása költséges volta, toxicitása és bizonytalansága miatt napjainkban egyre inkább háttérbe szorul. A 19. században fontos mezőgazdasági módszer volt a talaj mésszel vagy folyékony ammóniával való kezelése. Természetes nematicid a zöldtrágya és az állati trágya, hiszen a bomló szerves anyagok aktiválják a fonálféreg-pusztító gombákat, a széndioxid-tartalom pedig serkenti az anhydrobiosisban lévő fonálféreglárvák kelését, illetve csökkenti az ellenálló képességüket.

Egy kísérlet során paradicsom ültetvényeket trágyáztak komposztált és nem komposztált állati trágyával. Két éven keresztül vizsgálták a talaj kémiai tulajdonságait, illetve nematoda és mikrobiális összetételét. A trágyázott területen megnőtt a gombaevő, baktériumevő és ragadozó fonálférgek egyedszáma, míg a növényparazitáké csökkent. Az össz-nematoda egyedszám nőtt a kontrollhoz képest, legmagasabb a komposztált trágya használata esetén volt. Továbbá trágyában magasabb volt a biokontrollként is használt csapdázó és endoparazita nematofág gomba spórák mennyisége is.

A mesterségesen előállított nematicid vegyszerek hatásuk szerint lehetnek maró, deplazmolizáló, légzésbénító, tápanyagfelvétel-gátló, vedlést gátló, és szaporodást gátló anyagok. Egy csoportjuk közvetlenül a fonálférgekre hat, míg más készítmények általános inszekticidek, illetve fungicidek, melyeknek fonálféregölő mellékhatása van. Az utóbbiak kevésbé drasztikusak a környezetre nézve, hatásuk azonban rövidebb ideig tart. A peszticidek használata gyakran nemcsak a célzott kártevő fajokat érinti, mérgező hatása széles spektrumban érvényesül, így emberre és a környezetre is igen káros lehet. Ezért is fontos egy környezetre kártékony, megbízható és specifikus védekezés alkalmazása.

A biológiai védekezés (vagy biokontroll) során valamely specifikus kártevő denzitásának csökkenése más élőlény felhasználásával érhető el. Növényi patogén fonálférgek ellen gombákat, baktériumokat, ragadozó fonálférgeket, vírusokat és protisztákat alkalmaznak.

Növények Termesztett gyümölcsök Vadgyümölcsök Déligyümölcsök Gabonák Zöldségfélék Ehető gombák Fűszerek Gyógynövények Fogyasztható növények Dísznövények Ipari növények Festőnövények Védett növények

Tünethatározó Baktériumos betegségek Gombabetegségek Fitoplazmás betegségek Peronoszpórafélék A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Nem fertőző betegségek Férgek Csigák Rovarok Lepkék Kétéltűek Emlősök

Növényvédők Adalékok Csávázószerek Gombaölő szerek Gyomirtó szerek Lemosó szerek Rovarölő szerek Talajfertőtlenítő szerek Vadriasztó szerek Egyéb szerek Permetezési napló Permetlé töménysége

Naptár Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia: Gyökérgubacsképző fonálférgek

Andrássy István: Kertészeti növények fonálféreg kártevői : agronematológiai kézikönyv. Farkas Károly. 1988. ISBN 963-232-498-6