- (Agastache foeniculum, Syn: -)
- Drog ',
- Más neve(i): Ánizsmenta, ánizsillatú izsóp, ánizsizsóp
Az ánizsillatú izsópfű az ajakosvirágúak rendjének, árvacsalánfélék családjába tartozó faja. Az ókorban szent gyógynövényként tekintettek rá, több helyen találunk a Bibliában is említést róla.
Megjelenése
szerkesztés50–90 cm magas, jellegzetes mentás-ánizsos-levendulás illattal. Szára szögletes. Ovális levelei kihegyesedőek, keresztben átellenes állásúak, fogazottak, fonákjuk szőrös. Virágai világos ibolyaszínűek, tömött fürtökben rendeződnek. Virágzás július-szeptember között. Termése aszmag. Habár a vadon növő ánizsillatú izsópfű fajtája egyik leginkább fagytűrő növénye, a kertekben ültetett, kitenyésztett fajták nehezen, vagy egyáltalán nem bírják a telet, tavasszal is érdemes először fóliasátorban elkezdeni nevelni a palántákat.
Előfordulása
szerkesztésA kevésbé ismert kerti növények egyike. A napos termőhelyeket és a mérsékelten nedves, tápanyagban gazdag talajt kedveli. A jó vízáteresztő talaj különösen fontos számára, mert a megrekedt víz gyökérrothadást idézhet elő. Szívós, edzett növény, a kártevőkre, betegségekre nem érzékeny, nagy szárazság idején, néha a lisztharmat károsíthatja. Vadon Észak-Amerikában fordul elő.Észak-Amerika északnyugati prérijeiről és Kanada déli területeiről származik. Hihetetlenül bírja a szárazságot, egészen 2.500 méteres tengerszint feletti magasságig megtalálható. Közép Európába a Benedek rendi szerzetesek hozták, hamar el is terjedt a használata, gyógynövényként is fűszerként egyaránt. Magyarországon vadon, parlagon hagyott szántóföldeken, szeméttelepeken, kőfalak mentén, kertekben dísznövényként ültetve található meg.
Hatóanyagai
szerkesztésIllóolajat, csersavat, keserű flavonoidokat, fenolsavakat, triterpéneket és hizopin nevű festékanyagot tartalmaz.
Gyógyhatásai
szerkesztésEnyhén izzasztó hatású teáját elsősorban köhögés, meghűlés esetén alkalmazzák. Emésztési panaszokra is hatásos. Antiszeptikus hatású, a legkülönfélébb sérülések gyógyítására, hasmenés ellen használják, csillapítja a lázat is. Kiváló étvágyjavító keserűanyag tartalma miatt, a zsíros ételeknél fokozza az emésztőnedvek kiválasztását. Főzetével öblögetve, a száj nyálkahártya gyulladásait kezelik, jó gombaölő és asztma ellen is hatásos. De nem csak a levele és virága tartalmaz gyógyanyagokat, régen az indiánok a gyökerét használták tüdőgyógyszerként. Magas vérnyomás esetén nem szabad fogyasztani!
Felhasználása
szerkesztésAmerikában kedvelt méhlegelő, a nektárjából készült méznek kellemes ánizsaromája van. Európába a méhészek hozták be dúsan nyíló, sok nektárt tartalmazó virágai, valamint szépsége miatt. A termesztők számos fajtát tenyésztettek ki a dísznövénykertek számára.Hatóanyagait igen széles körben hasznosítják. Teákban, aroma terápiáknál, pakolásoknál, sőt fűszernövényként is, mert friss levelei különleges, karakteres ízt adnak a gyümölcssalátáknak, halételeknek, de használják likőrökben, szirupokban, frissítőkben is. Kitűnően alkalmas húspácok, bab-, és borsóételek fűszerezésére. Főleg a mediterrán vidékeken használják fűszerként, mert íze kissé kesernyés, de a görög-, és olasz konyha ételeivel jól harmonizál. Nem csak levelei ehetőek, hanem a virágai is, valamint magja süteményekbe süthető. A veteményeskertbe ültetve elűzi a káposztamolyokat.
Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek
- Magyar Wikipédia: Ánizsillatú izsópfű