Növények/K/Közönséges párlófű

Drog Agrimoniae herba, (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Más neve(i): apróbojtorján, közönséges párlófű, patika párlófű, agrárnyom, királyné asszony káposztája, Szent Pál füve, hattyúfű, körömfű, koldustetű.

A párlófű a rózsafélék családjába tartozó nemzetség. Európában, Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, É-Afrikában, száraz és félszáraz gyepekben, árokszéleken, réteken az egész országban gyakori.

Virágzatuk sárga szirmú virágok alkotta füzér, csészeleveleik alatt horgas csúcsú serték vannak. Az érett terméseket vadállatok terjesztik, melyeknek szőrébe a serték beleakadnak. Júniustól augusztusig virágzik. A 30-40 cm-es virágos hajtásokat árnyékban szárítjuk (beszáradás 4:1).

Magyarországon két évelő faja él, a közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) és a szagos párlófű (Agrimonia procera).

Felhasználható része(i): virágos hajtását

Hatóanyag

glikozidaszerű keserűanyag, 12% kovasav, kevés illóolaj, cserzőanyag, különféle savak

Gyűjthető még a szagos párlófű Agrimonia procera is.

Gyógyhatása(i): Teája különösen nyári hasmenések, vékony- és vastagbélgyulladás kezelésére előnyös, légzőszervi, gyomor-, epe-, máj- és vesebántalmak, továbbá gyomor- és bélhurut elleni tea. - Enyhe összehúzó (adstringens), és baktériumölő hatású (antibakteriális), emiatt belsőleg gyomor- és bélhurut, epehólyag és epeútak gyulladása esetén. - Külsőleg toroköblítőnek, kenőcsnek elkészítve visszértágulat és altesti fekély, kelések és gyulladások borogatására is használható.

Ellenjavallat: -

Lásd még: Közönséges párlófű

Magyar Wikipédia: Közönséges párlófű

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges párlófű témájú médiaállományokat.