A lap mérete: 4440 bájt

Növények

Argánfa

Argánfa
Levelei, virágai és éretlen termései
Termései a Toulouse-i múzeumban
Argánfa
(Argania spinosa, Syn: )
Drog Argania oleum,
Más neve(i): -


Az argánfa, marokkói elterjedésű, a vajfafélék családjába tartozó Argania növénynemzetség egyetlen faja.
Természetes körülmények között csak Északnyugat-Afrikában fordul elő, a Marokkó délnyugati részén húzódó, félsivatagos Sous-völgy bennszülött faja. Elterjedési területe mintegy 8000 négyzetkilométer kiterjedésű, Marokkó mellett kisebb részben átnyúlik Algériába is.
Az argánfák 8-10 méteres magasságig nőnek meg, életkoruk elérheti a 200 évet is. Jellemzően göcsörtös törzsű, szétterülő lombkoronájú, tövises fák, lombkoronájuk körmérete akár a 70 métert is elérheti; ágai a föld felé hajlanak. Ovális levelei 2-4 centi hosszúak, lekerekített csúcsúak. Áprilisban nyíló virágai aprók, ötszirmúak, színük halvány zöldessárga.
Termései 2-4 centiméter hosszúak és 1,5-3 centiméter szélesek, a gyümölcsök héja keserű, terméshúsa édeskés illatú, de kellemetlen ízű. A gyümölcsök belsejében igen kemény csontár található, melynek súlya az egész termés negyedét is meghaladhatja. A csontáron belül 1-(3) mag található, melyek igen gazdag olajtartalmúak, a belőlük kinyerhető argánolajat étkezési és kozmetikai célra is kiterjedten alkalmazzák. A terméshúst állatok takarmányozásához használják fel. A termések beéréséhez több mint egy év szükséges, betakarításukra általában a virágzást követő év júniusában-júliusában kerülhet sor.
Az argan szó, ami többek között a faj magyar és tudományos nevének is alapjául szolgál, annak a berber népcsoportnak (a silháknak) a nyelvéből származik, amely a fa fő termőterületén él. Mivel a silhák életében az argánfa kiemelkedő jelentőséggel bír, a silha nyelvben számos kifejezés létezik a növény különböző részeinek és különféle érettségi állapotainak megnevezésére, a szüretelés és a feldolgozás egyes munkafázisaira. Középkori arab orvosi források harjānként említik a fát, amely kifejezés ugyanezen tőből ered.
Marokkóban az argánligetek, arganeraiek kiterjedése több mint 8000 négyzetkilométer, területüket az UNESCO bioszféra-rezervátummá nyilvánította. A faj élőhelye a XX. században a korábbinak csaknem felére zsugorodott, a 2000-es évek elejétől azonban fokozatosan nő a világpiaci kereslet az argánolaj iránt, ezért a marokkói kormányzat elszánta magát az argánfa termőterületeinek növelésére. Az argánexportból származó bőséges bevétel ugyanakkor új veszélyt szült a fák számára: a váratlan jólét a gazdálkodókat arra készteti, hogy még több kecskét tartsanak, amelyek azonban felugrálnak az argánfák ágaira, és ott elfogyasztják a friss hajtásokat.
Az argánfát ma már több más országban is termesztik, elsősorban Izrael egyes régióiban.
Marokkó egyes területein az argánfa bogyóját ugyanúgy hasznosítják, mint az olajbogyót: hasznosítják a faanyagát, a magjából kisajtolt olajat - étkezési, gyógyászati, közmetikai célra, sőt még üzemanyagként is -, a gyümölcshúst pedig állatok takarmányához adják. Nagyon gyakran hozzátartozik az argánfák megjelenéséhez a lombkoronában ugrándozó és legelésző kecskék látványa; az argánolajat is a hagyományos feldolgozási eljárások során leginkább azokból a csontárokból nyerték ki, amelyek előzőleg keresztülhaladtak a kecskék tápcsatornáján. Az argánfa termése a virágnyílás után bő egy évvel, a következő nyáron érik be teljesen, gyűjtését jogszabályok és lokális tradíciók is szabályozzák.


Lásd még: Argán olaj‎‎

Magyar Wikipédia: Argánfa
A Wikimédia Commons tartalmaz Argánfa témájú médiaállományokat.