Növények/B/Babérboroszlán

< Növények‎ | B
A lap mérete: 4294 bájt

Növények

Babérboroszlán


Babérboroszlán
Babérboroszlán
Babérboroszlán
(Daphne laureola, Syn: -)
Más neve(i): -


Védett, reliktum faj. Eszmei érték: 50 000 Ft

A babérboroszlán a boroszlánfélék családjába tartozó, körülbelül 100 centiméter magas, örökzöld cserje.
Mészkedvelő, szubatlanti, szubmediterrán jellegű faj. Nyugat- és Dél-Európában, szórványosan Közép-Európában, Észak-Afrikában, Szicílián és Korzikán fordul elő.
Magyarországon a Vértesben, Bakonyban, Keszthelyi-fennsíkon fordul elő. Nálunk főként bükkösökben, gyertyános tölgyesekben, szurdokerdők, törmeléklejtő- erdők és karszterdőkben él.
A babérboroszlán téli nyugalmi időszaka már az első hosszabb, enyhébb periódus alatt véget érhet. Ekkor kinyílik ugyan néhány virága, de a tömegvirágzásra csak március-áprilisban kerül sor. A virágok képződése már a nyílást megelőző nyáron megkezdődik. A 4-9 gyengén illatos, apró, sárgászöld színű virág ülő, vagy rövid kocsányú levélhónalji fürtben helyezkedik el. A virágok beporzását rovarok (méhek (Apoidea) család fajainak nőstényei) végzik.
A termés tojás alakú, hegyesedő, húsos burkú csontár, melynek színe lilásfekete. A termés érése május közepétől június-júliusig tart.
Az érett húsos termést madarak (főként rigófélék) és kisemlősök (borz, nyest) fogyasztják és terjesztik. A termésterjesztés módja tehát endozoochoria. A mag hossza átlagosan 8 mm, szélessége 6 mm.
Az ürülékkel együtt távozó mag csírázását megkönnyíti az emésztőnedvek maghéjat vékonyító, gyengítő hatása. Az „előkezelt” magvak elfekvők, csírázásuk márciusban kezdődik. A csíranövények csak árnyasabb, a közvetlen fénytől védett zugokban maradnak meg.
Az idősebb tövek tősarjképzéssel, illetve a lehajló oldalágak legyökeresedésével újulnak meg. Így gyakran több m2 –es sarjtelepeket is létrehozhatnak.
A faj visszaszerzőképessége jó. Keller József megfigyelései szerint a taposás miatt törpe növésű, illetve az ember/állat által letördelt egyedek is mind újra fejlődtek egy-egy alvórügyből.
A babérboroszlán állományainak fennmaradását természetes életterük beszűkülése, ezáltal egyedszámuk csökkenése veszélyezteti. Állományaikban génerózió nem figyelhető meg. Régen koszorúkötés céljából gyűjtötték. Ma már a faj természetvédelmi oltalom alatt áll. Közvetetten a természetes erdőállományok visszaszorulása veszélyezteti. A roncsolt, erősen bolygatott területekre a babérboroszlán nem tud visszatelepedni. A mesterséges visszatelepítések célja az életképes populációk számának növelése, ezáltal a genetikai stabilitás megőrzése lehet. Visszatelepítéseknél szaporítóanyagként magokat kell használni. Ügyelni kell a maggyűjtés idejének helyes megválasztására. Ennek az előtt kell megtörténnie, mielőtt az állati terjesztők el nem kezdik fogyasztani a magokat. Olyan területeken szabad csak gyűjteni, ahol ez az állomány fennmaradását nem veszélyezteti. Mivel a természetben a csírázásuk a maghéj emésztésével elősegített, ezért a csírázást megelőzően, a jobb hasznosulás érdekében valamilyen magkezelési technológiát kell alkalmazni. A visszatelepítések eredményessége több éven keresztül megismételt pótlásokkal fokozható. A módszer előnye, hogy így egy több korú, természetesebb populáció kialakulása válik lehetővé. Jelenleg a Keszthelyi-fennsíkon és az egykori börzsönyi előfordulási területén indokolt.


Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Babérboroszlán
A Wikimédia Commons tartalmaz Babérboroszlán témájú médiaállományokat.