- (Conyza canadensis, Syn: Erigeron canadensis)
- Más neve(i): Betyár-kóró, juhfark-kóró, kónizs, seprence, küllőrojt.
A betyárkóró az őszirózsafélék családjába, az őszirózsaformák alcsaládjába tartozó növényfaj. Észak- és Közép-Amerikában honos, Európában először 1653-ban írták le. Mára azonban világszerte elterjedt, legelők, szántók, gyomos társulások gyakori növénye.
Egyéves növény – ősszel csírázik, majd tőrózsája áttelel. Érdes-szőrös dudvaszára 1 m magasra is megnő, hegyes szárlevelei lándzsásak, ép vagy fűrészes szélűek. Orsógyökerű. Elálló szőrök borítják. Virágzata összetett, sokfészkű fürt, az egyes virágzatok 3–5 mm szélesek, a fürtök hengeres alakúak. Kögvirágai sárgásak, nem feltűnő nyelves virágai fehéres vagy halványlila színűek. Május végétől október elejéig virágzik. Termése lapos, hosszúkás kaszat, hosszú fehér bóbitával; a széllel terjed.
Hatóanyag
- limonén-tartalmú illóolajok, cserzőanyagok, flavonoidok.
- Gyógyhatása(i): Az orvostudomány nem használja fel. - A népi gyógyászat a virágzó betyárkóró növény föld feletti részét használja. Elsősorban hasmenésgátló és vizeletelhajtó hatása van. - Elősegíti a húgysav eltávolítását is. - Illóolaja gyulladáscsökkentő és vérbőséget gátló. Sikeresen alkalmazzák reumás fájdalmak, mint például a sokízületi gyulladást (poliarthritis) és az ízületi kopást (artrózis). - Húgysav-eltávolító tulajdonságával megelőzheti a köszvényes rohamot. - Használják hasmenés kezelésére is. - A homeopátia a vérzések, a vérzékenység kezelésére alkalmazza.
- Ellenjavallat: A betyárkórónak nem ismert semmiféle káros mellékhatása. - Az ízületi kopás kezelésében hosszasan alkalmazható. - Az állatoknál kólikás tüneteket okozhat.
Lásd még: Betyárkóró
- Magyar Wikipédia: Betyárkóró
