A lap mérete: 2330 bájt

Növények

Boldó


Boldó
(Peumus boldus, Syn: )
Más neve(i): boldófa

A boldó vagy boldófa a babérvirágúak rendjébe, a Monimiaceae családba tartozó Peumus nemzetség egyetlen faja.

Chile középső területein őshonos, alacsony, fatermetű cserje, amelyet Olaszországban és Észak-Afrikában, például Marokkóban is termesztenek, ahol már teljesen meghonosodott. 4-5 méter magasra is megnőhet, szürkészöld, érdes, szívós, de törékeny levelei jellegzetes illatot árasztanak. Sárgásfehér virágai a hajtások végén bogernyőbe csoportosulnak. Apró, csonthéjas ehető termése fekete.


Felhasználható része(i): levél

{{gyógyhatása|Állatkísérletekkel is bebizonyították a boldófalevél-kivonat epekiválasztást elősegítő hatását. - Újabb kutatások kimutatták a levél vizes-alkoholos kivonatának májvédő tulajdonságát is. - Patkányoknál a boldin lazítja a simaizmokat, emberen azonban ezzel kapcsolatban még nem végeztek vizsgálatokat. - A boldófa levelét, a boldinnak az epekiválasztásra gyakorolt hatása miatt, nagymértékben hasznosítják a máj- és epeeredetű emésztési zavarok tüneti kezelésében. - Általában más, hasonlóan jótékony hatású növényekkel – az articsókával, az orvosi füstikével és a rozmaringgal együtt használják erre a célra. – A boldófalevél folyékony kivonatát epekövek ellen javasolják. – Nagyobb adagokban nyugtató hatású. Ma már azonban úgy vélik, hogy korábban tévesen használták más, hashajtó hatású növényekkel – például a szennával és a kutyabengével – együtt a székrekedés kezelésére.

Ellenjavallat: A boldinnak jelenleg semmilyen mérgező és káros hatása nem ismert.


Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Boldó


A Wikimédia Commons tartalmaz Boldó témájú médiaállományokat.