Növények/H/Halméregfa

A halméregfa a Barringtonia növénynemzetség egyik faja, amely eredetileg az Indiai-óceán partjainak mangrove-övezeteiben, illetve a Csendes-óceán nyugati partvidékének hasonló élőhelyen fordul elő, elterjedési területe Zanzibártól Tajvanig és a Fülöp-szigetekig nyúlik, magában foglalva a Fidzsi-szigeteket, Új-Kaledóniát, a Salamon-szigeteket, Tuvalut, a Cook-szigeteket, továbbá Wallis és Futuna, illetve Francia Polinézia területét. Előszeretettel ültetik útsorfának és parkfának is – leginkább Indiában, elsősorban a délkeleti partvidéken –, dekoratív megjelenése és jó árnyékoló képessége miatt.

Leggyakrabban használt angol neve fish poison tree, vagyis szabad fordításban halméregfa, ami egyik jellegzetességére utal: arra, hogy a növény minden része erősen mérgező. Más elnevezései arra utalnak, hogy termésének alakja dobozra emlékeztet. Emellett az előfordulási területén számos helyi elnevezése létezik (pl. botong, bitoón, mudilla, putat), ezek egyike, a polinéz futu a Futuna-sziget névadója.

Első példányát Pehr Osbeck botanikus gyűjtötte Jáva szigetének egy homokos partvidékén, ez alapján írta le a fajt 1753-ban Carl von Linné, aki a Mammea asiatica nevet adta neki.

Kis vagy közepes termetű fa, amely 7 méterestől 25 méteres magasságig nőhet meg. Levelei elliptikus formájúak, 20–40 cm hosszúak és 10–20 cm szélesek. Virágai nagy méretűek, fehéres-rózsaszínűek, pomponszerűek és rendkívül erős, édes illatot árasztanak, melyekkel denevérek és éjszakai lepkéket egyaránt magukhoz vonzanak, hogy ezáltal akaratlanul is elvégezzék a megporzás feladatát.

Termései 9–11 cm átmérőjűek, melyekben vastag szivacsos réteg veszi körül a 4–5 cm átmérőjű magot.[3][8] E tulajdonságának köszönhetően nagyon jól lebeg a tenger felszínén,[9] akár tizenöt évig is képes a vízfelszínen maradni, megőrizve csírázóképességét.[4] E tulajdonságát használja ki magjainak terjesztésére, és ennek köszönhető például, hogy a legelső volt azon pionír növényfajok között, amelyek elsőként jelentek meg Anak Krakatau szigetén, miután az felszínre bukkant a Krakatau vulkánjának 1883-as kitörése után.[3] A magvak akkor indulnak csírázásnak, miután partra mosódnak és esővíz éri őket.

A növény minden része mérgező, méreganyagai főként szaponinok. Termései elég mérgezőek ahhoz, hogy elkábítsanak, vagy akár megmérgezzenek egy halat, anélkül, hogy a méreganyag szétterjedne a hal szöveteiben, ezért a helyiek előszeretettel alkalmazzák ilyen célra.

Tartalmaz:→ '
Gyógyhatása(i): '

Felhasználjuk:'

Ellenjavallat: -

Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Halméregfa

A Wikimédia Commons tartalmaz Halméregfa témájú médiaállományokat.