A lap mérete: 4289 bájt

Növények

Iszalagok

LatinNövények listájaAllergén növényekDísznövények‎ • Ehető növényekÉlvezeti növényekFákFestőnövényekFűszerekGabonákEhető gombákGyógygombákGyógynövényNövények gyógyhatásaGyógyteákIllóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎GyümölcsökHiperakkumulátor növényekHúsevő növények‎Ipari növényekKártevőriasztó növényekLégtisztító növényekMérgező növényekMézelő növényekParazita növények‎Pszichoaktív növényekZöldségfélék Védett növényekVízinövényekInváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunkTanácsok

Növények listája – Ábécé szerinti tartalomjegyzék
Erdei iszalag (Clematis vitalba)
Havasi iszalag (Clematis alpina)
Hegyi iszalag (Clematis montana)
Réti iszalag (Clematis integrifolia)
Iszalagok
(Clematis, Syn: -)
Más neve(i): -


Az iszalag a boglárkavirágúak rendjébe, ezen belül a boglárkafélék családjába tartozó nemzetség.
A legtöbb iszalag-faj Kínából és Japánból származik, azonban a Föld más részein is számos faj található. A hibrideket szívesen termesztik kertekben és parkokban. Az egyik legrégebbi és legkedveltebb hibrid a kerti iszalag (Clematis x jackmanii), amely már 1862-től létezik. Évente több új hibridet fejlesztenek ki.
A Clematis az ógörög nyelvből származik; jelentése: „mászkáló növény”.
Ez a nemzetség, elterülő, elfásult kúszónövényekből áll, amelyeken számos inda található. Amíg nem telik el néhány év, a fás szárak eléggé törékenyek. Leveleik keresztben átellenesek, és kisebb levélkékre oszlanak. A leveles, indás szárakkal kúsznak a növények. Egyes fajok bokrosak, míg mások, mint amilyen a felálló iszalag (Clematis recta) lágyszárú, évelő növények. A mérsékelt övön élő fajok lombhullatók, míg a melegebb égöveken élők örökzöldek. A hűvös, nedves talajt kedvelik. Az erős napsütésben érzik jól magukat.
A rügyezés és virágzás fajtól függően változó. A tavasszal nyílók virágai az elmúlt évi szárakon jelennek meg; a nyáron és ősszel bimbózók virágai csak az új hajtások végein láthatóak; vannak olyan fajok is, amelyek kétszer is virágzanak, ez utóbbiak az elmúlt évin, de az új szárakon is növesztenek virágot.
A legtöbb iszalag-faj az északi félgömb mérsékelt övén él, közülük csak kevés található meg a trópusokon. Leveleik sokféle lepke-faj hernyójának szolgálnak táplálékul.
A Kínából származó vadon nőtt iszalagok a 17. századig átkerültek Japánba is. A Japán kertekből való kiválasztott fajták voltak az elsők, amelyeket a 18. században Európába is betelepítettek. A kertekből ismert eredeti kínai vad állományokat csak a 19. század végén fedezték fel.
Az európai iszalag-fajoknak nincs gyógyszernövényi értékük. A Vadnyugaton a Clematis ligusticifolia iszalagot „bors indának” nevezték, mivel magjait és idősebb leveleit a bors hiányában használták; az amerikaiak a tippet a korábbi spanyol telepesektől kapták, akik „yerba de chivato”-nak nevezték. A nemzetség összes képviselője tartalmaz illóolajokat és olyan anyagokat, amelyek irritálják a bőrt. A borsttól és a paprikától eltérően, a Clematis ligusticifolia nagy mennyiségű fogyasztása hasi vérzést eredményez, mivel mérgező növényről van szó. Mielőtt a növénnyel foglalkoznánk célszerű kesztyűt húzni. Habár mérgező növények, a bennszülött amerikaiak kis mértékben fogyasztották fejfájás, idegbajok és a bőr gyógyítására is használták. A Bach-virágterápiában az iszalagnak is szerepe van.
Az iszalagokat mindössze néhány kártevő és betegség pusztítja. A Phoma clematidina nevű gomba a növények szárait támadja meg, és emiatt egész ágak száradnak el, azonban egyes fajok képesek ellenállni a fertőzésnek.

Egyéb kártevői és betegségei

Blumeria graminis, vírusok, szárazföldi csupaszcsigák, főcsigák, pajzstetvek, levéltetvek, fülbemászók és fitoplazma, amely az úgynevezett „zöld virág betegség”-et okozza.


Lásd még: Iszalagok

Magyar Wikipédia: Iszalagok


A Wikimédia Commons tartalmaz Iszalagok témájú médiaállományokat.