Növények/J/Jégsaláta

< Növények‎ | J
A lap mérete: 8520 bájt

Növények

Jégsaláta

[[Fájl:|bélyeg|jobbra|200px|]]

Jégsaláta
(Lactuca sativa convar. capitata provar, Syn: )
Más neve(i): '
A fejes formákat azonban csak a középkor végétől ismerjük. Ezek között is az egyik legfiatalabb nemesítésű fajtacsoport a jégsaláta. Amerikából származik, ahol jéghegy salátának nevezik, a magyar köznyelv a hegy szót már elhagyva, egyszerűen csak jégsalátának ismeri.
Gyökérzete kissé erősebb és durvább, mint a hagyományos fejes salátáké, de karószerű főgyökere kissé lassúbb növekedésű. Csíranövény és palánta korában még alig különbözik a többi salátafajtától. Ha a palántanevelés alatt valamilyen gyökérsérülés éri, akkor afőgyökér növekedése leáll és csak oldalgyökereket fejleszt.
Az első néhány tőlevél kúpos, fejszerű tőrózsát képez. Széles, nagy lapát alakú levelei szőrtelenek, színe a világoszöldtől a sötétzöldig terjedhet. Levélszéle hullámos, kissé csipkés, sok esetben visszahajló. Erős, vastag levélnyele húsos, központi érben folytatódik, a levéllemez az erekkel együtt sokkal ropogósabb, mint a hagyományos fejes salátáé.
A 80-100 cm-es virágszáron a levelek szárölelők, oly sűrűn helyezkednek el, hogy szinte az egész szárat beborítják. Szélesen sátorozó, lapos bugavirágzata a szár csúcsán helyezkedik el. Virágszára legtöbbször csak a felső harmadában ágazik el.
Zöld színű csészelevelei hosszúkás-lándzsásak, az aranysárga színű, szabadon álló sziromlevelek kerék alakban terülnek szét a pikkelyszerű csészelevélkör fölött. Virágonként az öt porzó szabadon áll, míg a bibe egy szintben van velük, vagy kissé kiemelkedik közülük. Barna színű, apró bóbitás kaszattermése éretten a légmozgás hatására könnyen kihullik a száradó fészekpikkely körből. Ezermagtömege 0,8-1,2 g.
Hőigénye a közepesnél alacsonyabb, egyes nyári fajtái már jól bírják a nagy meleget, anélkül, hogy magszárba indulnának. A magok fagypont körüli hőmérsékleten már megpattannak és 1-2 °C-on már csírázásnak indulnak. Optimális fejlődéséhez elegendő a 20 °C körüli, vagy inkább az alatti hőmérséklet. Fagytűrő képességben elmarad az áttelelő fejes salátától. Termeszthetőségét kezdetben a nyári nagy meleg korlátozta, de mára már kaphatók kifejezetten nyári fajták is.
Fényigénye közepes, árnyékos helyre ne ültessük, mert nem fejesedik be vagy csak gyenge, laza fejet képez. Félárnyékban, szórt fényen már kielégítően fejlődik, bár te-nyészideje kissé elhúzódik. Fényszegény téli hónapokban is hajtatható. Nyári termeszthetőségét részben akadályozza, hogy a fajták egy része a hosszú nappalok hatására, főleg, ha ehhez nagy meleg is társul, magszárba indul, s így fogyaszthatósága csökken.
Vízigényesebb a fejes salátánál, éppen ezért biztonságosan csak öntözés mellett termeszthető. Igaz, gyökérzete nagyobb talajréteget sző át, mint a többi salátáé, de több vízre is van szüksége, mert csak ekkor lesz roppanó, zsenge a levele.
A talajjal szemben kevésbé igényes, rossz vízgazdálkodású, de nem vízállásos területen is termeszthető. A magas talajvízszint sincs a kárára, de a közép-kötött vályog- és öntéstalajok a legjobbak számára. A talaj kémhatása legyen a semlegeshez közeli értéken. Vigyázzunk, ha rossz vízzel öntözzük folyamatosan a területét, melyben túl magas a nátrium-koncetráció, hozama visszaeshet.
Túltrágyázásra kevésbé, viszont a talaj magas sótartalmára kifejezetten érzékeny. Különösen veszélyes, ha gyomirtó szer vagy talajfertőtlenítő szer marad vissza tenyészterületén. Vetésforgóban termesztve - tavaszi fajták után a nyáriak és az ősziek máshová kerüljenek - a talaj tápanyagszintjét a főnövény szükségleteihez igazítsuk.
Palántázással és közvetlen szabadföldi helyrevetéssel egyaránt szaporítható. Közvetlenül szabadföldbe a kitavaszodás kezdetén (március eleje, közepe) vethetjük, melyet később havonta, egész a nyár közepéig megismételhetünk. A hajtató berendezések jobb kihasználása érdekében a főnövény előtt hasznosíthatjuk vele a területet.
Intenzív termesztéskor tápkockás palántát neveljünk, mert a kiültetéskor nem lesz gyökérsérülés és így folyamatos lesz a növekedés. A magvetést a kelésig fóliával vagy nedves papírral takarhatjuk, de a sziklevelek megjelenésekor a takarást távolítsuk el, hogy ne nyúljon meg a növény. A nedves papírral való takarás nagy melegben is előnyös, mert a túl magas hőmérsékleten rosszabbul csíráznak a magok.
A legkorszerűbb táphengeres palántákat már a hazánkban is megjelenő speciális palántanevelő üzemekben is megvásárolhatjuk. Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy a saláta alsó levelei ne feküdjenek a földre, hogy a légáram könnyen átjárhassa a területet.
Amennyiben a palántanevelést mi magunk végezzük, a magvetés után a hőmérsékletet tartsuk 16-20 °C-on, később, kelés után már ajánlatos leszorítani, hogy zömök palántákat kapjunk. Igen korai ültetésnél a tavaszi fagyok, később a hirtelen fellépő forróság okozhat minőségi romlást, esetleg egy-két szedést ki kell hagynunk.
A fejes salátához hasonlóan a jégsaláta is alkalmas a hideghajtatásra, de nagyobb a tenyészterület-igénye, illetve 10-15 nappal hosszabb a tenyészideje, ugyanakkor jóval nagyobb a fej átlagtömege. Jól tűri a polietilén és a fátyolfóliás takarást, A korszerű fátyolfólia egyre jobban terjed, előnye, hogy nem kell vázszerkezet hozzá, jól átereszti a fényt és a mínusz 4-5 °C-os fagyoktól is véd. Kíméletes használattal minőségét 3-4 évig is megőrzi. Az egyes töveket egymástól legalább 40 cm-re helyezzük el, gépi művelésnél a sortávolságot igazítsuk a művelőeszköz szélességéhez.
Fontos évközi munkája a talajlazító és gyomtalanító kapálás, melyet az összeborulá-sig végezhetünk, utána csak óvatosan, kézzel húzzuk ki a gyomokat - azt is csak akkor, ha feltétlen szükséges -, mert ekkor már igen könnyen sérülnek a fejek. Egyszer vagy kétszer komplex műtrágyával fejtrágyázhatjuk. Vigyázzunk, hogy ne későn, a tenyészidőszak vége felé szórjuk ki a tápanyagot, mert az lassíthatja a fejképződést.
Amikor a fejek elérték a kellő nagyságot és keménységet - ez 500-1000 g között mozog -, megkezdhetjük a szedést. A jégsaláta levele vastagabb, de sokkal ropogósabb, mint más salátáké, nagy előnye, hogy leszedés után nem fonnyad olyan gyorsan, tovább zsenge marad, hűtőben hosszú ideig eltartható.
Az esetleg fellépő gyökérbetegségeket megfelelő vetésforgóval (3 éven belül ne ültessük ugyanoda a salátát) elkerülhetjük. Bár különösebb növényvédelmi munkát nem igényel, de csigakártételre, illetve levéltetű-fertőzésre számíthatunk.
Vegyes kultúrában, más növényekkel társítva is termeszthetjük, ügyelve arra, hogy a partnernövény ne árnyékolja be, mert ebben az esetben nemcsak megnyúlik és lazább lesz a feje, hanem nagyobb mennyiségű nitrát is felhalmozódik benne. Nagyon lényeges, hogy a termesztés idejének megfelelő fajtát válasszunk, mert a tavaszi vagy az őszi fajták nyáron könnyen magszárba mennek.


Felhasználása

Önállóan is kitűnő saláta, de felszeletelve, más salátafélékkel keverve finom vegyes salátaegyveleget ad. A gyorsétkezdék elterjedésével, még ha sokan nem is tudják, fogyasztása általánossá vált, mert a hamburgerfélékben mindig megtalálható a jégsaláta. Jelenleg az éttermek és a pizzériák a legnagyobb vásárlói. Vitaminokban és ásványi sókban gazdag, de csak kevés kalóriát tartalmaz, ezért igen kedvező az étrendi hatása. Savanyúságon kívül levesként vagy főzeléknek elkészítve is kiváló.


Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Jégsaláta


A Wikimédia Commons tartalmaz Jégsaláta témájú médiaállományokat.