[[Fájl:|bélyeg|jobbra|200px|]]
- (Pseudotsuga menziesii, Syn: )
- Más neve(i): Amerikai duglászfenyő, Duglászfenyő
A duglászfenyő a fenyőfélék családjának egyik, az egytűs fenyők (jegenyefenyő-formák) alakkörébe tartozó nemzetsége. Legismertebb faja az amerikai duglászfenyő (oregoni duglászfenyő, közönséges duglászfenyő, (Pseudotsuga menziesii), amit éppen ezért gyakorta egyszerűen duglászfenyőnek neveznek.
- A nemzetség az északi flórabirodalomban cirkumpacifikus, tehát a Csendes-óceán északi medencéjének partvidékén honos – három faja Észak-Amerikában, kettő Japánban, illetve Kínában.
Az amerikai duglászfenyőt értékes faanyaga miatt Európa egyes vidékeire is sikerrel telepítették be. Megjelenése, felépítése
Nagy termetű fa. Eredeti termőhelyén száz méternél is magasabbra nőhet; Magyarországon legnagyobb példánya 32 m magas. Törzsének átmérője elérheti a 2,5 m-t. Az eddig ismert legnagyobb példány egy parti duglászfenyő volt, a Whatcom Tree (Washington állam Whatcom county megyéjében. Ez a fa 1897-ben, amikor kivágták, 480 éves és 145 m magas volt; térfogata elérte a 720 m³-t. A jelenlegi legnagyobb példány az Oregon állam Coos county megyéjében álló, 100,3 m magas Brummitt Fir.
Megjelenése és lombozata a lucfenyőéhez hasonlít. Vörösbarna hajtásain sűrű pöttyök sorjáznak.
Lágy, hajlékony, 2–3 cm hosszú, 2–3 mm széles, lapos, egyenes levelei megdörzsölve narancsillatúak. A hosszú, lágy, lapos tűlevél fonákán két sor vékony, fehér légzőnyílás fut végig. A lehulló levél helyén a hajtásokon kerek heg marad.
Zömök ellipszoid alakú pollenje a család legtöbb nemzetségétől eltérően (a másik kivétel a vörösfenyő) egy légzsákos.
Megnyúlt tojás alakú, lecsüngő toboza éretten egészben hullik le.
Az egyes levelek élettartama akár 8 év is lehet. Toboza egy év alatt érik be. Míg a menziesii alfaj a csapadékban gazdag partvidékeket és a Sziklás-hegység nyugati lejtőit népesíti be, a subsp. glauca a kontinens belső területein, a Sziklás-hegység délebbi, kontinentális klímájú magas hegyvidékein jelenik meg.
Felhasználása Gyantás fája értékes, sokoldalúan használható; bútorfának is egészen kiváló. Kártevői
Az észak-amerikai erdőségekben a legtöbb kárt a fenyőrontó fonálféreg (Bursaphelenchus xylophilus) teszi benne. Ez a faj az ültetvényekkel már Portugáliába is átterjedt; továbbterjedését az Európai Unió szigorú exportkorlátozásokkal próbálja meggátolni. Tűleveleit és rügyeit a Choristoneura freemani nevű sodrómoly pusztítja.
Lásd még: Mit-mihez
- Magyar Wikipédia: Közönséges duglászfenyő
