Magyar Wikipédia: Közönséges pohánka
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Közönséges pohánka
- (Fagopyrum esculentum, Syn: -)
- Más neve(i): pohánka, hajdina, tatárka, tatárbúza, kruppa, hariska
- Botanikailag a keserűfűfélék családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják.
- A hajdina Ázsia középső, mérsékelt égövi részén honos növény. Innen az 5. században került el Japánba és Kínába. Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török népek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került.
- A hajdina (pohánka) egyéves, lágyszárú növény. A növénymagasság 30 cm-től akár 120 cm-ig is terjedhet. Virágzása nem determinált. A szár többszörösen elágazó, de állományban csak az elsődleges elágazások fejlődnek ki. A valódi gabonaféléktől eltérően nem bokrosodik. Gyökérzete főgyökér-rendszer, mely 30–60 cm mélységig hatol a talajba.
- A pohánka levele nyeles, szíves-nyilas, vagy szíves-háromszög alakú. A levéllemez 4–8 cm hosszú, a szárhoz hasonlóan szőrmentes.
- A virágzat végálló, összetett bogernyő. A lepellevél színe fehér, rózsaszín vagy sötét-rózsaszín. A virágok kétivarúak, de önmeddőek, a megtermékenyülés 100% arányban idegen megporzással, rovarok révén történik.
- A kaszattermés felülete sima, fajtánként eltérő színű. Ezer mag tömege fajtától függően 14-28 g közötti.
- A pohánka virágai heteromorf jellegűek, vagyis kétféle alaktani felépítésű virág fejlődik különböző egyedeken. Sikeres termékenyülés csak eltérő virágszerkezetű egyedek között jöhet létre.
- Szántóföldi kultúraként a pohánka nagy előnye, hogy rövid a tenyészideje, így másodvetésben is termeszthető korán betakarított fővetemény után, emellett könnyen beilleszthető az organikus termesztés rendszerébe. Zöldtrágya növényként is hasznosítható, rövid ideig tartó területfoglalása révén.
- Fagyérzékeny növény, a sikeres termesztéshez a vetéstől számítva 100-110 fagymentes nap szükséges.
- A virágzás időben elhúzódó, mert a növény a betakarításig illetve az őszi fagyokig folyamatosan fejleszti új virágait a főhajtáson, majd később az oldalhajtásokon. A virágok száma így több ezret is elérhet növényenként. Az idegenbeporzás következtében a terméskötés a rovarjárás függvénye, a termékenyülési arány jellemzően alacsony. Virágai nektártermelők, ezért virágzó állománya kiváló méhlegelő. Méze kissé sötét színű, különleges ízű.
- A hajdina sokoldalúan hasznosítható gazdasági növény, jelentőségét leginkább a kivételesen kedvező táplálkozás-élettani és gyógyhatású jellemzői adják. Kiválóan alkalmas gabonaféléink, ezen belül a búzából készített termékek kiegészítésére, helyettesítésére. Hasznos összetevője a diétás étrendnek.[3]
- Termesztése és fogyasztása nálunk mindig kis mértékű volt, ennek oka valószínűleg a hajdina viszonylag alacsony terméshozama és nehéz hántolhatósága.
- A hajdina jellemző tápanyaga a többi gabonaféléhez hasonlóan a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítő, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz.
- Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Tokoferol (E-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és tiamintartalma (B1-vitamin) jelentős. Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Ilyenek például egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin vagy antipermeabilitási faktor), amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak. Magas rutintartalma miatt őseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták.
- A hajdina a régebbi korokban (és egyes területeken még ma is) a táplálkozás szerves részéhez tartozott. Leggyakrabban kását főztek belőle, a legtöbben napjainkban is csak ebben a formában ismerik, pedig a hajdina ennél lényegesen sokoldalúbb.
- A hagyományos hajdina ételek (hajdinaliszt, kenyér, kása, lepény, "magyar véres" hurka készítés) mellett alkalmas pelyhesített, puffasztott termékek, extrudátumok előállítására is
- Kiemelkedően magas élelmirost-tartalma miatt a bélperisztaltika növelésén és a tranzitidő lerövidítésén keresztül jól alkalmazható a népbetegségnek tekinthető székrekedés (obstipatio) étrendi kezelésében és egyes daganatos megbetegedések (például vastag- és végbéldaganat) megelőzésében.
- A hajdina alkalmazható a Candida albicans fertőzés étrendi kezelésében is. Mivel itt az étlapon nem szerepelhetnek fehér lisztből készült kenyerek, pékáruk, kelt tészták, melyek kiváltására a teljes kiőrlésű lisztből előállított készítmények mellé a hajdinából készült termékek is felsorakozhatnának. A kórképben megnőtt B-vitamin- és nyomelemszükséglet fedezésére is jól felhasználható a hajdina.
- Úgy tűnik, hogy a krónikus májbetegségekben, a máj elzsírosodási folyamatának megelőzésében a kéntartalmú aminosavak, mint például a metionin fogyasztása is jótékony hatású. Ennélfogva magas metionintartalma a hajdinát alkalmassá teszi a gyógyétrendbe történő beépítésre.
- Simai Kristóf piarista szerzetes XVIII. század végén Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvében pohánka vagy tatárka néven szerepel, a "magyar véres" hurka készítésénél is használták. A pohánkakása-leves készítéséhez
- "a pohánka-, vagyis tatárkakását válogasd meg, két vagy három tojást üss le egy tálba, verd fel jól, töltsd osztán reája a pohánkát, keverd jól öszve, hadd, fürödjön meg benne, ’s osztán vesd langy tehénhúslévbe, habard fel ’s főzd be, ha megfőtt, add fel."
Lásd még: Mit-mihez
