Növények/M/Mezei komócsin

A lap mérete: 2015 bájt

Növények

Mezei komócsin

Mezei komócsin
(Phleum pratense, Syn: )
Más neve(i): Macskafarkú perje, réti lóperje, timóthfű, réti komócsin

A mezei komócsin az egyszikűek osztályának perjevirágúak rendjébe, ezen belül a perjefélék családjába tartozó faj.

A mezei komócsin eredeti elterjedési területe egész Eurázsia, az Egyesült Királyságtól egészen Kínáig, valamint Észak-Afrika. Észak- és Dél-Amerikába, valamint Új-Zélandra és Ausztráliába betelepítették ezt a növényfajt.
A mezei komócsin réteken, legelőkön, üde, tápanyagban gazdag vályog- és agyagtalajokon gyakori. Jó takarmányfű. A virágzási ideje júniustól augusztus végéig tart.
Bokros növekedésű, felálló vagy ívben felemelkedő szárú, évelő fű. A gyökérnyaknál igen sok a rügy, ezért a tövek nagyon bokrosak.
A szár 40-120 centiméter magas, erőteljes, 3-6 csomójú, sima, a legalsó szártagok olykor gumósan megvastagodtak és elég rövidek. A 4-7 milliméter hosszú levélnyelvecske tompa. A levélhüvely sima, hengeres, később barnás, a levéllemez lapos, hegyes, világoszöld vagy enyhén szürkés, érdes, 30-40 centiméter hosszú és 6-10 milliméter széles. A virágzat tömött, hengeres, 6-25 centiméter hosszú és 5-10 milliméter széles kalászképű buga. Ha meghajlítjuk, a füzérkék nem válnak szét egymástól. A füzérkék 1 virágúak. A pelyva levágott csúcsú, 1-2 milliméteres szálkában végződik. A toklász rövidebb.
Állati takarmányként hasznosítják.

Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Mezei komócsin


A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei komócsin témájú médiaállományokat.