Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Mezei tarsóka
- (Thlaspi arvense, Syn: -)
- Más neve(i): Vetési tarsolyfű, foghagymaszagú fű, nagy borocska, nagy borsócska, nagy szükés fű, nyűfű, poloskafű, palaczkafű, temondádfű, vadmustár, vadtorma, vetési tarsóka.
- A mezei tarsóka a keresztesvirágúak rendjébe tartozó, Európában és Észak-Amerikában általánosan elterjedt, gyakori gyomnövény.
- A mezei tarsóka 15–30 cm (kedvező körülmények között akár 80 cm) magas, lágyszárú, egynyári növény. Tavasztól kezdve magról csírázik folyamatosan, az ősszel kikelő példányai tőlevélrózsás formában vészelik át a telet. Szára egyenesen felálló, sima felületű (nem szőrös), rostos tapintású, a csúcsa közelében elágazik. Szára és levele megtörve enyhe fokhagymaszagot áraszt és a benne lévő mustárolajtól csípős ízű. Gyökere mélyre hatoló orsógyökér.
- Levelei szintén szőrtelenek, 20–50 mm hosszúak, 10–20 mm szélesek, hosszúkásak, megnyúltak, a száron szórtan helyezkednek el. Színük mindkét oldalon egyformán világoszöld. A levélszél többnyire karéjos, de lehet hullámos vagy fogazott is. Levelének alapja ún. nyilas vállal csatlakozik a szárhoz, ami azt a látszatot keltené, mintha a levél körbeölelné azt. A csíranövény levelei tojásdadok, ép szélűek, a többi káposztaféléhez hasonló.
- Áprilistól kezdve egészen késő őszig, a fagyok beálltáig virágzik. Virágai a szár elágazó tetején alkotnak fürtvirágzatot, és a szár folyamatos növekedése miatt csúcsa folyamatosan virágzik, a korábbi virágok termései pedig a szár alacsonyabb részein sorakoznak. Virágai kicsik, nem feltűnőek, keresztben álló négy szirma fehér vagy krémszínű, 2–5 mm hosszú.
- Termése 5–18 mm hosszú, kicsípett csúcsú, kétüregű becőke, melyet széles, szív alakú hártya keretez. A termések növényenként mintegy kétezer magot tartalmaznak. Magja 1,5 mm-es, tojás alakú, oldalról lapított. Életképességüket 6-10 évig megőrzik. Többségük kora tavasszal kezd csírázni, de az év során folyamatosan láthatóak új csíranövények.
- Lehetséges, hogy Belső-Ázsiából származik, napjainkban szinte egész Európában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában előfordul. Magyarországon mindenütt fellelhető, bár inkább a homokos és vályogtalajok növénye.
- Szántóföldeken (gabona, kukorica, repce), szőlőkben, gyümölcsösökben, kertekben, parlagon hagyott területeken él. Gyakori gyomnövény, de csak ritkán fordul elő annyira tömegesen, hogy jelentős károkat okozzon. Korai csírázása miatt a gabonaföldeken jelenthet gondot, illetve a rokonsága miatt a herbicidre érzékeny retek- és káposztatáblákban, mert azoknál jobban tűri a vegyszerezést.
- Felhasználjuk:Bár gyomnövényként irtják, folynak kísérletek a hasznosítására. A tarsóka száraz magja 32-34% olajat tartalmaz, amelyet hidegen sajtolva bioüzemanyagként lehet felhasználni. A préselési maradék sok tápanyagot tartalmaz (30-35% fehérjét) és szarvasmarhák, sertések takarmányozására alkalmas.
- Ellenjavallat: -
Lásd még: Gyógyhatása Mit-mihez
- Magyar Wikipédia: Mezei tarsóka
