A Gyógynövényekről - Ábécé szerinti tartalomjegyzék
|
- (Salvia pratensis, Syn: -)
- Más neve(i): foszló virág, lóbárzsing, réti-, vad-, vagy skarlát-zsálya.
Termőhely: a dombvidéki és a hegyvidéki övben a töltéseken, a rézsűkön, a félszáraz gyepekben, a meleg bőhozamú réteken, utak mentén fordul elő. A mérsékelten üde vagy száraz, nyáron felmelegedő, tápanyagban mérsékelten gazdag, többnyire mésztartalmú, humuszos, laza vályogtalajokon él, nagyon mélyen gyökerezik.
Lomblevelek: a tőlevelek elliptikusak vagy tojás alakúak, a levéllemez válla gyengén szíves, csúcsa hegyes vagy tompa, széle durva és szabálytalan fogú. A nyeles levelek mindkét felülete szőrös vagy akár kopasz is lehet, tőlevélrózsában állnak. A szárlevelek ülők is lehetnek.
Virágok: az 5 csészelevél csővé nőtt össze, eres, sötét pirosasbarna, 8-12 mm hosszú, elállóan szőrös. A felső ajak 3 fogú. A porzólevelek száma 2, a magház felső állású, 2 termőlevélből nőtt össze. Rovarok (főként dongók) porozzák meg.
Virágzat: több egymás feletti, 4-8 virágú örvös részvirágzat fejlődik a szárak csúcsán. A murvalevelek szív alakúak, elszórtan szőrösek, színük zöldes vagy pirosas.
Termések: a hasadótermések négy, legfeljebb 2 mm hosszú résztermésre esnek szét.
A mezei zsálya száraz rétek, füves lejtők, sovány gyepek, legelők, mezsgyék és cserjések lakója. A laza, bázisokban gazdag, meszet is tartalmazó talajokat kedveli. Az időszakos szárazságot is jól elviseli. Melegkedvelő faj.
A virágzási ideje májustól júliusig, esetleg augusztusig tart. Virágait főleg méhek és poszméhek porozzák meg. Mikor nektárt keresnek a virágban, a bibeszál érintkezik a rovarok hátával, és felveszi az idegen virágról érkezett virágport.
Lásd még: Mezei zsálya
- Magyar Wikipédia: Mezei zsálya
