A mahónia a boglárkavirágúak rendjének borbolyafélék családjába tartozó növénynemzetség. Mintegy 70 örökzöld cserje tartozik ide. A mahóniák Kelet-Ázsiában, a Himalájában, Észak- és Közép-Amerikában őshonosak.
Igen közeli rokonságban vannak a borbolya nemzetséggel, egyes botanikusok nem is tekintik külön génusznak, hanem a Berberis-hez sorolják a mahóniákat. Ennek oka a nyilvánvaló megkülönböztető bélyegek hiánya mellett az, hogy a két nemzetségbe tartozó számos faj képes egymással hibrideket alkotni.
A mahóniák levelei nagyok (10–50 cm), szárnyasak 5-15 levélkével, a virágok 5–20 cm-es fürtökben állnak.
A génusz nevét a philadelphiai kertészről, Bernard McMahonról kapta, aki a Lewis és Clark expedícióból begyűjtött növényekből ismertette meg a nemzetséget.
Számos faja kedvelt kerti bokor, ezek mutatós örökzöld leveleik, ősszel, télen és kora tavasszal látható sárga virágaik és kék-fekete bogyóik miatt népszerűek.
Lásd még: Közönséges mahónia Mit-mihez
