Növények/M/Mezei cickafark

A mezei cickafark, az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj. A közönséges cickafarknál Magyarországon gyakoribb elterjedésű, és hatóanyag tartalma is eltérő (előnyösebb) annál. A két faj között genetikailag az a különbség, hogy a közönséges cickafark diploid, a mezei cickafark pedig tetraploid. Kémiailag mindkét faj tartalmaz gyulladáscsökkentő hatású, baktericid, fungicid szeszkviterpén laktonokat, de a guajanolid típusú proazulének a közönséges cickafarknál hiányoznak.

Ez a faj száraz sztyeppréteken, legelőkön gyakori, sótűrő növény. Teljes virágzáskor (július-augusztus) 1-5 cm-es kocsánnyal, a virágzó hajtást 30-40 cm-es szárral gyűjtik (beszáradás 6:1 flos, 4:1 herba).

Tartalmaz:→ 0,1-0,4% (ritkán akár 1%) illóolaj, mely tartalmazhat 30-60% azulent, emiatt akár 25% kamazulent is, de lehet azulenmentes. - Az illóolaj egyéb összetevői az azulenmentes típusban főleg camfer, sabinen, 1,8-cineol, α-pinen, az azulentartalmúban pedig főleg kamazulen, β-pinen, caryophyllen. - Szeszkviterpén-laktonok: achillin, achillicin, matricin (proazulenek), millefolin, achimillinsav-A, -B és -C. - Poliinek: matricariasav-észterek. - Flavonoidok: apigenin-, luteolin-, kvercetin-glikozidok. Triterpének, kumarin és 3-4% tannin fordulnak még elő a drogokban

Gyógyhatása(i): A növénynek gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító és köhögéscsillapító hatást tulajdonítanak. - A cickafark különböző gyógyszeres kezelések hatását erősítheti például: fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, vérzékenység, emésztőrendszeri zavarok. - Tüdőbetegségek, torokgyulladás, gümőkór, légcső, gyomor- és bélhurut, magas láz, epehajtás, vese- és húgyhólyaggyulladás, epe-, vese-, gyomor- és bélgörcs, étvágytalanság, gyomor- és bélfekély, női betegségek, menstruációs görcs vagy erős vérzés, különböző vérzések, esetleg prosztatabántalmak, visszértágulat, vérszegénység, valamint magas vérnyomás esetén. - A közönséges és mezei cickafark teája különféle női bajokra és hólyagproblémákra is jó.

Felhasználjuk:A közönséges és mezei cickafarkot elsősorban gyógynövényként ismerik, de a levele komposztálásra is használható, pontosabban a komposztálandó növények bomlásának a folyamatát gyorsítja meg. - A köztudatban és a kereskedelmi forgalomban a teljes növényzet, vagyis a cickafarkfű van jelen. - Gyógynövényként csak a fehér virágzatúakat használják. Ezt elsősorban gyógyteaként fogyasztják, de külsőleg borogatásra is használható. - Fürdővízhez adagolva is kifejti gyógyhatását. - Készítenek belőle illóolajat (kékolaj) vagy krémeket, kenőcsöket. - A vegetáció megindulásakor az egész fiatal, világoszöld hajtásokat gyűjtik, hiszen ezek képezik a legjobb minőségű alapanyagot, de később a levelei zsengébb hajtásait is lehet hasznosítani.

Ellenjavallat: Az allergiásoknál a növény érintése is reakciót válthat ki, a tea fogyasztása viszketeg, gyulladásos bőrelváltozást okozhat. Az erre érzékenyek semmilyen formában sem alkalmazhatják. - Nagy mennyiségben fogyasztása nem javasolt, mert nyomokban tujont (neurotoxikus terpén keton) tartalmaz, mely fényérzékenységet okoz. - Parlagfűre allergiás emberek lehetőleg ne fogyasszák, mert kiütéseket, pattanásokat okozhat! - Akinek miómája (sejtburjánzása, jóindulatú daganata) van, teáját az se fogyassza, mert emeli az ösztrogénszintet, ami a mióma további növekedéséhez vezethet.

Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Mezei cickafark

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei cickafark témájú médiaállományokat.