Más neve(i): szerecsendiófa, szerecsendió, muskátdió
A muskátdió családjának névadó fája, illetve cserjéje. A fa termésének szárított magköpenye a szerecsendió-virág (macidis flos), magva (nux mochata) a szerecsendió. Malajziában őshonos, de hasonló éghajlaton, Indonéziában, Nyugat-Indiában, Brazíliában és Madagaszkáron sokfelé termesztik. 20 m magasra is megnövő, örökzöld fa.
Tartalmaz:→ magban 5-16%, magköpenyben akár 15% illóolaj. Benne monoterpének (pinenek, sabinen, kb. 13% myristicin, 5-7% elemicin, safrol stb., továbbá fenol és aromás éterek, lignanok (furanoid fragransinok, diaril-nonaoid malabaricon C), neolignanok (bis-arilpropanoid myristicanolok, benzofuranoid fragransol C)
Gyógyhatása(i): kis adagban neurosis (hisztéria, hypochondria, tériszony, fejfájás stb.), dysmenorrhoea esetén, nagy adagban hallucinogén. Mérsékli a savtúltengést, javítja az emésztést.
Felhasználjuk:Élelmiszer- és likőripar, illatszeripar (a virág illata nem annyira erős). A szerecsendió kellemesen aromás, de erős fűszer, óvatosan kell használni. A termésből kifejtett magját szárítva, egészben, vagy őrölt formájában használjuk. Hús- és zöldséglevesek, mártások, főzelékek, burgonyás ételek, vagdalt húsok, pörköltek és halak, vadételek ízesítője. Használhatjuk még mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk, mert csípőssé teheti a süteményt.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
