- (Rhododendron ponticum,, Syn: Rhododendron pontica)
- Más neve(i): pontuszi hangarózsa, vagy ponticum
A kétszikűek osztályának az hangavirágúak rendjéhez, ezen belül a hangafélék családjához tartozó faj. Márton József Természethistóriai képeskönyvében „Pontusi Ragyabura” néven említi.
A pontusi havasszépe hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia és a Kaukázus vidéke. Kolkhiszban az elegyes lomberdők (szakállas éger, közönséges gyertyán, közönséges mogyoró, keleti bükk) aljnövényzetében nő.
Sokfelé betelepítették. Anglia délnyugati részén az erdőkben kivadult, és gyomként terjeszkedik. Írországban agresszív özönnövényként terjeszkedik; bozótja már több száz négyzetkilométert hódított meg, jelentős csökkentve az ír állattenyésztők legelőit.
A pontusi havasszépe örökzöld, 2-4 méter magas, felálló vagy felemelkedő szárú cserje. Közepes méretű, bőrszerűen fénylő levelei elliptikusak, a végük kicsúcsosodik. Nagy (kb. 5 cm magas), liláspiros virágai az ágak végein nyílnak; alattuk a levelek szinte gallérosan helyezkednek el.
Mivel nektárja egy grayanotoxin nevű mérgező anyagot tartalmaz, ezért a pontusi havasszépe (és a sárga havasszépe) nektárjából készült méz is mérgező — ezért nevezik a grayanotoxin-mérgezést bolond mézmérgezésnek (angolul mad honey intoxication. Fontosabb tünetei: bő nyáladzás, izzadás, hányinger, hányás, izomgyengeség, ritkuló szívverés, csökkenő vérnyomás. A mérgezés ritkán halálos. I.e. 401-ben a pontusi lakosság a mérgezett mézet biológiai fegyverként használta Xenophón hadai ellen.
Dísznövényként hosszú ideje termesztik; számos kertészeti változatát nemesítették ki.
- Magyar Wikipédia: Pontusi havasszépe
