Növények/R/Rózsafélék

A lap mérete: 6676 bájt

Növények

Rózsafélék

Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények‎ • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyógynövények‎‎ • Gyomnövények‎ • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények‎ • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények‎ • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok

Növények listája – Ábécé szerinti tartalomjegyzék

Zs

Rózsafélék

(Rosaceae, Syn: -)
Más neve(i): '

A rózsafélék a rózsavirágúak rendjének (Rosales) alapi helyzetű növénycsaládja, 100-120 nemzetséggel és 3-4000 fajjal. Tagjai lombhullató vagy örökzöld fák, cserjék vagy évelő lágy szárú növények. Ide tartozik sok csonthéjas magvú gyümölcsöt termő fa (kajszi- és őszibarack, cseresznye, meggy, szilva), de az alma, körte és birs is.

Leveleik csaknem mindig szórtan állók, pálhásak. Nincs endospermium, a csésze- és sziromlevelek száma is 5. Először itt alakult ki a kétszikűekre jellemző ötkörös, körönként öttagú virág (pleziomorf állapot). Virágaik ritkán magányosak, többnyire változatos buga-, álernyő-, fürt-, füzér- vagy fejecske virágzatokba egyesülnek. A virág kétivarú, aktinomorf szimmetriájú, jellemzően rovarmegporzású. A porzók száma sok vagy az ötnek többszöröse. A vacok sokféleképpen jelenik meg a családban: csésze, korsó alakú vagy csőszerű is lehet. A magház fokozatosan alsó állásúvá válik. Terméseik lehetnek: tüsző-, aszmag-, csonthéjas vagy áltermések (terméscsoportok).

Rendszerezés

A rózsafélék a kétszikűek között központi helyzetű család, jól felismerhető rokonságot mutat az ősi zárvatermő csoportokkal (Magnoliales, Annonales, Aristolochiales, Laurales, Piperales, Nymphaeales, Ranunculales). Hagyományosan a termés szerkezete alapján négy alcsaládra osztották

- Rosoideae (aszmag- vagy csonthéjas termés),

- Spiraeoideae (tüsző- vagy toktermés),

- Maloideae (almatermés) és

- Amygdaloideae (csonthéjas termés). Ezeknek az alcsaládoknak a monofiletikusságát a molekuláris genetikai eredmények, a metabolitok eloszlása és a kromoszómaszámok csak részben támasztották alá.

Az eddig sikeresen azonosított kládok a következők:

Rosoideae alcsalád

ez változott a legkevésbé. Hagyományosan az apró, aszmag vagy csonthéjas termést növesztő nemzetségeket sorolták ide, ahol a termés húsos része (például a szamóca esetében) gyakran valójában a vacokserlegből (hypanthium) vagy a termőlevelek kocsányából fejlődő áltermés. Az alcsaládot kissé szűkítették (kivették például a Dryade nemzetségcsoportot nitrogénmegkötő képessége miatt), de így is szerteágazó csoportot alkot 5-6 nemzetségcsoporttal, 20-nál több nemzetséggel (rózsa, szeder, szamóca, Potentilla vagy pimpó, Geum). Az idesorolt nemzetségek kromoszómaszáma 7, termőleveleik számosak. Poliploidia, hibridizáció, agamospermia (aszexuális magképzés) nehezíti meg a fajok elkülönítését.

Spiraeoideae alcsalád

hagyományosan a nem húsos, öt részből álló tüsző- vagy toktermésű nemzetségeket sorolták ide. A korábbi Spiraeoideae alcsalád para- vagy polifiletikusnak^[1] bizonyult. Az új rendszerezésben a Spiraea, Sorbaria és néhány rokon nemzetségre korlátozták az alcsaládot. Ezek kromoszómaszáma 9, termésük tüsző, leveleik pálhátlanok. Legnagyobb nemzetsége a gyöngyvessző (Spiraea).

Maloideae (vagy Pomoideae) alcsalád

hagyományosan az ötmagvú, hártyás falú valódi termést tartalmazó almatermést (a termőlevelek összenőttek egymással és a vacokkehellyel; a húsos vacokban a valódi termések tüszőcsoportot képeznek) növelő nemzetségeket sorolták ide (alma, körte, galagonya, birs, madárbirs, berkenye). Kromoszómaszámuk 15, 16 vagy 17, ami valószínűleg egy korábbi 8 vagy 9 kromoszómás állapotból, allopoliploidia révén jött létre. Nagyjából változatlan maradt a korábbi leíráshoz képest, de a molekuláris és citológiai információk alapján még néhány tok- vagy tüszőterméses nemzetséget is ide soroltak: a 17-es haploid kromoszómaszámú, fás szárú Lindleya és Vauquelinia, az almatermésű, 15-ös kromoszómaszámú Kageneckia, és az alcsalád többi nemzetségének testvércsoportját alkotó, lágy szárú, 9-es kromoszómaszámú Gillenia nemzetség került még ide. Az ide tartozó génuszokat gyakran erőteljes hibridizáció, agamospermia teszi rendszertanilag nehezen kezelhetővé, változékonnyá (például madárbirs, galagonya, berkenye, alma).

Prunoideae (vagy Amygdaloideae) alcsalád

egy termőlevél van, melyből szinte mindig csonthéjas termés fejlődik. A kromoszómaszám 8. A kiterjesztett alcsaládba tartozó nemzetségek: Exochorda, Maddenia, Oemleria, Prinsepia és Prunus. Ez utóbbi, legnagyobb fajszámú (Prunus) nemzetséget egyes rendszerezők nemzetségekre szedik szét, mások alnemzetségekre bontják, újabb genetikai kutatások pedig Amygdalus-Prunus és Cerasus-Laurocerasus-Padus kládokra bontását támogatják.

Dryadeae nemzetségcsoport

kaszattermésűek, legtöbb fajuk képes a Frankia nitrogénmegkötő baktériumok segítségével megkötni a légköri nitrogént. Öt nemzetség tartozik ide: Dryas, Cercocarpus, Chamaebatia, Cowania és Purshia.

Neillieae nemzetségcsoport

ide tartozik a Neillia (benne a Stephanandra-val) és a Physocarpus nemzetség.

Ez utóbbi két csoport közül a Neillieae a Maloideae testvércsoportjának tűnik, a Dryadeae pedig talán a Rosoideae testvércsoportja. Néhány egyéb nemzetséget (például Kerria) egyik eddigi csoportba sem sikerült besorolni.