Növények/S/Süntök

A süntök többágú kacsaival felkapaszkodó, akár 7-8 méter magasra felfutó, vékony szárú, legfeljebb a nóduszokban szőrös, egyéves növény. Növekedési formája szerint a smilakoid csoportba tartozik: a levélhónaljakban eredő, több, leginkább háromágú finom mozgásokra képes – vélhetően pálha- vagy inkább szár eredetű – kacsaival kapaszkodik. A kacsok száma nóduszonként egy. A kapaszkodás a kacs érintésre való érzékenységével magyarázható: az érintkezés helyén a kacs növekedése lelassul, az átellenes oldalon felgyorsul, aminek következtében a kacs rugószerűen feltekeredve körbefonja a megérintett ágat. A kacsok rögzülése után a tengelyük kiegyenesedik és megvastagszik, ezáltal a süntök szárát távol tartja a támasztékul szolgáló növénytől. Levelei hosszú levélnyelűek, karéjosan osztottak, az 5 karéj ép szélű, szálkás csúcsú, érdes. A termős virágok magánosak vagy a kacsok hónaljában rövid kocsányon ülnek többedmagukkal. A porzósak aprók, fehérek, összetett fürtöt alkotnak, a porzószálak összenőttek. A termés 3-4 centiméter hosszú, hengeres, puha, tüskés, belsejét, a négy mag körül rostos szövet tölti ki.

Őshazája Északkelet-Amerika, ahol áreája az északi szélesség 35 és 53°-a között, valamint az Atlanti-óceán partvidékétől a nyugati hosszúság 110°-áig található, tehát az Egyesült Államokon kívül Kanada déli részein is őshonos. Sporadikus előfordulásai még ettől nyugatabbra is vannak, ahol valószínűleg kultúrszökevény. Eredeti élőhelyén és Európában is csak a 0 °C-os januári izotermától északra tudott kiterjedt állományokat létrehozni.

Első európai adata 1904-ből való, hazánk területén pedig először Debrecenben 1913-ban jegyezték le. Manapság nálunk az egész országban megtalálható, csak a Kisalföldön és a Duna–Tisza közének déli részén ritka. Európában nagy léptékű elterjedését - őshazájához hasonlóan - klimatikus tényezők határozzák meg. Nem vagy csak kivételesen fordul elő a faj azokon a területeken, ahol a januári középhőmérséklet nem 0 és -5 °C közé esik. Dísznövényként ültették, idővel pedig kivadult a kertekből.

Életformája T4 (nyárutói egyéves), életideje a vegetációs időszakban mintegy százharminc nap, általában májustól októberig. A növény csírázása májusban indul el, virágzás pedig júliustól. Önmegporzás is lehetséges, de inkább rovarmegporzás jellemzi, a terméseket a víz is terjeszti. A nővirágok elvirágzás után akár már tizennégy napon belül teljes méretű termést hozhatnak. A termések egy-hat magot tartalmaznak, leggyakrabban négyet. A magvak kihullanak, amikor a termés kiszárad. A mag, illetve a termés terjedésének két fő módja lehetséges: a magvak kihullva az anyanövény környezetében csíráznak (gravitációs), de terjesztheti a víz is (hidrochoria).

Folyók, patakok mentén szerves anyagokban és bázisokban gazdag, nedves vagy üde, gyengén savanyú, humuszos talajokon, ligeterdőkben, árkok, csatornák mentén nő. Fényigényes, degradációtűrő és -jelző, kevéssé vagy közepesen nitrogénigényes. Sókerülő, sós vagy szikes élőhelyen ritkán fordul elő. A vegetációs időszakban bekövetkező elárasztásokat gyengén tűri, ilyenkor a tövek elpusztulhatnak.

Hazájában az észak-amerikai őslakosok számára „panácea”, azaz jó reumára, lázra, emellett afrodiziákum, abortívum, felhasználták magjait gombként, gyöngyként és terméséből halbódító lét készítettek.

Természetvédelmi jelentősége

Kedvezőtlenül befolyásolja az őshonos társulásokat.
Mezőgazdasági gyom.
Leárnyékolhatja, lehúzhatja a facsemetéket.
Betegségeket terjeszthet.
Védett területeken: mechanikai kezelés.
Kémiai védekezés: nehéz a szelektivitást megőrizni.
Számos fogyasztója, kórokozója ismert, de ezek gazdanövényspektruma széles.

Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Süntök

A Wikimédia Commons tartalmaz Süntök témájú médiaállományokat.