Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyógygombák • Gyógynövény • Növények gyógyhatása • Gyógyteák • Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Sajmeggy
- (Prunus mahaleb, | Prunus mahaleb subsp. simonkaii. } fajok
- Más neve(i): pipaszár meggy, törö kmeggy, szagos meggynek, latin nevéből:mahaleb meggynek
- A latin fajnév (mahaleb) arab eredetű, jelentése: édes illatú, ami virágainak illatára utal.
- A sajmeggy származási helye Közép- és Dél-Európa. Többnyire alacsony termetű, gyakran már tövétől elágazó, terebélyes koronájú kis fa, különleges körülmények között (állandóan nedves, tápdús talajon, ápolás mellett) azonban nagy fává is fejlődhet
- Kérge hosszanti irányú repedésekkel tarkított, a fiatalabb ágak és gallyak kérge sima, sötétbarna, paraszemölcsös.
- Vesszői vékonyak, szürkésbarnák, hegyes, tojásdad, középbarna rügyei a vessző átmérőjénél nem nagyobbak. Levelei kerekdedek vagy tojásdadok, csúcsuk tompán kihegyesedő, válluk egyenes vagy kissé szíves, szélük csipkés.
- A levélnyél körülbelül fele olyan hosszú, mint a 3-6 cm-es levéllemez, melynek színi oldala fényes sötétzöld és csupasz, fonáka középzöld és a főér mentén világosbarna bolyhos szőrös. Fűrészes szélű, lándzsás pálhái lehullók.
- Apró, édes illatú, fehér, öttagú virágai 1,5-2 cm átmérőjűek, 4-10-tagú rövid fürt vagy sátor virágzatban lombfakadással egy időben nyílnak nagyjából április-május környékén. A termésérlelésben fokozottan önszabályozó növényfaj, ugyanis nem mindegyik, csak a megfelelő minőségű termések érnek meg – Magyarországon júniusban –, és az érést követően le is hullanak.
- Lombhullató növény: lombhullás előtt ősszel lombkoronája sárgászöldre színeződik. Tőről jól sarjad, növekedése mérsékelt gyorsaságú. A rövid életű fafajok közé tartozik, 80 évesnél idősebb példányai ritkák. Vesszőinek, ágainak illata friss törési felületen fanyar, száraz törési felületen kellemes kumarinillatú.
Felhasználása
- A termése ugyan emberi fogyasztásra alkalmas, de nem kedvelt: apró, vékony húsú, kesernyés, illetve fanyar ízű és nem lédús; pálinkának, vagy likőrök alapanyagaként használják fel. A madarak kedvelik, különösen a fekete rigók, akik emiatt fontos szerepet játszanak a sajmeggy elterjedésében.[6][10]
- A csontárban található magja mandulára emlékeztető ízű, fűszerként használják a déli országokban: ennek köszönhető a török, a görög és az örmény édes kenyér jellegzetes íze.
- A növény sok része (kérge, fája, levelei, hajtásai, magja) kumarint tartalmaz, ami gyulladáscsökkentő, nyugtató és értágító hatású vegyület.
- A sajmeggy magoncait a gyümölcstermesztésben és a gyümölcsnemesítésben gyakran alkalmazzák cseresznyék és meggyek oltási alanyaként.
- Díszfaként is termesztik, elsősorban illatos virágai miatt.
- Fája világos vörösesbarna színű, közepesen-nagyon kemény, középnehéz, durva rostú, finom szövetű, kellemes kumarinillatú (a frissen kaszált széna illatára emlékeztető); belőle korábban pipaszárat, cigarettaszipkát, tubákszelencét, sétapálcát, sétabotot, igényesebb fafaragványokat, illetve egyéb asztalos- és esztergályosműveket készítettek. (Az úgynevezett „cseresznyefapipák” gyakran sajmeggyfából készülnek.)
- Fájának felhasználása miatt korábban Franciaországban Vosges-ben, Ausztriában a Bécs melletti Badenben, Magyarországon pedig Fegyverneken, Esztergom környékén, Savanyúkúton, de másutt is termesztették.
- Magyar Wikipédia: Sajmeggy
