Növények/Sz/Szója bab

< Növények‎ | Sz
A lap mérete: 7181 bájt

Növények

Szója bab

LatinNövények listájaAllergén növényekDísznövények‎ • Ehető növényekÉlvezeti növényekFákFestőnövényekFűszerekGabonákEhető gombákGyógygombákGyógynövény listaGyógynövény terápiákNövények gyógyhatásaGyógyteákIllóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎GyümölcsökHiperakkumulátor növényekHúsevő növények‎Ipari növényekKártevőriasztó növényekLégtisztító növényekMérgező növényekMézelő növényekParazita növények‎Pszichoaktív növényekZöldségfélék Védett növényekVízinövényekInváziós fajok • • FajtalistákMit-mihez használunk

Növények listája – Ábécé szerinti tartalomjegyzék
Szója bab
Szója bab
(Glycine max, Syn: )
Más neve(i): szója


A szójabab, Kelet-Ázsiában honos, a hüvelyesek családjába tartozó lágyszárú, egynyári haszonnövény. Neve a japán sóju (醤油, しょうゆ) - szójaszósz jelentésű szóból ered. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet azonban nem a hüvelyesek, hanem az olajos magvak közé sorolja, mert ez a legfontosabb olajnövény. A világ mezőgazdasági termelőterületének 6%-át vetik be vele, amelyen 2010-ben 265 millió tonna termett.
A szójabab körülbelül 18% olajat és 35% fehérjét tartalmaz. A kipréselt olaj 95%-át étolajnak dolgozzák fel. Az olajtalanított szárazanyag 98%-át az állattenyésztés használja fel takarmányozási célra. Lábasjószágok élelmezése mellett a iparszerű haltenyésztés alaptakarmánya is. Csupán a szójabab 2%-a kerül emberi fogyasztásra.
A szója szalmáját is hasznosítják: takarmány, takarmányadalék, alom, tüzelőanyag vagy ipari rostanyag lesz belőle.
A termesztett szója, mint önálló faj először Linné Species Plantarum című könyvében lett publikálva Phaseolus max név alatt. 1917-ben, Elmer Drew Merill amerikai botanikus által javasolt "Glycine max (L.) Merr." formában nyerte el a jelenlegi nevét. A szójabab őse a vad szója (Glycine soja), vadon nő Kínában, Japánban, Koreában, Tajvanon és Oroszországban. Mint több más régen háziasított növény esetében, a modern szója és a vadon termő fajok közötti kapcsolatot már nem lehet minden bizonyossággal megállapítani.

Felépítése, megjelenése

A bokorbabra emlékeztető megjelenésű, kultivártól (termesztett fajtától) függően igen változatos, 20–200 cm magasra növő, dudvás szárú, egynyári növény. Szára az alsó harmadban erősen elágazik. Karógyökere 1,5–2 m mélyre hatol le a talajba, de az oldalelágazások és a hajszálgyökerek zöme a talaj felső, 20–30 cm-es rétegében található. A szára, levele, és termése finom, barna szőrrel borított. A levél alakja fajtánként változó, kerek tojásdadtól a keskeny lándzsásig terjedhet. Az elsődleges levelek még egyszerűek, a későbbiek viszont már hármasán összetettek. Jelentéktelen, önbeporzó, laza fürtvirágzata a levelek hónaljában foglal helyet, amelynek színe lila, rózsaszín vagy fehér. Hüvelytermése 3-5, belül szivacsos hüvelyből álló csoportokat alkot, amelyek 3–8 cm hosszúságúak, és amelyekben 2-4 magnál ritkán található több.
Magja a veteménybabhoz hasonlóan lapított, és igen változatos színű lehet. A maghéj kemény, sérülésre igen érzékeny, a sérült mag nem csírázik ki.

A szója termesztése és gazdasági jelentősége

A világ legnagyobb szójatermesztői 2010-ben a következők voltak: Amerikai Egyesült Államok (35%), Brazília (27%), Argentína (19%), Kína (6%) és India (4%). Az USA emellett nemcsak a legnagyobb exportőr címét tudhatja magáénak, hanem ők a világ legnagyobb szójafogyasztói is egyben.
A szója fontos haszonnövény, takarmányozásra, kisebb részben emberi fogyasztásra és az iparban is használják. A szója jelentősége különösen a második világháború alatt nőtt meg, mind Európában, mind Észak-Amerikában, mint proteinben gazdag élelmiszerek helyettesítője és mint növényi olaj. A GATT 1960-61-es Dillon-i fordulóján az Egyesült Államok elérte, hogy vámmentesen szállíthasson az európai piacra. Nem meglepő módon, ebben az évtizedben az USA uralta a növény piacát, több mint 90%-os részesedéssel.[6][7] A szójabab ideálisan meleg környezetben 20–30 Celsius-fok közötti középhőmérsékletű helyeken nő. A brazíliai termesztés következtében egyes környezetvédő csoportok, mint a Greenpeace vagy a WWF szerint az amazóniai esőerdők komoly károkat szenvedtek.

2011-ben 39 ezer hektáron termesztettek szóját, az országos termésátlag 2.357 t/ha volt. A magyar szója garantáltan GM-mentes, ez versenyelőnyt jelenthet, mert a világ nagy szójatermesztői szinte mind genetikailag módosított fajtákat termesztenek.

Szója mint emberi táplálék

100 g érett, nyers szójabab tápanyagtartalma[1]
Energiatartalom 446 kcal / 1866 kJ Fehérje 36,5 g Szénhidrát 30,16 g
Zsírtartalom 19,94 g Rost 9,3 g Víz 8,54 g
Telített zsírsav 2,884 g egyszeresen telítetlen zsírsav 4,4 g többszörösen telítetlen zsírsav 11,26 g
Magnézium 280 mg Kalcium 277 mg Vas 15,7 mg
Kálium 1797 mg Cink 4,89 mg Foszfor 704 mg
Pantoténsav (B5-vitamin) 0,793 mg Piridoxin (B6-vitamin) 0,377 mg Folsav (B9-vitamin) 375 µg
Tiamin (B1-vitamin) 0,874 mg Riboflavin (B2-vitamin) 0,87 mg Niacin (B3-vitamin) 1,623 mg
C-vitamin 6 mg Tokoferol (E-vitamin) 0,85 mg Fillokinon (K1-vitamin) 47 µg
Aminosav-összetétel
Alanin 1,915 g Arginin 3,153 g Aszparaginsav 5,112 g
Cisztein 0,655 g Glutaminsav 7,874 g Glicin 1,880 g
Hisztidin 1,097 g Izoleucin 1,971 g Leucin 3,309 g
Lizin 2,706 g Metionin 0,547 g Fenil-alanin 2,122 g
Prolin 2,379 g Szerin 2,357 g Treonin 1,766 g
Triptofán 0,591 g Tirozin 1,539 g Valin 2,029 g

Sideways Arrow Icon.svg Lásd még: Szója bab

Magyar Wikipédia: Szója bab


A Wikimédia Commons tartalmaz Szója bab témájú médiaállományokat.
  1. USDA Nutrition Database (english) Archiválva 2015. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Érett, nyers szójababra (soybeans, mature seeds, raw) vonatkozó adatok