A szójabab, Kelet-Ázsiában honos, a hüvelyesek családjába tartozó lágyszárú, egynyári haszonnövény. Neve a japán sóju (醤油, しょうゆ) – szójaszósz jelentésű szóból ered. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet azonban nem a hüvelyesek, hanem az olajos magvak közé sorolja, mert ez a legfontosabb olajnövény. A világ mezőgazdasági termelőterületének 6%-át vetik be vele, amelyen 2010-ben 265 millió tonna termett.
A szójabab körülbelül 18% olajat és 35% fehérjét tartalmaz. A kipréselt olaj 95%-át étolajnak dolgozzák fel. Az olajtalanított szárazanyag 98%-át az állattenyésztés használja fel takarmányozási célra. Lábasjószágok élelmezése mellett a iparszerű haltenyésztés alaptakarmánya is. Csupán a szójabab 2%-a kerül emberi fogyasztásra.
A szója szalmáját is hasznosítják: takarmány, takarmányadalék, alom, tüzelőanyag vagy ipari rostanyag lesz belőle.
A termesztett szója, mint önálló faj először Linné Species Plantarum című könyvében lett publikálva Phaseolus max név alatt. 1917-ben, Elmer Drew Merill amerikai botanikus által javasolt "Glycine max (L.) Merr." formában nyerte el a jelenlegi nevét. A szójabab őse a vad szója (Glycine soja), vadon nő Kínában, Japánban, Koreában, Tajvanon és Oroszországban. Mint több más régen háziasított növény esetében, a modern szója és a vadon termő fajok közötti kapcsolatot már nem lehet minden bizonyossággal megállapítani.
A bokorbabra emlékeztető megjelenésű, kultivártól (termesztett fajtától) függően igen változatos, 20–200 cm magasra növő, dudvás szárú, egynyári növény. Szára az alsó harmadban erősen elágazik. Karógyökere 1,5–2 m mélyre hatol le a talajba, de az oldalelágazások és a hajszálgyökerek zöme a talaj felső, 20–30 cm-es rétegében található. A szára, levele, és termése finom, barna szőrrel borított. A levél alakja fajtánként változó, kerek tojásdadtól a keskeny lándzsásig terjedhet. Az elsődleges levelek még egyszerűek, a későbbiek viszont már hármasán összetettek. Jelentéktelen, önbeporzó, laza fürtvirágzata a levelek hónaljában foglal helyet, amelynek színe lila, rózsaszín vagy fehér. Hüvelytermése 3-5, belül szivacsos hüvelyből álló csoportokat alkot, amelyek 3–8 cm hosszúságúak, és amelyekben 2-4 magnál ritkán található több.
Magja a veteménybabhoz hasonlóan lapított, és igen változatos színű lehet. A maghéj kemény, sérülésre igen érzékeny, a sérült mag nem csírázik ki.
A szója egy fontos növény, amely számos országban termesztik világszerte. 2021-ben a szóját 100 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 375 millió tonnát.
A világ legnagyobb szója termelői közé tartozik Brazília, az Egyesült Államok, Argentína, Kína és India. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Brazília és az Egyesült Államok az éves termés több mint felét (68%) adták a világ szója termelésének.
A szója fontos haszonnövény, takarmányozásra, kisebb részben emberi fogyasztásra és az iparban is használják. A szója jelentősége különösen a második világháború alatt nőtt meg, mind Európában, mind Észak-Amerikában, mint proteinben gazdag élelmiszerek helyettesítője és mint növényi olaj. A GATT 1960-61-es Dillon-i fordulóján az Egyesült Államok elérte, hogy vámmentesen szállíthasson az európai piacra. Nem meglepő módon, ebben az évtizedben az USA uralta a növény piacát, több mint 90%-os részesedéssel.[5][6] : A szójabab ideálisan meleg környezetben 20–30 Celsius-fok közötti középhőmérsékletű helyeken nő. A brazíliai termesztés következtében egyes környezetvédő csoportok, mint a Greenpeace vagy a WWF szerint az amazóniai esőerdők komoly károkat szenvedtek.
: Magyarországi termesztéséről FAO adatok 1961-től állnak rendelkezésre, amikor is 616 tonna termett. A következő évben 3361 tonnára ugrott a termés, ahonnan 1969-ig lassan 300 tonnára esett vissza. 1970-72 között nem áll rendelkezésre adat, majd 1970-75 FAO becslései, és nem hivatalos adatai után 1976-77 években már 40 ezer tonna feletti a termés. Stagnálás-lassú emelkedés jellemzi a 70-es évek végét, 80-as évek elejét, jellemzően 50 ezer tonnás termés körül. Ezt két kiugró év -1988-ban 105 ezer tonna, 1989-ben 118 ezer tonna- követi, amely után a rendszerváltásnak betudható szakadás és mélyrepülés jön. A mélypont 1994-95, 20 ezer tonna alatti terméssel. Innen áll fel lassan az ágazat, 2005-től 80 ezer tonna körüli termés jellemző az országra.
2011-ben 39 ezer hektáron termesztettek szóját, az országos termésátlag 2.357 t/ha volt. A magyar szója garantáltan GM-mentes, ez versenyelőnyt jelenthet, mert a világ nagy szójatermesztői szinte mind genetikailag módosított fajtákat termesztenek.
100 g szójaolaj 16 g telített, 23 g egyszeresen, és 58 g többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaz.[2][3] A zsírsavak összetétele a következő: 7–10% linolénsav (C-18:3); 51% linolsav]] (C-18:2); és 23% olajsav (C-18:1), 4% sztearinsav és 10% palmitinsav.
A szójatejet (szójaitalt) szójabab beáztatásával, összezúzásával, forralásával és leszűrésével állítják elő. Hasonló az összetétele, mint a tehéntejnek: 3,5% fehérje, 2% zsír, 2,9% szénhidrát.
A tofut szójatej koagulációjával és a kicsapódott „túró” összenyomásával készítik. Sajtra emlékeztet, ezért hívják szójasajtnak is. A szójatej forralásakor a felszínén – a tehéntejhez hasonlóan – hártya képződik. Ezt összegyűjtve és megszárítva kapjuk a tofukérget.
Megfőzött szójababot, pörkölt, zúzott gabonát Aspergillus törzsek vagy Saccharomyces cerevisiae jelenlétében fermentálnak, majd telített sósvíz hozzáadása után érni hagynak. Érlelés után a kész szószt a szilárd mellékterméktől szűréssel elválasztják. A keleti konyha nélkülözhetetlen kelléke, szinte nincs olyan étel, amihez ne használnák fel, vagy a főzés során, vagy az ízesítésnél.
Friss, banánlevélbe csomagolt tempeh egy dzsakartai piacon
Tradicionális indonéz élelmiszer, amelyet a tofukészítéshez hasonló fermentációs eljárással állítanak elő. Lényeges különbség, hogy a teljes babból indulnak ki. Ezt egy napig hideg vízben áztatják, majd 5-10 percig főzik. A főzővíz leöntése után újabb 24 órás áztatás következtetik, majd a levált héjat eltávolítják. Ezt 30 perces sterilizálás, gőzölés követi. Ezután beoltják Rhizopus oligosporus gombával, és 24-36 órán át 30 °C-on kiterítve állni hagyják, mialatt a fehér gombafonalak teljesen átjárják, benövik. Ezután hagyományosan banánlevelekbe csomagolva árusítják.
Bővebben: Tofu
Bővebben: Tofu
Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek
